Tóparti Futóparti, avagy Velencei-tó kör

Végre vége a télnek és elkezdődött a versenyszezon! Bemelegítésképpen körbeszaladtuk a Velencei-tavat a Tóparti Futópartin.

Egy teljesen felszabadult hangulatú tavaszi közös futáson vehettem részt a múlt vasárnap, ahol körülbelül 950 ember szaladta le a 28 kilométeres távot. Ez a futás nem a versenyzésről szólt, hanem a kikapcsolódásról és szórakozásról.

A frissítőpontoknál leginkább házi készítésű sütemények és üdítők voltak, nem energiaitalok és szőlőcukor, mint általában egy versenyen. A futást megelőző napon tésztaparti helyett borospincében jártam, ahol sokféle borral öntöttük nyakon a szalonnát, házikolbászt és savanyú káposztát.

Nemcsak a futóparti, de az egész hétvége kitűnően telt számomra, hiszen barátokkal lehettem és megismerhettem ezt a gyönyörű környéket a Velencei-tó körül.

Jól indult a hétvége, alig néhány óra alatt gond nélkül elutaztam Budapestre, ahol vonatra szállva meg is érkeztem a verseny helyszínére és barátaim — Lia és Jozsó — lakhelyére, Agárdra. Első látásra megtetszett ez a kisváros a sok fűvel, fával, bokorral, tóparttal és kis házakkal.

A versenyek előtti napot mindig pihenéssel, sétálgatással, utazással szoktam tölteni, de sosem sportolással. Azt sosem gondoltam volna, hogy egy háromgyerekes család köreiben jóval pörgősebb ennél az élet: a délután folyamán társasjátékoztunk, mesét néztünk, kergetőztünk, bicajoztunk, fociztunk, játszótéren voltunk és fagyiztunk, hogy csak a fontosabbakat említsem.

Az estét pedig — csak hogy biztos ne szaladjuk el a verseny elejét — egy borospince teraszán töltöttük a kellemesen hűvös tavaszi időben. Itt lakmároztunk be alaposan a már említett szalonnából és házikolbászból — évek óta nem ettem ilyesmit, számomra különlegességek voltak ezek a sokak számára hétköznapi ételek.

Jó hangulatban elbeszélgettünk mindenféléről miközben végigkóstolgattunk jónéhány féle bort, a fehértől a rozén keresztül a vörösig.

Vasárnap, azaz a futóparti napja, szomorkásan indult, borús volt az ég,  és az eső is eleredt. A levegő lehűlt, de szerencsére az eső elállt a verseny rajtjáig, így jóformán tökéletes futóidő várt ránk, tiszta levegővel és napsütés nélkül.

A tókör Agárdról indult, majd Velencét, Pákozdot és egy-két más helységet — amelyeknek már nem emlékszem a nevére — érintve ért körbe. Nagyrészt végig minőségi kerékpárúton haladtunk, melyen még csak apró gödrök sem voltak.

Tóparti Futóparti: rajt
Tóparti Futóparti: rajt

Közvetlenül a rajt után nagy volt a jókedv és itt még hárman futottunk együtt. Lia nem szaladt, ő önkéntesként segítette a futókat és közben a gyerekekre is próbált vigyázni.

Tóparti Futóparti: kisebb kerülő
Tóparti Futóparti: kisebb kerülő

Lazán kezdtünk, nem siettünk sehova, így nem is követtük a legrövidebb utat. A tömeg nagy része a bicikliúton szorongott, míg mi kényelmesen szaladtunk az út szélén.

Az út hamarosan kivitt a tópartra és közvetlenül a víz mellett szaladtunk. Volt itt egy-két élesebb kanyar, ahol egy rossz mozdulat után az ember könnyen a vízben találhatta volna magát.

A verseny talán legnehezebb része a 10. kilométer környékén lehetett, mivel itt egy nagyobb emelkedőn kellett felszaladni. Habár a futók jól bírták, meglepően sok bicajost — akik kísérőként jöttek el — fogott meg ez a domb és volt amikor alig tudtuk kikerülni őket.

Tóparti Futóparti: emelkedő
Tóparti Futóparti: emelkedő

Végig Jozsó társaságában szaladtam és végigdumáltuk az utat. Természetesen sok szót váltottunk a futásról és mindenről ami hozzá kapcsolódik: edzéstervek, sportórák, ruházat, versenyek, tervek, stb. Sok hasznos infó cserélt gazdát az út során. No, meg a triatlonozás is szóba került, hiszen Jozsó abban jeleskedik.

A frissítőpontoknál megálltunk, váltottunk pár szót az önkéntesekkel, akik arra áldozták a vasárnap délelőttjüket, hogy poharakat töltsenek tele vízzel vagy süteményt szeleteljenek fel órákon keresztül. Köszönet nekik a segítségükért!

Hogy azért mégiscsak legyen valami kihívás a dologban, nem kajáltam a frissítőpontokon, csak vizet ittam, ezzel is edzve a szervezetemet, hogy hatékonyabban használja fel az energiáit és próbáljon minél többet elraktározni belőle. Elvégre egy hónap múlva nyakamon a maraton!

Körülbelül 2:47 óra alatt teljesítettük a tókört és a végére még a nap is kisütött. Valahol a középmezőnyben végezhettünk, de ennél pontosabban nem tudom és nem is érdekel. Örülök annak, hogy könnyedén sikerült teljesítenem a távot. A futás után megrohamoztam a kajákkal megtömött asztalokat és alaposan belaktam a sokféle házisütiből.

A szervezés kitűnő volt, az időmérést leszámítva minden volt, ami egy futóversenyen szokott lenni. Habár az első Tóparti Futópartin alig tizenegynéhányan vettek részt, most közel ezer ember vett részt rajta — ez sok mindent elárul a verseny színvonaláról.

Nagyon jó volt a hétvége, a több hónapnyi magányos edzések után jól esett a közös futás és a társaság. Mindemellett megismerhettem ezt a gyönyörű vidéket is.

Jozsóval futni pedig nagyszerű volt, hiszen néhány évvel ezelőtt ő motivált arra, hogy lefussam az első maratonomat, és anno nagyon sokat segített a felkészülésemben.

A futóversenyek sorozata folytatódik, ezen a hétvégén Budapesten szaladok a Vivicittá félmaratonon.