Vivobarefoot Evo Lite futócipő 1000 kilométer használat után

Április első fele óta hű társam a Vivobarefoot Evo Lite futócipő. Ezalatt a bő három hónapos időszak alatt sok megpróbáltatásnak vetettem alá és minden helyzetben helytállt.

Nyüstöltem esőben, napsütésben, sárban, vízben, aszfalton, köves hegyoldalon, betonon, fűben, macskaköves utakon, erdőben, földutakon, ösvényeken, illetve a sok edzés mellett néhány versenyen is benne szaladtam.

A Vivobarefoot cipők tavaly ősszel nyerték el a tetszésemet. Előbb egy Neo Trail-ban futottam végig a telet, mely 1600 kilométer futás után is használható hétköznapi cipőként — hihetetlenül kényelmes.

Aztán tavasszal az Evo Lite lett a futócipőm, mely azonnal megtetszett. Ez egy amolyan mindenféle útra való cipő, legyen az aszfalt, vagy terep.

Részletesen egy korábbi bejegyzésben mutattam be ezt a cipőt: Első gondolataim a Vivobarefoot Evo Lite futócipőről

Akkor azt írtam, hogy 1000 kilométer megtételére számítok benne, mielőtt tönkremenne. Ezt sikerült teljesíteni, és habár már nagyon látszanak rajta a használat nyomai, még van benne pár száz kilométer.

A fényképek közvetlenül azután készültek, hogy átléptem ezt a bűvös kilométerszámot. Abban a formában fotóztam le a cipőt, ahogy használom: sárosan, mocskosan, izzadtan, mérőchippel rajta.

Strapabíróság

Ebben a tekintetben amolyan középúton áll. Mivel vékony anyagokból készült, hogy jól szellőzzön nyáron, így a felső rész több helyen is sérült vagy elszakadt, de egyik sem volt végzetes, otthon orvosolható.

A talprész nagyon jól bírja a megpróbáltatásokat. Sok kicsi hatszögletű részből áll, melyek mindegyikének közepén volt egy kisebb bütyök, alig fél milliméteres. Ezek a bütykök nagyrészt mind lekoptak, viszont a hatszögek nagyon jó állapotban vannak.

Vivobarefoot Evo Lite talpa
Vivobarefoot Evo Lite talpa

Sarokrésznél mindkét cipő esetében látható a hatszögek kopása is, de ez nem számottevő — gondolj csak arra, hogy a talp vastagsága mindenestől 5 milliméter, és ennek csak az alsó része a hatszögek.

Mindezt úgy, hogy a futásaim fele-fele arányban oszlanak meg terep és aszfalt között. Általában a terepcipők hamar elkopnak aszfalton, míg az utcai cipők használhatatlanok terepen.

A talpbetét —mely 3 milliméterrel vastag — már kicsit viseltesebb, helyenként kezdett átlátszani a fekete szivacsos rész a felső védőréteg alól. És mint látható teljesen felvette a talpam formáját, nagyon jól kivehető a lábujjaim, a lábpárnám és a sarkam helye.

Vivobarefoot Evo Lite talpbetét
Vivobarefoot Evo Lite talpbetét

Ez nem zavaró, a cipőt viselve nem érződik. Régebb a New Balance Minimus terepcipőjénél is hasonlóan deformálódott belül a talprész, de attól minduntalan vízhólyagok lettek a lábujjaim közé, annyira betüremkedett.

A cipőfűző és a nyelv tökéletes állapotban van, csak egy kicsit fakult ki a rikító sárga színük, amit annyira nem is bánok.

A felső részről nem mondható el ugyanez. Ez két rétegből áll, egy külső és egy belsőből, A belső tartja a lábat, kényelmes és épségben van. A külső pedig a külvilággal érintkezik.

Az elején zoknival használtam a cipőt, de valahogy nem volt az igazi. Szép volt, jó volt, de valami apróság mégis zavart. A cipőt is zavarta a zokni, mivel így túl széles lett a lábam és a lábpárna mellett mindkét oldalon kezdett elválni a talprész a felső résztől.

Akkor ez nagyon sokkolt, hiszen alig egy hónapja volt meg a cipő. Azonnal felvettem a kapcsolatot az üzlettel, ahonnan vásároltam, akik kérdezés nélkül cserélik is, ha visszaküldöm, egyedül a postaköltséget kellett én fizessem — Angliáig.

Vivobarefoot Evo Lite oldalról
Vivobarefoot Evo Lite oldalról

Csak így cipő nélkül maradtam volna két-három hétig, ezért gyorsan tettem egy próbát és egy bivalyerős ragasztóval megragasztottam a sérült helyeket. Pár perces művelet volt, egyszerűbb mint elkoslatni a postáig. Az eredmény tökéletes lett, habár látszik a ragasztás nyoma, azóta se vált szét újra.

Ehhez még az is hozzájárult, hogy megváltam zoknijaimtól, így nem is feszegette annyira a cipőt belülről a lábam.

Végül a 800. kilométer után a felsőrészen többféle apróbb szakadás is megjelent, leginkább a lábpárna közelében, ott ahol minden lépésnél hajlik a cipő. Ezen nem is csodálkozom annyira, sok mindent ki kellett bírjon a külső rész, kapott sarat, tépázták hosszú fűszálak, karcolták éles kövek, sokszor érte víz, majd tűző napsütés.

Ezeket pár percnyi varrással lehet javítani — most anyum teszi ezt helyettem. Egyelőre annál apróbbak ezek a problémák, hogy cserélni kelljen a cipőt.

Vízállóság

Ez a cipő nem vízálló. Nyárias kialakítású, a szellőzésen van a fő hangsúly. Ennek ellenére nem készítették túl vékonyra, úgymond “van benne anyag”.

Könnyen beázott, legalábbis ha pocsolyába léptem vele. A vastagabb részei magukba szívják a vizet, mint például a talpbetét vagy a sarkat körülölelő rész. A talp zárt, így csak felfele tud kijönni a plusz víz, de futás közben nem szárad ki.

Pár perc után a cuppogó hang is elmúlik, csak a cipő megnövekedett súlya miatt érezhető, hogy beázott. A lábfejet így sem töri fel.

Tisztíthatóság

Mivel mezítláb használom, illetve legalább heti egyszer beázik, ezért egy idő után nagyon kellemetlen szaga lesz. Mivel nem akarok éppenséggel rózsaillatú cipőben szaladni, így megelégszem azzal, hogy havonta egyszer kimosom.

Mosható mosógépben is, csak arra figyelj, hogy valami vékony védőrétegbe csomagold be — cipőzsák, harisnya, stb. —, különben sérülhet a külső részen levő hatszögletű mintázat, réteg. Ez adja a tartást a cipőnek.

A száradási idő nagyjából egy nap a nyári melegben, árnyékos helyen. Természetesen kivett talpbetéttel és újságokkal kitömve.

A talpbetétet néha külön is megmosom, mivel könnyen kivehető és hamar szárad.

A külső részét nem szoktam tisztítani, a plusz mocsok lehull róla futás közben. Az nem befolyásolja a futásaimat, ha épp a talp hatszögei közé kevés sár száradt. Amúgy könnyedén le lehetne mosni folyó víz alatt. A felső részt pedig nem strapálnám ha nem muszáj, inkább legyen ép és mocskos, mint patyolat tiszta és szakadt.

Kényelem

Messzemenőleg a legkényelmesebb az összes futócipőm közül. Mezítláb viselve sem törte fel a lábam, nem okozott vízhólyagokat. Minimális bőrkeményedés mellett semmi más különösebb hatása nincs a lábfejemre.

Minden körmöm ép, még a versenyek ellenére is.

Amikor először próbáltam fel zokni nélkül, azonnal jött egy “Aha!” érzés. Azóta is mezítláb hordom.

Kicsit szűkebb, mint a Neo Trail ugyanakkora méret mellett, ezt kompenzálja, hogy ezt mezítláb viselem. Ennek ellenére egy számmal nagyobb jobb választás lett volna.

Ha kicsit szorítana, akkor nem a lábat töri fel, hanem a cipő kezd szétesni. Ez általában fordítva szokott működni és az ember csak vesződik a vízhólyagokkal, bőrkeményedésekkel. Nekem ez így szimpatikusabb, a lábamat többre tartom, mint a cipőt.

Mivel minimalista cipő, ezért nem sok védelmet nyújt. Fontos megtanulni egy jó technikát a használatához! Utána pedig lehet élvezni hogy szinte minden apró követ, talajváltozást lehet érezni benne.

Nagyon biztosat lehet lépni benne, nem fordul ki a bokád és csak vizes kövön és füvön csúszik meg.

Egyedül a prágai macskaköves utat nem tudtam elviselni benne, akkor nagyon megdolgozta a talpamat.

A többi versenyen kitűnően teljesített, mindenhol megjavítottam egyéni legjobb időimet: Vivicittá Félmaraton, Kékes Csúcsfutás és Tusnád Félmaraton.

Megvenném újra?

Ha még a nyár, esetleg kora ősz folyamán cserélnem kell, akkor szintén ugyanezt választanám, egy számmal nagyobbat.

Télen nem állja meg a helyét, ahhoz egy jobban szigetelt cipőt választanék, mint például a Neo Trail.