Tapasztalataim a téli alapozásról

Két hónap telt el, amióta elkezdődött számomra a téli alapozás. Az eddigi évek során télen nem szaladtam, így ez volt az első alkalom, hogy alapozással töltöttem néhány hetet.

November összegyűjtöttem a fontosabb információkat az alapozásról, ezek vezéreltek az elmúlt két hónap alatt.

Most, hogy vége ennek az időszaknak és nekifogtam felkészülni egy tavaszi maratonra, megosztom tapasztalataimat az alapozásról.

Ez volt a legkényelmesebb időszak egész évben, valóban élvezhető volt a futás, nem kötött semmi, nem kellett egy távoli célra összpontosítani. Mindig a kedvem szerint szaladhattam és szinte teljesen kötetlen volt, hogy mekkora távot teszek meg.

Futásaim nagyrészt lazák voltak, néha felpörgetve egy kis iramjátékkal vagy dombfutással. Ha valami szép helyre értem, akkor megálltam és tátottam a szájam, gyönyörködtem a tájban, amit egy precíz edzés során nem engedhet meg magának az ember.

A távok változtak, rosszabb napjaimon alig több, mint öt kilométert szaladtam, de volt amikor elszaladt velem a ló és húsz kilométer fölött jártam amikor észbe kaptam. Arra azért vigyáztam, hogy heti öt-hat alkalommal kimenjek szaladni, és legyen meg a heti 50-60 kilométernyi össztáv átlagosan.

A téli időjárással jóval könnyebben megbarátkoztam, mint gondoltam volna. Két nap elég volt megszokni a mínusz fokokat, a megfázásom ellenére is, utána pedig fülig érő mosollyal tapodtam a bokáig érő havat és csodáltam a hóval borított fákat — legalábbis amennyi látszott belőlük a sűrű köd miatt.

Az ünnepek alatt könnyű lett volna kifogást találni, hogy ne sportoljak, ennek ellenére minden nap felhúztam a futócipőmet, felvettem magamra a több rétegnyi ruhát és máris jobban éreztem magam, mint a legtöbb ember, aki valamelyik üzletben gyúródott a tömegben.

Ez segített abban is, hogy az étrendem ne álljon a feje tetejére, szaloncukorral és a szokásos karácsonyi nehéz kajákkal a hasamban biztos többet lustálkodtam volna.

Közben időt szakítottam Murakami Miről beszélek, amikor a futásról beszélek? könyvének elolvasására is, ami habár nem a legjobb könyv, amit olvastam, mégis jobban lekötött, mint egy elcsépelt karácsonyi film a tévében.

Mivel az alapozó futások nem fárasztottak ki nagyon, több energiám maradt a törzsizomzat erősítésére is, illetve alapos nyújtásokra. Felváltva végeztem ezeket a gyakorlatokat, egyik nap ezt, másik nap azt, körülbelül félórán keresztül.

Előjöttek apróbb sérüléseim, fájdalmaim is, néha itt-ott fájt, amikre több figyelmet tudtam fordítani, javítottam a technikámon, nyújtottam és lassan kikúrálódtam.

Tervezgetni, álmodozni is jutott időm.

Nagyszerű időszak volt számomra, sok-sok élvezhető futással. Többször magammal vittem a fényképezőgépet is, hogy megörökítsem a csodálatos helyeket, ahol szaladtam. Nagy öröm volt számomra, amikor más futókkal is találkoztam, sokszor a semmi közepén.

Ahogy mondani szokás, jóból is megárt a sok, hiába telt jól ez a két hónap, ideje váltani, felpörgetni a dolgokat és újra versenyekre készülni. Fizikailag és lelkileg is kipihentem magam, feltöltődtem.

Az alapozásnak számomra vége, két hónap alatt 360 kilométert szaladtam, ami során sikeresen összebarátkoztam a Vivobarefoot Neo Trail cipőmmel.

Ezen a héten nekiálltam felkészülni a májusi prágai maratonra, a tervek szerint 18 hét, heti 6 edzés és 1400 kilométer vár rám. Ez már egy teljesen más időszak lesz, aminek teljes erővel és lelkesedéssel fogok neki.

3 thoughts on “Tapasztalataim a téli alapozásról”

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.