Prága Maraton: középkori utcákon, hídakon és épületek között

A prágai maraton a tavaszi utcai futóversenyek egyik legszebb útvonalán halad végig. A szűk, kacskaringós, macskaköves utak régi épületek között haladnak, majd kiviszik a futót a Moldva partjára, ahonnan gyönyörű rálátás nyílik a város kastélyára.

A több ezer futó — élükön kenyai, etióp és más nemzetiségű elit atlétákkal — olyan sokszor szeli át a folyót annak hídjain, hogy egy idő után már követni sem tudja melyik partján járnak.

Mindehhez profi szervezés kapcsolódik, amivel a verseny kiérdemelte az IAAF — Nemzetközi Atlétikai Szövetség — arany fokozatát, hivatalos nevén IAAF Road Race Gold Label.

Ezen a versenyen vehettem részt pár nappal ezelőtt. A verseny, ahogy az egy maratonhoz illik sok olyan dologgal meglepett, amikre nem számítottam.

A prágai maratont olyan nagy érdeklődés övezi, hogy hónapokkal a rajt előtt be kell iratkozni rá, ha nem akar lemaradni az ember róla. Nem olyan nagyméretű, mint a londoni vagy berlini maratonok, így csak kicsivel több, mint hatezer egyéni indulót fogadnak. Ehhez jön hozzá a közel hatszáz négyfős váltócsapat.

Verseny előtt

Ez volt az első tavaszi maratonom és kiválasztását sok töprengés előzte meg, hiszen olyan sok verseny van, nehéz választani. Végül azért választottam a prágait, mert mindent fel tud mutatni amit az igazán nagy és híres versenyek — azok amelyeken akár 40-50 ezer futó is elindul —, csak épp az óriási tömeg nélkül.

A választásom során az sem volt mellékes, hogy Prága egy csodálatos város, ahol pár napig turistaként is bámészkodhattam a verseny után.

A felkészülésem hónapokat vett igénybe, melyet szakaszokra bontottam. Téli alapozással kezdtem, majd előbb a sebességemre, aztán a kitartásomra gyúrtam rá. A rápihenés időszakát egy erőnlétet felmérő félmaraton előzte meg, ahol egyéni csúcsot szaladtam.

Sajnos a felkészülésembe tüske került, a 18 hetes edzésprogram túl intenzív és hosszú volt, és a végére begyűjtöttem egy kisebb térdsérülést, így az is kétségessé vált az utolsó napokban, hogy rajthoz állhatok-e?

Ezek utólag elgondolkoztattak és radikális lépéseket fogok bevezetni az edzéseimbe — erről majd egy később bejegyzésben írok részletesen.

Habár közvetlenül a verseny előtt lenne a legfontosabb pihenni, ez nem jött nekem össze a sok utazás és rövid éjszakák miatt. Végül szombat kora délután érkeztem meg Prágába, ahova szüleim is elkísértek, mint szurkolók.

Rajtcsomag átvétel

A csomagátvétel helyszíne egy kicsit félreeső helyen van, távol a rajt-cél zónától. Mint aki először járt Prágában nem kis erőfeszítésembe került megtalálni. Az expo három részre volt választva:

  • vendéglős rész a tésztaparti számára
  • csomagátvétel standjai
  • kiállítók standjai

A csomagátvétel kicsit macerás volt, össze-vissza kóboroltunk az épületen belül — nyugodtan lehett volna az egész az épület előtti óriási téren — és két különböző helyen adták át a rajtszámot és a kis ajándék hátizsákot. Mondanom sem kell, hogy a rajtszám mellé kilószámra mellékeltek reklámokat, amiket még aznap a kukába dobtam. Kár a sok papírért.

A rajtszám strapabíró anyagból készült, minimális reklámanyag mellett óriási számokkal volt feltüntetve a rajtszámom, alatta a nevem és egy kis magyar zászló.

Az időmérő chip is a rajtszámra került, egy vaskos, nehéz, újra felhasználható darab, amit csupán egy befőttes gumi tartott a helyén.

A tésztaparti nem érdekelt és pólót sem kaptam. Ezen a versenyen ezek nem részei a nevezési díjnak, aki akarja felárért megvásárolhatja őket. Így, ellentétben azokkal a versenyekkel ahol sétáló reklámtáblát próbálnak belőled csinálni a silány minőségű, ajándék pólóval, minőségi ruhadarabot kaphatsz, ha igényt tartasz rá.

A tömeg és a fülledt levegő ellenére is körbejártam a kiállítók standjait. Rengeteg olyan termékkel találkoztam, amit eddig csak interneten láthattam, legyen szó akármilyen spéci sportóráról, ötujjas FiveFingers cipőről vagy a LUNA huarache-król.

Ezután az óvárosba, azaz a rajt-cél zóna helyszínére vitt az utunk, hogy egy kicsit ismerkedjem a helyszínnel, mégiscsak tudja mi fog rám várni másnap. A kisutcák szépen ki voltak táblázva a versennyel kapcsolatos információkkal és térképekkel, hamar megtaláltam amiket kerestem.

Ennyi barangolás után már eléggé fáradt voltam, de még hátra volt a szállásunk megkeresése is, és már este volt, amire kicsit lepihenhettem.

Rajt

Hiába aludtam egy jót, a verseny napján nem ébredtem teljesen fitten, a lábaim kicsit nehézkesek és fáradtak voltak. És hiányzott az a megmagyarázhatatlan lelkesedés is, amikor tudja az ember, hogy igen, ez az a nap!

Ha az ember életének többi része nincs teljesen rendben, akkor az könnyen befolyásolhatja a lelkivilágát. Koncentrálnom kellett, hogy a versenyre tudjak fókuszálni.

A forró zuhany helyrehozott — legalábbis fizikailag — és máris indultunk az óvárosba, a maraton rajtjához. A metró jóformán a technikai zónánál rakott le. Itt voltak a wc-k, öltözök, ruhatárak, majd verseny után a masszázs és az éremgravírozás is.

Már régóta bevett szokásom, hogy otthon öltözöm be a versenyre, így egy rövid körültekintés után mehettem a rajthoz, ahová úgy egy órával a verseny kezdete előtt megérkeztem. Csak egy kicsivel azelőtt, hogy a tömeg is odaérjen, így láthattam, ahogy az emberek fokozatosan ellepik a város főterét.

A több ezer futót mellett több ezer néző is megjelent.

Számomra nagyon szokatlan volt, hogy jóformán alig szólt bármilyen zene, helyette röviden meginterjúvoltak találomra kiválasztott futókat. A bemondó zömében angolul beszélt és a legutolsó mondat amit hallottam az volt, hogy:

“Félóra van a rajtig, innentől mindent az IAAF előírásai szerint fogunk csinálni.”

Innentől kezdve nem volt hallható a beszéd, elnyomta a tömeg morajlása a halk hangfalakat, zene pedig egyáltalán nem szólt. Kicsit hűvös volt, szeles idő és a futók bemelegítés helyett inkább csak vacogtak. Lassan-lassan mindenki beállt a számára kijelölt rajtzónába.

A rajtzónákat betükkel jelölték, A-tól I-ig. Természetesen az A-ban álltak az elit sportolók, a többibe pedig a tervezett versenyeredmény alapján osztották be a futókat.

3:10 órás tervezett idővel iratkoztam — kb. 4:25 perces tempó —, ezzel a C zónába kerültem, és nem is annyira a tömeg elejére, hiszen több százan álltak előttem. Azt sehol nem közölték a rendezők, hogy melyik zónába milyen idővel osztották be a futókat.

Amennyire a szűk hely engedte, igyekeztem bemelegedni, felpörgetni a pulzusomat. Egy idő után kezdtem nagyon különcnek érezni magam az ugrálásommal, a legtöbben csak álltak mozdulatlanul és várták a rajtot.

Lehangoló volt a rajtolásra várakozni, nagyon hiányzott az ahogy Budapesten felpörgetik a mezőnyt a rajt előtti percekben a rendezők a ritmusos zenéjükkel és lelkesítő beszédükkel.

Verseny

És akkor fejünk fölött megjelent egy helikopter. Hirtelen mindenki az eget kezdte bámulni és lelkesen integetett a kamerának, hiszen filmeztek fentről és tévéről, számítógépről élőben lehetett követni a versenyt.

Prága Maraton: rajt felülnézetből
Prága Maraton: rajt felülnézetből

Semmi más nem mutatta, hogy eldördült a startpisztoly, mint az, hogy elkezdtünk vonulni előre, még szorosabban egymás mellé préselődve. A rajtvonalat másfél percnyi baktatás után léptem át és egy “fergeteges” 6-7 perc körüli tempóval kocogtunk tovább.

Hamar megtettük az első kilométert, de a tempó alig gyorsult valamicskét, a türelmem pedig fogyni kezdett. Nem értettem miért haladunk ennyire lassan, az egy dolog, hogy nagy a tömeg és szűkek az utcák, de hát akkor is. A mezőny vége halad így, nem azok akik három óra környéki maratont akarnak futni!

Hamarosan áthaladtunk Prága legismertebb hídján, a Károly hídon, de nem sok időm volt nézelődni, a sok futó között minden figyelmemet lekötötte a futás, előzgetés, vagy hogy engem előztek. Tapodtuk és könyököltük egymást — és megállás nélkül ment a bocsánatkérés mindenki részéről.

A harmadik kilométer körül hullt szét annyira a mezőny, hogy már többé-kevésbé tudtam a saját tempómat futni, igaz kacskaringózva, állandóan kerülgetve a többieket. A türelmem itt már nagyon a végét járta, teljesen értetlenül álltam a dolog mellett, nem értettem mitől ilyen lassúak a többiek.

El se merem képzelni mi lehetett a középmezőnyben, ahol ennél is nagyobb volt a tömeg és a futók is lassabbak.

Itt már fel is tűntek az első futók, akik az út szélére húzódva sétáltak! Még a táv 10 százalékánál sem jártunk és máris hulltak az emberek akik elfutották az elejét.

A kanyarokban mindig lelassult és besűrűsödött a tömeg, mindenki a legrövidebb útvonalon akart futni… és szinte mindenki sétált emiatt. Fárasztó volt a sok előzgetés és ez a folyamatos tempóváltás.

Az első öt kilométerre végül öt perc feletti átlagtempóm lett. Több mint fél perccel lassabb kilométerenként, mint szerettem volna, így távol álltam attól, hogy elsiessem a verseny első felét.

Végre kivergődtünk a kis utcákból és miután a harmadszor is átszeltük a Moldvát, az út kiszélesedett és egyenessé vált. Eddig a legnehezebb az volt, hogy a hidakra fel kellett szaladni, most a hidak alatt vezetett az út, így az útvonal továbbra is hullámos maradt.

A szél fújt tovább akárcsak a rajtnál, és a verseny végéig sem hagyott alább. Akármerre kanyargózott az út, mindig az az érzésem volt, hogy szemből fúj, így állandóan kerestem kik mögött bújhatok meg, hogy ne hátráltasson annyira.

A tizedik kilométer környékén járhattunk, áthaladtunk egy hosszú alagúton, majd felküzdöttük magunkat az utána levő emelkedőn. Örültem, hogy végre a saját tempómban haladhatok, és a hangulatom is egyre jobb lett.

És akkor jött egy futó, elkezdett csehül hozzám beszélni. Miután angolra váltottunk, megértettem, hogy a cipőim felől érdeklődik és százszámra kezdett bombázni a minimalista cipőben való futás rejtelmeiről.

Nagyon megzavart, kiestem a ritmusból, lelassultam. Szinte bármikor szívesen beszélgetek futásról, de nem egy verseny kellős közepén. Csak nagy nehezen tudtam lerázni az illetőt.

Tizenkét kilométer után visszajutottunk a rajt-cél területére, és a sok-sok futó és néző ellenére mégis sikerült a szüleimmel megpillantanunk egymást, akik lelkesen szurkoltak. Az óváros kis utcáit széltében-hosszában bejártuk és jól esett visszaérni az aszfaltos részre a sok macskakő után.

Prága Maraton: útközben
Prága Maraton: útközben

Az útvonal a továbbiakban unalmasabb, ámde jobban futható utakon vezetett. A verseny féltávjáig az egyetlen említésre méltó esemény az volt, amikor szembefutottak az út túloldalán az élen állók. Óriási élmény volt ugyanazon a versenyen szaladni, ahol akár a világrekord is veszélybe kerülhet.

Féltávhoz 1:34:35 órás idővel érkeztem meg. Minden terv szerint haladt, a futás jól ment, a lábaim nem fájtak, de azért éreztem a macskakövek hatását a lábfejeimen.

Aztán az időjárás megváltozott, nagyon fülledt lett a levegő, mindenkiről literszámra kezdett ömleni a veríték. Így haladtunk a huszonötödik kilométerig, amikor észrevettem, hogy megváltozott a futóstílusom, nem egyformán lépek a két lábammal, a balt jóval erősebben csapom a földhöz.

Tudtam, hogy ez a térdsérülésem utóhatása és igyekeztem korrigálni a dolgokat mielőtt elkezdene fájni valamim. Időközben az eső is eleredt, aminek csak örülni tudtunk, jól esett, hogy lehűtött minket, a levegőt és az aszfaltot.

Úgy érzem mindent megtettem, hogy tudjam tartani a tempót, de amikor a harmincadik kilométer környékén belenyílalt a fájdalom a térdembe, lelassítottam.

Mivel számítottam erre a verseny előtt, nem ért készületlenül a dolog, ilyen esetekre is kész tervem volt. Egy komoly sérüléstől óvva magam csak a célba érkezésre ügyeltem, ezért megtettem mindent és így fokozatosan lassultam 6 perces tempóról 8 percesre.

Cserébe figyelhettem a környezetem és mivel hamarosan visszaértünk az óváros környékére, volt mit csodálni. A frissítőpontoknál megálltam — két-három kilométerenként voltak végig —, alaposan belaktam banánból és narancsból — ez utóbbi nagyon finom volt —, lemosakodtam egy nedves szivaccsal, majd folytattam a városnéző kocogást.

Ha nem készülök fel előre arra, hogy a térdem nem fogja végig bírni, akkor nagyon csalódottan döcögtem volna a cél fele, így viszont jókedvem megmaradt.

Persze attól még, hogy lassan fut az ember a maraton maraton marad, így az utolsó tíz kilométerrel meg kell küzdeni, a lábfájást el kell felejteni, a kiszáradás tüneteitől eltekinteni, és csak menni tovább.

Szüleimmel a harmincnegyedik kilométernél találkoztam újra, itt is megálltam egy rövid ideig, váltottunk néhány szót. Már nem volt hova siessek, a hétórás szintidőbe féllábon ugrálva is belefértem volna.

Az útvonal érdekessége, hogy az utolsó nyolc kilométeren ismert helyen halad végig, egy olyan szakaszon amit a verseny elején is megtettünk. Mégis teljesen más volt újra elhaladni itt, megfigyelhettem a részleteket, a folyót, a hajókat, a szurkolókat, az önkénteseket a frissítőállomásokon és a futókat.

Az utolsó néhány kilométerrel alaposan megküzdöttem, de mindenért kárpótolt az, ami az utolsó kilométeren fogadott.

Az út két oldalán tömött sorokban álltak a nézők, gyúródtak hogy lássanak valamit a versenyből és teli torokból szurkoltak, miközben fényképezőgépüket szorongatva próbálták megtalálni rokonukat, ismerősöket, barátjukat a futók sokaságában. Nagyon felemelő volt itt elhaladni, fülig érő mosollyal szaladtam és hallgattam a száz féle nyelven szóló biztatásokat.

A cél előtti ötven méter kék szőnyeggel volt leborítva, sikeresen kitakarva, hogy van egy kis fellépő előtte. Már kétszer elhaladtam itt a verseny során, mégis elfeledkeztem róla a nagy vígadalomban, elbotlottam, de jóformán azonnal el is kapott a mellettem levő futó és húzott is fel.

Ezt szeretem a futók között, habár úgy tűnhet kívülről nézve, hogy mindenki a saját céljai után szalad, nem feledkezünk meg a körülöttünk levőkről. Mi, amatőrök, nem egymással, hanem az órával versenyzünk.

Cél

Alig léptem át a célvonalat, máris nyakamba akasztották a befutóérmet. Határozottan a legszebb amit eddig kaptam. A gravírozás természetesen később került a hátára.

Prága Maraton: befutó
Prága Maraton: befutó

Az időm 3:44:45 óra lett, ami a 1643. helyre elegendő a 4936 célba érkező férfi közül. 1102 nő is célba ért. Arról nincs információ hányan estek ki verseny közben. A leggyorsabb férfi futó 2:08:07 óra, míg a leggyorsabb nő 2:23:34 óra alatt ért be a célba.

Prága Maraton: befutóérem
Prága Maraton: befutóérem

Befutócsomag nem volt, de mindenki kapott egy nagy üveg vizet, egy melegítő műanyagtakarót és kis sétálás után annyi banánt, narancsot és izotóniás italt tömhetett magába mindenki, amennyit csak akart.

A technikai zónába belépve még egy energiapótló italt és egy alkoholmentes sört is a kezembe nyomtak. Az érmemet kevesebb, mint egy perc alatt gravírozták, igaz külön kellett ezért is fizetni. A masszázsnál nem álltam sorba, túl sokan voltak, inkább az otthoni pihenőt választottam.

Mivel a táv kétharmada óriási változást hozott, így a sportórámmal szolgáltatott adatok sem olyan izgalmasak, íme:

  • átlag pulzus: 167 percenként
  • átlag lépésszám: 91 percenként
  • elégetett kalóriák: 3548 kcal

A pulzusom 183 és 193 között ingadozott a táv első felében, majd a lassítás után 110 és 165 között. Jóformán ebből látható, hogy a verseny első felén az anaerob zónában, a végén pedig az aerob zónában szaladtam.

A percenkénti lépésszámomnál nem figyelhető meg ekkora változás, a táv első felében 93 és 101 közötti, de ritkán esett 98 alá, míg a lassítás után 90 és 95 között mozgott, sok 60 körüli értékkel — amikor csak sétáltam a frissítőpontoknál.

Egyéb adatok és pontos részletek, grafikonok és részidők megtalálhatóak ezen a Movescount oldalon.

Óriási élmény volt számomra, és habár nem volt minden tökéletes, nagyon örvendek, hogy részt vehettem ezen a maratonon.

16 thoughts on “Prága Maraton: középkori utcákon, hídakon és épületek között”

  1. A várakozás, hogy mikor látjuk elhaladni előttünk, a szurkolás neki és a többi futónak, majd a beérkezése… csodálatos élmény volt számunkra. Hajrá Előd!

  2. Interneten követtem a versenyt, nagyon jó érzés volt, hogy az unokám is ott van a versenyzők között. Büszke vagyok Rád Előd! További kitartást kívánok Neked!! Nagyi

  3. Köszi ezt a részletes beszámolót (is)! Tekintettel arra, hogy én pont a felkészülés előtt állok a jövő évire, amelyik ráadásul az első maratonom lesz, különösen hasznos tapasztalatokról olvashattam benne. (pl. felkészülhetek a rajt körüli, és az azt követő állapotokra, megelőzendő, hogy kikészítsem magam az első pár km-en, mire futni is lehet majd…)
    De sok más hasznosat is találok az oldaladon, így a futások mellett gratulálok ehhez is!

    1. Köszi, örülök, hogy segítségedre lehetek. Ha akad bármilyen kérdésed, szívesen válaszolok.

      Sok sikert a maratonodhoz, de leginkább kitartást a felkészüléshez! Ne feledd el beszámolni róla hogyan ment!

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.