Szentgyörgy Félmaraton: korosztályos 3. hely

A megszokott július helyett az idén szeptemberre csúszott a verseny időpontja. Ezáltal a nyári meleg helyett őszi hideg fogadott, ami talán az egyik oka annak, hogy kevesebben vettek részt ezen a futáson.

Tavaly ott voltam, és mindenkitől eltérően szandálban szaladtam. Kísérletező kedvemben voltam, a tipikus futócipőtől egészen a minimumig lementem pár hónap alatt, amíg megtaláltam az aranyközéputat. A dolog nem végződött jól, lesérültem és egy hónapra kivontam magam a forgalomból.

Az idén már megvolt a bejáratott futócipőm, amiben hónapokig edzettem, versenyeztem. Mondhatni megtaláltam a számomra ideális lábbelit, így már nem kellett ezzel variáljak.

Sokáig gondolkodtam, hogy tempó vagy pulzus alapján lőjem be a sebességemet, aztán a döntést meghozta helyettem az elektronika. Pár nappal a verseny előtt, az elemcserétől a pulzusöv bemondta az unalmast. Nem tagadom, örömmel dobtam be a fiókba, fél év alatt se tudtam megszokni és a hasznosságát illetően is egyre több volt bennem a kétség.

És a sok technika helyett előkerült régi jó barátom is, aki évekig segítette a munkámat: az érzés alapú futás!

A szervezés javult, a kis csapat kihozta a maximumot a lehetőségeikből és látszott rajtuk, hogy szívvel-lélekkel csinálták — ez sokszor többet jelent, mint ha minden tökéletes lenne.

Felkészülés

Különösebben nem készültem erre a versenyre, inkább beépítettem a budapesti maratonra felkészítő edzéstervembe. Ezt a versenyt pont két héttel a maraton előtt rendezték meg, így vigyáznom kellett, hogy ne hajtsam túl magam, viszont mégis legyen értelme odamenni.

Tervezett időnek végül az egyéni legjobb időmnél egy 10-20 perccel többet határoztam meg — 1:35-1:45 óra közé.

Hogy ezt véletlenül se tudjam túllépni, elsietni, egy nagyon lassú kezdés utáni fokozatos gyorsulás alapon határoztam meg a kívánt tempókat. Számokkal kifejezve 5:00 perc/km-ről gyorsulok egészen 4:00-ig.

Mint említettem fentebb is, a pulzusöv hibája miatt a sebességemet tempó alapján lőttem be. Ez nagy megkönnyebbülés volt, jóval kevesebb adatra kellett figyelni az órán, és jobban tudtam támaszkodni az érzéseimre. És a mellkasom is szabad maradt, nem idegesített a rászoruló öv.

A verseny reggele

Csíkszeredából utaztam le Sepsiszentgyörgyre. Autó hiányában a román vasútra támaszkodtam, akik idén sem fukarkodtak a meglepetésekkel. A tavaly legalább egy órát késett a vonat, és miattunk a verseny rajtját is csúsztatták a szervezők egy jó félórát.

Az idén időben jött, de csak mikor felültem rá vettem észre, hogy nincs világítás, teljes sötétségbe borul a vonat.  Ez a legtöbb utast nem zavarta, de én az orromig se láttam. Viszont volt kontroll — bármi is a rendes magyar neve ennek az ellenőrnek —, hogy tovább emelje az utazás színvonalát.

A szentgyörgyi állomáson a többi csíki futó nyomába eredtem, ők tudták pontosan az utat. Könnyű kiszúrni a sportolókat a tömegben, tiritarka sportruházat, jókedv és gyors járás jellemzi őket. A többiek csak ásítoztak és morcosan néztek maguk elé a kora reggeli hűvösben.

Hamar odaértünk a rajthoz.

Az időjárás nem volt a barátunk aznap, hideg, szeles, ködös idő volt. Ilyenkor nehéz eltalálni a megfelelő öltözéket, verseny közben vagy fázik vagy melege van az embernek. Aki ott volt, annak azt mondanám, hogy a tavaly novemberi Balaton Félmaratonhoz hasonlított az idő.

Végül a rövidnadrág mellé két réteg felső ruházatra szavaztam, egy atléta jól jött a rövid ujjú alá, így a szél nem tudott bántani. A kesztyűn sokat vacakoltam, végül letettem róla.

Habár voltak mobil-wc-k, azokat valakik túl sok időre lefoglalták maguknak, így csak a parkban levő ingyenes közvécé maradt a többség számára. Na, az volt a valódi kihívás, nem a félmaraton.

Az iratkozás gyorsan zajlott, a hölgyek értették a dolgukat. Minimális, 30 lejes iratkozási díjat kellett fizetni. Kaptunk kezdőcsomagot is, benne édességekkel, üdítőkkel és egy pamut rövid ujjúval. Fehér amin csak a verseny neve és logója szerepel. Egyértelműen a viselhető kategóriába tartozik.

Ellenben semmi szükségem rá. Már több, mint húsz pólót kaptam különböző versenyeken, le is írtam a véleményemet az ajándékpólókról.

A rajtszámot rozsdás biztosítótűkkel fogattam fel a pólómra. Chip-es időmérés nem volt, stopperrel mérték a futók idejét.

A verseny első fele

A futók felsorakoztak a rajtnál, rövid, kétnyelvű ismertető után, elindultunk. Sem kerekesszékes, sem görkorcsolyás versenyzők nem voltak.

A háromfős váltócsapatok tagjai két kört kellett teljesítsenek a 3,5 kilométer hosszú útvonalon, míg az egyéniben induló futók hat kört kellett szaladjanak.

A tervezett lassú tempóm miatt jóformán azonnal visszaestem a mezőny végére. Ez különösebben nem számított, a lényeg az volt, hogy a terv szerint haladjak. A saját tempómban haladva mindig sikerül jól teljesítenem.

Leszámítva a rajt-cél zónát, a város többi részén nem voltak lezárva az utak az autós forgalom előtt. Minden útkereszteződésben rendőrök vigyáztak a futók épségére. Az elején, amikor még együtt szaladt a mezőny és autó is kevés járt, minden rendben ment, de a verseny vége felé már akadt egy-két zavaró sofőr.

Az első körben ismerkedtem az útvonallal, ami felvonultatott egy-két akadályt, mivel több helyen is fel volt ásva az út. Nagyjából próbáltam észbe tartani, hogy hol emelkedik, illetve lejt a hullámzó útvonal és hogy mely részeken fúj kevésbé a szél.

Az kifejezetten rosszul esett, amikor az egyik szervező autóval elhaladt a futók mellett és ordibálva, goromba modorban mindenkit kitessékelt az út szélére.

A hideg miatt az ujjaim kezdtek átfagyni, az izzadtság épp, hogy rájuk nem fagyott. Olyan égető, fájó érzés volt, mint amikor télen csupasz kézzel fogdossa az ember a havat, jeget. Azt viszont már rég megtanultam, hogy a törzset kell melegen tartani, onnan árad szét a meleg az ember szervezetében. A kör végére már sikerült annyira kimelegednem, hogy nem fáztam.

Mivel a reggelizésem foghíjas volt, vigyáztam a frissítésre. Egy félmaratoni távot csak vízivással is végig lehet teljesíteni, de biztosra mentem. Mivel nem hajtott senki, megálltam, megittam egy fél pohár vizet és egy fél banánt minden kör végén.

Ilyenkor láthattam a sok-sok szurkolót, aki összegyűlt, hallgathattam a zenét, amire aerobic-os lányok táncoltak.

A második kör gond nélkül megvolt, kicsit gyorsabban mint az előző. Egy-két futót beértem, megelőztem.

Szentgyörgy Félmaraton: útközben
Szentgyörgy Félmaraton: útközben

A harmadik körben tovább gyorsultam. Itt elkapott egy kis mélypont, alig egy percet tartott. Ekkor figyelmetlenebb voltam, csak az aszfaltot bámultam magam előtt.

És akkor felpillantva az egyik zebra közepén egy bácsika állt, pont az orrom előtt két méterrel. Szinte kitörtem a lábam amikor hirtelen megálltam. Nagyon mérges voltam, nem értettem miért nem figyelnek a futókra és miért nem vigyáznak magukra az emberek? Az nem jutott eszébe, hogyha én teljes sebességgel — akaratom ellenére — elütöm őt és felkenem az aszfaltra, akkor hány 70 éves csontja fog eltörni?

És nem azt kértem, hogy álljon az út szélén és biztasson, segítse a munkánkat. Épp csak ne kavarjon be.

Ilyen problémám nem csak nekem volt, az egyik előttem levő futó telibe elkapott egy nőt, aki belépett az orra elé.

Pedig az útvonal több részén is méretes tábla hirdette, hogy futóverseny van, legyenek óvatosak az emberek. És a száz méterenként álló rendőrök is felkelthették volna a figyelmét a járókelőknek, ha már a közel száz futót nem vették észre.

A verseny második fele

Féltávhoz elérve megkönnyebbültem. Minden a terveim szerint alakult, nem fájt semmim, jól ment a futás és tartottam magam a tervezett tempóimhoz.

A negyedik körben tovább gyorsítottam. Itt már beértem a mezőny végét. Kicsit elszomorító érzés volt, szeretném ha mindenki gyorsan tudna szaladni. Ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy minden futó maximumot nyújtott!

Innentől kezdve nem tudtam, hogy akit megelőzök, az egy előttem levő vagy egy lekörözött futó.

Az ötödik körben már kezdett melegem lenni, a szél enyhült és én is lassan kezdtem túlmelegedni. A ruhám tocsogott az izzadtságtól, de nem álltam meg öltözködni.

Két-három helyen is gyerekek álltak ki az út mellé és pohárban vizet osztogattak. Ilyen hideg időben nem sokan szomjazhattak meg, ennek ellenére nagyon szép gesztus volt tőlük!

Ekkorra megnőtt a forgalom, lassan felébredtek a városlakók és beugrottak az autóikba. Nagyon zavaró volt egy-egy helyen a beragadt kocsisor, a benzingőz és füst,  és a rendőrök figyelme is lankadt. Olyan is volt, aki simán ledudált az útról, majd megelőzött és az orrom előtt lefékezett. Az biztos, hogy nem kerül az ember egy zen állapotba ilyen futás mellett, mindenre figyelni kellett.

A hatodik kör előtt éreztem, hogy minden oké, így belehúztam egy kicsit. Tovább előzgettem akit utolértem.

Az egyik részen egy útjavítás miatt az út közepén kellett szaladni, de itt egy kamionnal találtam szembe magam, ami teljes gőzzel jött szembe és még az én sávomba is átsodródott. Meg kellett állnom és megvárjam amíg elhalad.

Az utolsó ötszáz méterre megközelítettem egy újabb futót, alig húsz méter választott el minket. Belehúztam, de ő is. Komoly tempót mentünk, 3:45 körül. Utolérnem végül nem sikerült.

A verseny után

A célba beérve azonnal gratulált a verseny főszervezője, Csutak Tamás, aki amúgy minden körben biztatta a futókat. Az itt látható fényképeket is tőle kaptam.

Tőle tudtam meg, hogy a 11. helyen végeztem, miközben a nyakamba akasztották a befutóérmet. Az időm 1:33:25 óra. Összesen 40 egyéni induló és 13 váltócsapat volt.

A verseny után egy régi ismerősöm, Annamária, gratulált. Mint megtudtam, kijött nézni a futást. Mindig örülök az ilyen embereknek, nagyon-nagyon ritka, hogy nem futó ismerősökkel találkozzam.

Igyekeztem gyorsan átöltözni, megszabadulni az átizzadt ruháktól. A vastag öltözék mellé a sapka és a kesztyű is jól jött. Ettem-ittam, pótoltam az elégetett kalóriákat és hidratáltam magam. Közben néztem a többi célbaérkezőt.

Hamarosan minden futó beért a célba. Ekkor a szervezők rekordsebességgel felszabadították a lezárt utakat és összedobták a díjkiosztó ceremónia kellékeit.

Szentgyörgy Félmaraton: 20-29 évesek díjazottjai
Szentgyörgy Félmaraton: 20-29 évesek díjazottjai

A díjkiosztáson sikerült meglepniük, amikor megtudtam, hogy korosztályos — 20-29 évesek — 3. helyet szereztem. Diplomát és egy, a verseny lógóját mutató díjat kaptam. Jól néz ki, és egyedi. Gyerekektől az idősekig minden korosztály képviselte magát, a kevés résztvevő miatt kevesen mentek haza díj nélkül.

Az, hogy mennyi idő alatt szaladja le valaki a versenytávot, rajta múlik. Az, hogy hányadik helyen végez, a konkurencián.

Több órányi elütni való időm maradt, amíg a vonattal hazamehettem. A parkban üldögélve elbeszélgettem a csíkiakkal, megismerkedtem velük. Volt két gyerek közöttük, akik 12 évesen leszaladták életük első félmaratonját, és utána se bírtak nyugton ülni, tele voltak energiával.

A többiek a veterán korosztályt képviselték. Példaképek előttem, hiszen ők mutatják meg azt, hogy közel a 70-hez is lehet sportos és fitt az ember. Teljesen más arcát mutatják az életnek, talán túlságosan is megszoktuk, hogy az idősek bottal botorkálnak, görbe a hátuk és marékszámra szedik a gyógyszereket.

Szentgyörgy Félmaraton: a csíki csapat
Szentgyörgy Félmaraton: a csíki csapat

Az üldögélés során megpihentem, lenyugodtam és átfagytam. Ezért felszedtem a sátorfámat és elindultam várost nézni. Több kisebb utcát végigjártam, találtam néhány szebb épületet, egy jópofa szökőkutat és a parkot is kiismertem az utolsó fűszálig.

A hazaút során nem volt gond a vonatozással. Alig vártam, hogy hazaérjek, végre letusolhassak és bebújjak a paplan alá a meleg szobában. Az alvás nehezen ment, a kiszáradás és a fáradtság megtette hatását, a szívem zakatolt és hiába ittam literszámra a vizet, egyre csak szomjaztam.

Muszáj volt gyorsan kipihennem magam, hiszen a rákövetkező napon várt rám az udvarhelyi Tihadár Emlékfutás!

A félmaraton tetszett, jó, hogy részt vehettem rajta. Gratulálok a szervezőknek, szép munkát végeztek! Köszönöm a szurkolóknak a biztató szavakat.

A sportórám által mért részletek — ami nagyjából a tempóra és lépésszámra korlátozódik, hanyagolva a kalóriákat, pulzusértékeket, VO2-t, stb. — a Movescount ezen oldalán láthatóak.