Szentgyörgy Félmaraton: huarache szandál és sérülés

Szombaton rendezték meg a tizenegyedik szentgyörgyi félmaratont.

Egy 3,5 kilométer hosszú útvonalon kellett szaladni a városközpontban. A távot lehetett teljesíteni egyéniben, háromfős váltóban, kerekesszékkel és hand-bikekkal, illetve görkorcsolyában.

Bevállaltam egyéniben a félmaratont, de hogy érdekesebb legyen, futócipő helyett egy vékony, minimalista szandálban szaladtam! Ez volt az első versenyem, ahol élesben is kipróbáltam a szandálokat.

Számomra újdonság volt a görkorcsolyás versenyzők jelenléte, ilyet még nem láttam. Nagyon gyorsan suhantak, kevesebb, mint 45 perc alatt teljesítették a távot.

A görkorisok a rövid pálya miatt többször is leköröztek, ami nagyon zavaró volt, hiszen kétszer olyan gyorsan haladtak, mint én, és egy rossz mozdulat elég komoly összeütközéshez vezethetett volna. Ezt szerencsére megúsztam.

Sajnos az egyikük még a verseny első perceiben bukott, mentővel szállították el. Csúnya látvány volt az út szélén fekvő sportolót látni, amint mentősök veszik körül. Remélem nem lett komoly baja.

A szandállal — ami külföldön huarache néven ismert — sikerült feltűnést keltenem, ami csak a nézőknek volt újdonság, nekem már nem. Már több száz kilométert szaladtam bennük és megszoktam az emberek csodálkozását, amint megpillantják a lábbelimet futás közben.

Szentgyörgy Félmaraton: huarache
Szentgyörgy Félmaraton: huarache

Pár nappal a verseny előtt kisebb baleset ért, elvágtam az egyik ujjamat, így kérdésessé vált a részvételem, mivel a seb bármikor felszakadhatott a megerőltetéstől. Szerencsére egy doktornő naponta ápolta a kezem és habár a kötést nem vehettem le, a fájdalmaim elmúltak és szaladhattam.

A félmaraton alatt csak egy-két alkalommal kezdett el enyhén fájni, lüktetni az ujjam, de amint lassítottam egy kicsit, el is múlt.

A verseny elkezdése után közepes tempóban szaladtam le az első kört, valahol az utolsó hely környékén lehettem akkor a 71 egyéni futó között. Miután sikerült bemelegednem, kicsit begyorsítottam, de nem a maximum sebességre. Ügyeltem a szép technikára, testtartásra és néztem a várost.

Minden kör után elhaladtunk a rajt-cél zónánál, ahol zene szólt, aerobikos lányok tornásztak, táncoltak és a szurkolók serege tapsolt, bíztatott.

Féltávig gond nélkül haladtam, valahol a 11. kilométer környékén éreztem először egy enyhe fáradtságot. Egy újabb kör megtétele után pedig fura fájdalom jelentkezett a lábfejemben, ilyet még sosem éreztem. Egy picit nyomta a lábfejem a szandál kötele.

No, de a kötéltől kezdett-e fájni a lábam vagy valami más miatt, azt azóta sem tudom?

A lényeg, hogy az utolsó 4-5 kilométer kicsit nehezebbre sikerült. Féloldalas volt a futásom, próbáltam a lehető legkevésbé terhelni a jobb lábfejem. Minden verseny megkínoz egy kicsit, de ez más volt. Fura volt, hogy célba érés után sem enyhült a fájdalom, és a lábfejem is kezdett feldagadni.

Puff neki, egy sérülés. Estére teljesen bedagadt a lábam, rá se tudtam állni. Talán mégsem kellett volna erőltetni azt az utolsó két kört. Legalább egy-két hetet ki kell miatta hagyjak, ha nem éppen egy-két hónapot. Kérdéses, hogy mi lesz tovább az idei szezonnal?

A pár nap múlva esedékes Székely Szupermaraton elúszott számomra, de az őszi versenyekben még reménykedem.

Sajnos fogalmam sincs, hogy hányadik helyen végeztem, és a pontos időeredményemet sem tudom — körülbelül 1:35 óra lehet —, mivel csak az első három helyezett eredményeit tették közzé. Teljesítményem nagyon közel áll az eddigi legjobb félmaratoni időmhöz, a Budapesten elért 1:34 órához, ami meglepő, hiszen itt nem futottam teljes gőzzel.

Nulla izomláz.

Nulla ízületi fájdalom.

Csak ez a fránya sérülés.

Habár boldog nem, de elégedett vagyok. Szép verseny volt, és ami a legjobb, hogy a futás után megismerkedtem néhány futótársammal!

A szervezés rendben volt, a kis csapat ügyes munkát végzett!

Egyedül azt sajnálom, hogy nem zárták le az utakat erre a két órára és így a forgalomra is kellett figyelni. Habár rendőrök irányították az autókat és a futók kapták az elsőbbséget, mégis került egy-két autó, ami bekavart.

A kezdőcsomag a szokásos volt, édességek és üdítők, illetve egy számomra túl nagy, pamutból készült rövid ujjú.

A befutóérem egyszerű, ámde egyedi, mivel műanyagból készült.

Sajnos nem találtam magamról fényképet, pedig szívesen megnéztem volna magam futás közben, szandállal a lábamon.