Tusnád Félmaraton: hegyek, erdők és a Szent Anna-tó

Hétvégén rendezik meg a Tusnád Félmaratont, ahol két éve is szaladtam és annyira megtetszett, hogy mindenképp vissza akartam térni ide.

A versenyre készülődve nosztalgiáztam egy keveset, eszembe jutott milyen is volt tavalyelőtt és ennek a részleteit megosztom veled.

A táv 23 kilométer hosszú volt és az útvonal Tusnádfürdőről indulva Sepsibükszádon keresztül jutott el a Szent Anna-tóhoz. Néhány száz métert leszámítva végig aszfaltúton szaladtunk.

Egyéniben, illetve háromfős váltócsapatban lehetett teljesíteni a távot.

A valódi kihívás a versenyben az a szinte folyamatos emelkedő, hiszen fel kell jutni a katlan peremére, majd az utolsó két kilométeren egy nagyon meredek szerpentinen lejutni a tóhoz.

Körülbelül 1200 m szintemelkedés és 900 m ereszkedés fogadta a futókat.

Ez akkor nekem nem mondott semmit, hiszen ez volt az első versenyem, ahol szintkülönbséggel kellett számolni. Kicsit több, mint egy éve szaladtam rendszeresen, így zöldfülű voltam — természetesen teljesen mást hittem magamról.

Számomra a verseny könnyen megközelíthető volt Csíkszeredából. Autóval, vonattal vagy busszal félóra alatt oda lehet jutni, de volt aki a biciklit választotta erre a célra.

Az iratkozás és rajtszámátvétel simán ment, és mivel alig több mint 100 futó vett részt a versenyen, nem volt sem tolongás, sem hosszas sorban állás.

Egy autóbusz szállította el a futók csomagjait a tóhoz, illetve a váltócsapatok második és harmadik embereit a váltópontokhoz.

Az időmérés a cipőfűzőre erősített chipekkel történt.

A bemelegítés és rajt egy parkolóból történt. Meglepett, hogy milyen sokan vannak a magyarországiak. Szinte mindenki beszélgetett, a szemerkélő esőben és hideg szélben kevesen melegítettek.

Kicsit kívülállónak éreztem magam, mivel nekem csak egy ismerősöm volt összesen. Leginkább a szervezőkre figyeltem, akik aprólékosan elmagyarázták az útvonalat és hogy mire kell figyelni, közben pedig a székely ruhába öltözött lányokat csodálhattam, akik kijöttek a rajthoz szurkolni.

Sejtelmem sem volt mivel nézek szembe, így csak a mezőny végéről rajtoltam el.

Az első három kilométer könnyű volt, megyei úton haladtunk ami enyhén lejtett. A rendőrség segítette a munkánkat, az út egyik oldalát lezárták amíg elhaladtak a futók.

Sepsibükszádra megérkezve letértünk a megyei útról és itt megkezdődött az emelkedő. A falubeliek nagyon megbámultak minket, habár sokan álltak a kapukban, kevesen tudták mi történik és még kevesebben biztattak minket.

Tusnád Félmaraton: Sepsibükszád
Tusnád Félmaraton: Sepsibükszád

A faluból kiérve erdő között vezetett az út a verseny végéig. Nagyon tetszett itt a táj, és nem esett nehezemre a futás. Észre sem vettem mennyire lelassultam a nagy bámészkodásban.

Aztán úgy döntöttem, ha már versenyezni jöttem, akkor jó lesz belehúzni és innentől kezdve próbáltam maximum erőbefektetéssel futni — ezt úgy értem el, hogy annyira gyorsan szaladtam, amikor még épp nem láttam csillagokat.

A tizenharmadik kilométer környékétől sokkal meredekebb lett az út. Ez a töréspont szokta kikészíteni a legtöbb futót, akik nem számolnak ezzel a nehéz szakasszal. Innentől már nincs lazítás amíg el nem éri az ember a katlan peremét.

Frissítőpontok négy-öt kilométerenként voltak, vizet, izotóniás italt és a szokásos gyümölcsöket, pereceket, szőlőcukrot szolgálták fel. Én csak vízzel éltem, annyira lekötött a futás, hogy nem álltam meg kajálni.

Nagyon fáradt voltam, amikor felértem a legmagasabb pontra, kevéssel a huszonegyedik kilométer előtt. Gondoltam innentől már lazább lesz, de nagyot tévedtem.

Tusnád Félmaraton: a katlan peremén
Tusnád Félmaraton: a katlan peremén

A céltól alig több, mint két kilométer választott el, ami egy nagyon meredek utat jelentett egészen a Szent Anna-tó partjáig.

Hagytam, hogy vigyen a gravitáció lefelé, csak arra figyeltem, hogy ne essem el. Több futót is leelőztem ezen a részen, viszont a sok fékezés nagyon megviselte a lábaimat.

A becsapós rész 100 méterrel a cél előtt van, itt hirtelen jobbra tért az út és egy nagyon köves, árnyékos részen kellett átvágni, ahol kis híján orra buktam. Utána már sétagalopp beérni a célba.

Tusnád Félmaraton: befutó
Tusnád Félmaraton: befutó

Az időm 1:57:56 óra lett, amivel a 25. lettem a 61 célba érkezett férfi közül. 15 női versenyző és körülbelül 20 váltócsapat is sikeresen zárta a versenyt.

A célban egy szép, de annál törékenyebb, kerámiából készült érmet adtak. Habár nagyon egyedi, azóta is érintetlenül tartom otthon a szekrény polcán, kár lenne eltörni ezt a kedves emléket.

A tóparton nagy volt a jókedv, amit a gyönyörű napsütés is segített. Pihenés közben elbeszélgettem pár futóval, gyönyörködtem a tó és az erdő szépségében, majd nem sokkal az eredményhirdetés után elindultunk haza.

2 thoughts on “Tusnád Félmaraton: hegyek, erdők és a Szent Anna-tó”

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.