Terepfutóverseny a Hója erdőben: csapatmunka

Részt vettem a kolozsvári Hója erdőben ma megrendezett terepfutóversenyen.

Mivel csak pár napja hallottam róla, így felkészülni nem tudtam, ezért csak egy edzésként tekintettem rá, nem versenyként, ami feldobja a sok egyedül végigfutott edzések monotonitását.

Habár megvan az idei célkitűzésem, a budapesti maraton, a köztes, felkészülési versenyeknek nagyon fontos szerepük van egy nagy cél elérésében.

Ezek azok a versenyek, ahol az ember kipróbálja a felszerelését, megtanulja hogyan vegye el a frissítőt a szervezők kezéből, kövesse az előre meghatározott útvonalat, megszokja a tömeget, és sok egyéb apróság, amit edzésen nehéz kivitelezni.

Két táv volt: 5 és 10 km. Én a 10 kilométerest választottam, ami két kört jelentett a Hója erdőben és a mellette levő mezőn.

Terepfutás Hója: erdő
Terepfutás Hója: erdő

Örvendetes volt, hogy a cégünktől többen is eljöttek szaladni, így mindkét távon képviseltette magát az evoRunners futócsapat.

A szintkülönbség 113 méter volt körönként, vagyis 226 métert kellett fel, majd lefele szaladjak.

A rajt után az történt, amire számítottam: a közel százötven futó egyszerre rontott neki az erdőnek, ahol egy kevesebb, mint egy méteres ösvényen kellett szétszóródjon a tömeg, Ez nagyon visszafogta a tempót, de egy idő után, és ahogy szaporodtak az emelkedők, a tömeg kezdett széthullni, könnyedén lehetett előzni, ha akart az ember.

Már az első körben rájöttem, hogy az erdő sötétje, a ritkásan elhelyezett iránymutató jelek és a fáradtság miatt egy nehéz második kör vár rám, mivel a gyenge látásom miatt könnyen eltévedhetek, letérhetek a megszabott útvonalról.

Erre rátett egy lapáttal egy megcsúszás, ami felhorzsolta a jobb térdem. Csak a verseny után vettem észre, hogy vérzett keveset a lábam, és valószínűleg elég ijesztően nézhettem ki futás közben.

Az első kör végén kapott el egy mélypont, a nagy meleg és egy füves emelkedő pár méternyi sétálásra késztetett. Ekkor ért utol Hunor, az egyik csapattársam, akinek köszönhetően gond nélkül tudtam szaladni az erdőben!

Segítsége nélkül valószínűleg gondjaim akadtak volna az ösvények keresgélésekor.

Terepfutás Hója: csapatmunka
Terepfutás Hója: csapatmunka

Az utolsó két kilométerre egy harmadik csapattársunk, Tibor, is csatlakozott hozzánk és közös erővel, mindent beleadva, egymást biztatva csináltuk végig a hátralevő távot, és együtt értünk be a célba.

A szervezők meg is dicsértek, hogy milyen szép csapatmunka volt!

Mivel csak felkészülési verseny volt, így az elért időeredményem — 54:18 perc — nem tükrözi az erőnlétemet. Habár kifáradtam, mégsem adtam bele apait-anyait a mai nap.

Nagyon jó volt részt venni ezen az eseményen, élvezni a társaságot, kielemezni a versenyt a szaladás után, és együtt elkortyolgatni egy kegyetlenül rossz ízű, citromos, alkoholmentes sört. A víz a futóversenyek után kezd ritkaságszámba menni manapság…