Első gondolataim a Vivobarefoot Stealth futócipőről

A Stealth — ami lopakodót jelent angolul — egy minimalista utcai futócipő a Vivobarefoot-tól. Több éve már, hogy a piacon van, de nekem csak most sikerült beszereznem egyet.

Az idén újra frissült a Vivobarefoot termékvonala.. Az általam eddig maximálisan kedvelt Evo Lite cipőt már nem gyártják, akárcsak sok másat. Új futócipők nem jelentek meg, csak új színvariánsok.

Ezen cég futócipőinek listája egyre rövidül, ami miatt egyrészt áttekinthetőbbé vált, másrészt látszik, hogy a fókusz eltolódott a hétköznapi minimalista cipők irányába.

Három futócipőjük maradt, melyek funkciója teljesen eltér egymásétól:

  • Evo Pure — aszfalt, versenyzés, sebesség
  • Stealth — aszfalt, edzés, hosszú távok
  • Trail Freak — terep

Számomra a választás egyszerű volt ezek közül, hiszen nagyrészt aszfalton szaladok és hosszú távokat — így választottam a Stealth-t . A Vivobarefoot márka cipői nagyon jól passzolnak a lábamra, ezért fel sem merült, hogy váltok.

Az ajánlás ellenére nálam ez egy mindenes cipő lesz, amiben könnyű terepen és versenyeken is fogom használni. Az Evo Lite V-MULTI, azaz minden terepre alkalmas, talpát viszont hiányolni fogom.

Felsőrész

A cipő felsőrésze nagyjából ugyanaz a hatszögekkel megerősített vékony és szellőző anyag, mint az Evo vonal esetében — és azt tudni kell, hogy az Evo náluk a felső kategória.

Vivobarefoot Stealth: felülnézet
Vivobarefoot Stealth: felülnézet

Két rétegből áll, a belső, teljesen sima, mezítláb is nagyon kényelmes anyag, és a külső, hatszöges, szellőző réteg elkülönül egymástól. A külső réteg ad tartást a cipőnek, mégis hajlékony és rugalmas, míg a belső a lábfejet tartja, védi.

A sarokrész párnázott és kicsit előre dől. Ez az előre dőlés próbálja követni a láb formáját, viszont az enyémhez egyik cipőnél sem passzol igazán, így az első néhány futás le szokta súrolni az Achilles-inamat, ha zokni nélkül viselem. A Stealth is lesúrolta a bőrt egy kissé, remélhetőleg hamar betörik, kicsit igazodik a lábfejem formájához.

Van rajta olyan kis akasztó is a sarokrésznél, aminek a segítségével könnyebben fel lehet húzni a cipőt. Személy szerint ezeket sosem használom, így számomra teljesen haszontalan.

Az orrész felül szellőző, elől és oldalt műanyaggal erősített. Ez az erősítés kicsit haszontalannak tűnhet egy utcai cipőn, de úgy vagyok vele, hogy jól jöhet. Az Evo Lite, ami terepre is alkalmas volt, nem tartalmazott ilyet és bizony a tavaly jól esett volna, amikor elrúgtam egy, a földből kiálló cső végét. A lábujjam körme azonnal ripityára törött, ez remélhetőleg nem fordul elő a Stealth viselésekor.

Talp és talpbetét

A talp vastagsága három milliméter, melynek alján körülbelül egy milliméter magas hatszögek sorakoznak, egymástól elkülönülve. A hatszögek pedig hatszög alakú lyukakat tartalmaznak. Átmérőjük úgy fél centiméter lehet, így jó sok fért belőlük a talpra.

Ez a Vivobarefoot új, utcai futócipőkre szánt talpa, a V-ROAD.

Vivobarefoot Stealth: talp
Vivobarefoot Stealth: talp

Kíváncsi vagyok rá, mennyi idő alatt fognak elkopni ezek a hatszögek, de mindenképp több hónapnyi használatra számítok ehhez.

A talpbetét nem változott, ez már az évek óta létező három milliméteres Vivobarefoot talpbetét. Ezzel mindig jó tapasztalataim voltak, csak úgy ezer kilométer után kezdett a talpam formája belerajzolódni, belenyomódni, és még ennél is több kellett, hogy elkezdjen szakadozni, kilyukadni.

Mivel a talpbetét kivehető, így a cipőt könnyebb kiszárítani futás után, vagy a talpbetét külön is kimosható.

A belső rész úgy van kialakítva, hogy nyugodtan használható talpbetét nélkül is.

A talprész szinte teljesen fekszi a talajt, csak az orrész emelkedik fel egy nagyon keveset. Nagyon ritka ilyen cipőt találni.

Számomra a változás, hogy a tavaly használt Evo Lite öt milliméteres talpa után a három milliméter még jobban igénybe fogja venni a lábfejem. Az egyelőre kérdéses, hogy ez jó vagy rossz hatással lesz rá. Az Evo Pure azért is esett ki nálam a rostán, mert azzal nem jár a talpbetét, és anélkül kevésnek tartom a védelmet az aszfalt keménysége ellen.

Nyelv és cipőfűző

A cipő nyelve az egyik legegyedibb, amivel eddig találkoztam. A középső része vastagabb, míg az oldalsó, ahol jobban fekszi a lábfejet, elvékonyodik. Felhúzáskor kicsit figyelni kell, mert könnyen összegyűrődhet ez a vékony rész.

A nyelv közepén van egy kis akasztó, ezen át lehet fűzni a cipőfűzőt, így a nyelv nem fog elmozdulni futás közben.

Kedvenc részem a legfelül levő, nagyjából körömnyi bevágás, ami pont helyet hagy az egyik ínnak, ami a sípcsont és a lábfej felső része között fut — biológusok biztos tudják a nevét.

A cipőfűző üreges, ovális alakú. A legjobb benne, hogy kellően hosszú hurkokhoz, dupla csomókhoz is, így nem kell aggódni futás közben, hogy kioldódna.

Az öt pár cipőfűzőlyukat az a bizonyos hatodik, legfelső pár is kiegészíti, amit nem szükséges használni, de hurkok létrehozásához tökéletes.

Tömeg

Ez a cipő nagyon könnyű, de azért nem a pihesúlyú kategória. Hiába minimalista cipő, a gyártó ügyelt rá, hogy legyen benne kellő tartás és párnázottság is.

Ha a számok érdekelnek, akkor valahol 250 gramm környéke körül van a cipő. Ez egy pohár víz tömege — pohár nélkül —, nehéznek semmiképp nem mondanám.

Rugalmasság

Akárcsak a legtöbb minimalista cipő, ez is nagyon hajlékony. Minden irányban nagyon rugalmas — az orrész hozzáérinthető a sarokrészhez.

A talp is rugalmas, az elkülönülő hatszögek egymástól függetlenül tudnak mozogni, így minden apró kitüremkedését az útnak le tudja reagálni a cipőtalp és továbbítani a te talpadnak.

Tesztfutások

A sok technikai infó után jöjjön a legfontosabb, a futás. Eddig nagyjából öt alkalommal volt a lábamon, így strapabíróságról nem igazán tudok írni, de arra elegendő volt, hogy egy kellemes első benyomást szerezzek a cipőről.

Aszfalton használva meglepően jó volt a tapadása. Az első két-három futásom során még kicsit kopogó hangot adott a talpa, de már érződik, hogy kezd betörni, hozzáformálódni a lábamhoz. És akkor majd valóban lehet benne lopakodni…

A vékony talp miatt azonnal éreztem a sarkamban, ha túl hosszakat léptem, nem pörgött eléggé a lábam. Így az abszolút lassú kocogás már egy picit zavaró volt ebben a cipőben. Ellenben a kicsit tempósabb futástól egészen a sprintekig nagyon jól éreztem magam bennük.

Ami határozottan feltűnt, hogy tempósan futva mennyire stabilan tapadt a talpa a kanyarokban. Egy pillanatig sem éreztem azt, hogy megcsúszhat, vagy kifordulhat a bokám.

Próbáltam mezítláb és zoknival is, mindkettő esetén elégedett voltam vele. Többnyire mezítláb szándékszom használni.

Terepen a vékony talpon keresztül minden apró kő, gödör, fűcsomó érezhető volt. A szúrásoktól megvéd, de nagyon vad terepen már kényelmetlenné válhat a talpmasszázs ezen formája. Igazán komoly terepre, sárba, vízbe nem valóak, de egy kis mezei futás nyugodtan megvalósítható bennük, hiába ajánlja a gyártó aszfaltra.

Az egyetlen problémám eddig vele az Achilles-ínam súrolása volt. Habár rosszul esik, nem hibáztathatom ezt a cipőt érte, eddig minden cipővel így kezdődött a barátkozásom. Ez a probléma néhány futás után el fog múlni.

Ajánlom olvasd el a pár hónappal később íródott Vivobarefoot Stealth futócipő 1000 kilométer használat után bejegyzést is, amiből megtudhatod mennyire strapabíró és kényelmes hosszútávon.

4 thoughts on “Első gondolataim a Vivobarefoot Stealth futócipőről”

  1. Tavaly szeptember óta hordok egy ilyet, csak kékben. Mostanra 400 km van benne, jellemzően 10 km alatti futások, de van benne két-három 20 km feletti is, többnyira aszfalt, de kevés terep is. Látható kopás még nincs rajta, a felsőrészből pár napja kiőblítettem a port, a napon megszáradt, olyan, mint az új.

    Nekem nagyon bejött a cipő, könnyű, kényelmes, nálam nem bántotta az Achillest. Én ötujjas zoknival hordom. Legelsőre próbáltam mezítláb, csak a lelkesedés túl messzire vitt, és feltörte a lábam. Azóta zoknival nincs probléma, talán megpróbálom megint mezítláb, már összeszokhattak a lábammal.

    Sima felületen könnyen és puhán lehet benne suhanni, bár nálam van egy kis hangja, de még csiszolom a technikám 😉 Fűben, földúton is jó, egyedül murván, pontosabban kemény felületen szétszóródott éles köves részeken nem nagy élvezet benne futni, egy idő után túl intenzív a talpmasszázs.

    ui. most akadtam a blogodra, nagyon érdekesek a cikkek, köszi!

    1. Örülök, hogy te is ilyen cipőt használsz, elég kevesen vagyunk minimalista cipő viselők.

      Én is túl vagyok már az 500. km-en a fent említett párban és nagyon elégedett vagyok velük. Szokás szerint részletesebben írok róluk amint átlépem az 1000. km-t velük/bennük.

      Az, hogy hétköznapi használatra is vettem egy párt – csak más színben – sokatmondó arról, hogy mennyire bejön!

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.