A szervezők és az önkéntesek gyakran elfeledett munkája

Nem létezne futóverseny — és sok más dolog — ha nem lennének a szervezők és a segítőik. Az esetek nagy részében ezek az emberek önkéntesként tevékenykednek, azaz semmilyen vagy minimális juttatásért cserébe végzik a munkájukat.

Sajnos mi futók sokszor elfeledkezünk róluk, pedig nagyon is hálásak kellene legyünk nekik!

Rengeteg munka van belefektetve egy futóverseny megszervezésébe és lebonyolításába és több ember keze munkája van ebben, mint azt gondolnád.

A múlt hétvégén én is beálltam segíteni egy verseny előkészülteibe és így sikerült bepillantanom a színfalak mögé — öt éve szaladok, de mostanig vártam ezzel. Csak egy apró, parkban megrendezett, minden sallangtól mentes futásról volt szó, mégis meglepett, hogy milyen sok ember mennyi feladatot kell ellásson.

Mit tapasztaltam?

Az angliai Cambridge-ben levő parkrun-on vettem részt a hétvégén. Erre a futásra májusban találtam, írtam is akkor róla. Azóta egy kivételével minden hétvégén ott voltam.

Legutóbb önkénteskedtem a futás előtt, segítettem az előkészületek során.

Kis verseny. A táv csak 5 kilométer, amit egy parkban szaladunk le. Semmi cicoma, csak egy szombat reggeli kellemes közösségi futás. Az extrák közül csak az időmérés található meg.

Nincs útlezárás, mentőautó és rendőrség. Sem frissítőpontok, öltözők vagy ruhatár. A WC is a park részét képezi.

És ennek ellenére negyven önkéntes munkája szükséges, hogy a kicsit több, mint négyszáz futó kényelmesen tudjon szaladni.

Feladatok a helyszínen

Először is kell egy versenyigazgató, aki mindent irányít. Az ő feladata felelősségteljes, hiszen mindent kézben kell tartson. Ő az aki tudja a pontos teendőket. És ő az aki lefújhatja az egész rendezvényt, ha nyomós oka van rá — mondjuk az időjárási körülmények miatt veszélyesnek ítéli.

Aztán kell egyvalaki, aki irányítja és számon tartja az önkénteseket. Útbaigazítja azokat, akik először vállalnak valamilyen feladatot és úgy rakja össze a csapatokat, hogy a tapasztaltabbak át tudják adni az ismereteiket az újoncoknak. Pótolja az esetleg elmaradó segítőket.

Négy-öt ember szükséges a verseny előtti előkészületekhez. Az ő feladatuk az irányjelző táblák elhelyezése a park fáin, illetve a rajt és célterület kiépítése.

Ebből már gondolható, hogy a futás után is kell néhány ember, aki begyűjti a kihelyezett jelzéseket és elpakol mindent.

Két-három ember szükséges a park melletti parkolóba az autók irányítására. Mivel a futók nagy része az utolsó 15 percben érkezik, a száz-kétszáz autót hatékonyan kell tudni útbaigazítani egy megfelelő parkolóhely irányába.

Egy ember magyarázza el a fontos tudnivalókat azon futóknak, akik először vesznek részt a parkrun-on. Ez hetente 10-30 ember felvilágosítását jelenti csak Cambridge-ben. Országos szinten, a több mint 300 parkrun futáson 10.000 új futó bukkan fel minden héten.

Két ember méri az időt a célbaérkezéskor. Talán az ők munkája igényli a legnagyobb precizitást, hiszen ha pontatlanul végeznék munkájukat, akkor az haszontalan lenne.

Egy harmadik osztogatja a vonalkódokat tartalmazó műanyaglapkákat, amivel a versenyző nevéhez kapcsolható a célbaérkezési idő.

Két-négy ember olvassa le a futók személyes vonalkódjait és a célban kapott vonalkódot.

Ezután a célban kapott vonalkód visszakerül a szervezőkhöz, amiket valaki újra szépen sorba kell rakjon a következő verseny előtt.

Négy-öt ember áll a kijelölt útvonal különböző helyein — az angolok marshal-nak hívják őket. Feladatuk a bátorítás, a felvigyázás és az útbaigazítás.

Egy önkéntes utolsóként szalad, azaz ő zárja a sort. Azonkívül, hogy a leglassabb futókat bátorítja, ő jelzi a marshal-oknak is, hogy elhagyhatják a helyüket.

Az eredményeket két ember dolgozza fel, majd a versenyigazgató jóváhagyása után teszik publikussá a weboldalon.

És általában két-három iramfutó is kerül, akik segítik a futókat egy előre meghatározott célbaérkezési idő eléréséhez.

Feladatok a helyszínen kívül

Ebbe most jobb, ha nem megyünk bele részletesen. Mivel ilyenben nem volt részem, így én is csak elmélkedni tudok, hogy milyen teendők akadhatnak.

Többek között helyszínt kell találni a versenynek, annak használatát elintézni jogi úton.

Szponzorokat kell keresni.

Egy weboldalt kell működtetni. Mellette ingyenes SMS és e-mailküldési funkciókat biztosítani, hogy a futók azonnal láthassák az eredményeiket.

Arról nem is beszélve, hogy a kezdeti egy darab, ici-pici parkrun-ból egy ilyen óriási rendezvény lett az évek során, százak és ezrek munkája által.

Ami kimaradt

A fentebb felsorolt lista a sokféle betöltendő funkcióval hosszúra nyúlt. Pedig, mint azt már említettem egy kis közösségi futásról van szó. Jelen esetben a futók és önkéntesek aránya tíz az egyhez.

Minél több extrát biztosít egy verseny, annál több szervezőre van szükség. Az extrák alatt olyasmiket értek, mint öltöző, ruhatár, frissítőpontok, zuhany, gravírozás, masszázs, WC, hangosbemondók, zene, zenekarok, éremosztás, csomagosztás és díjazás.

Több extra arányosan több szervezőt és segítőt jelent a futókhoz képest.

Természetesen ez nem csak a helyszíni feladatokra igaz, hanem a háttérben zajlókra is.

Legyünk hálásak nekik!

Nekem öt évre és 36 futóversenyre volt szükségem, amíg rávettem magam, hogy beálljak segíteni. Olyan egyszerűnek tűnt kívülről nézve. No, meg kényelmes is volt futóként élvezni a versenyt és hogy jóformán kiszolgálnak, mint egy királyt.

Sosem gondoltam volna, hogy ennyi ember szükséges egy verseny zökkenőmentes lebonyolításához.

A feladatkörök önmagukban nem nehezek, de mégis valaki meg kell csinálja. A frissítőpontokon felszolgált banán nem felszeletelve termett a fán és ha futás közben a kezedbe nyomják a pohár vizet, azzal értékes másodperceket spórolnak meg neked. És ami alatt te tovasuhansz, ő le fog hajolni és felszedi az eldobott poharadat.

És a legtöbben önkéntesként végzik ezt a munkát. Gondolj bele, hogy akár ő is szaladhatna, ahelyett hogy százszámra akasztgatja a befutóérmeket a futók nyakába. Vagy órákon keresztül masszírozza az izzadt szaladók sajgó lábait.

Akár lazíthatna is, hiszen valószínűleg hétvége van, de mégis ott áll és néhány köszönömért cserébe segíti a futásodat.

Hát akkor ne fukarkodj azokkal a köszönömökkel! Sőt, amikor lehetőséged van, állj be te is segíteni!

2 hozzászólás a(z) “A szervezők és az önkéntesek gyakran elfeledett munkája” bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.