München Félmaraton: olimpikonok nyomdokain

Tavaly történt, májusban. Negyven évvel az 1972-es müncheni nyári olimpiai játékok után részt vehettem a München Félmaratonon. A helyszín pedig az Olimpia park volt.

Annak ellenére, hogy a félmaraton nem olimpiai szám, különös érzésekkel töltött el az, hogy ott szaladhattam, ahol előttem néhány évtizeddel a világ legjobb sportolói küzdöttek egymás ellen.

Ez egy kis versenynek számít, mely az őszi müncheni maraton és félmaraton árnyékában nem igazán tud kibontakozni. Mivel az útvonal négy darab öt kilométeres körből és egy rövid, egy kilométeres lezárószakaszból áll szűk utakon egy parkban, így gyorsnak sem mondható és a táj sem valami változatos.

A szervezők nem voltak felkészülve külföldi versenyzők nevezésére, online nem tudtam nevezni, csak személyesen, ami utánajárást és néhány eurós felárat jelentett.

Alig egy hónappal korábban szaladtam le életem első félmaratonját Budapesten, amit nem sikerült teljesen kipihenni, plusz a munka és a városnézés mellett felkészülni sem igazán tudtam. Nem is azért mentem oda, hogy rekordokat döntögessek.

A szervezés körüli bonyodalmak folytatódtak a verseny napján is. Az öltözőnek kijelölt uszodát még úgy-ahogy megtaláltam, de az már nagyon nem volt tiszta, hogy hol is vannak az öltözők. Ezzel nem voltam egyedül, többen is az uszoda nézőterén öltöztünk futóruhába.

A csomagmegőrző helyre csak úgy lehetett eljutni, hogy át kellett mászni egy sorompón, majd egy szekrénybe lehetett berakni a ruhákat, mely egy 2 eurós pénzérmével működött. Mondanom sem kell, hogy pont ilyen pénzérme nem volt nálam, végül a sok kérdezősködés után egyik futótársam ajándékozott meg 2 euróval.

No, ezért kell hamarabb ott lenni a rajt előtt, sosem tudhatja az ember milyen akadályokba ütközik.

A bemelegítést nagyjából mindenki kihagyta a zuhogó eső miatt és szinte az utolsó pillanatig az uszodában tartózkodott. A rajtnál nem voltak zónák, ki ahonnan akart onnan indult.

München Félmaraton: rajt
München Félmaraton: rajt

A verseny elején döcögősen ment a futás, lassan melegedtek be a tagjaim a hideg időben, időnként el-eleredő esőben. Az első köröm közel félórásra sikerült, ezt látva kicsit begyorsítottam. Jól is tettem, megvolt bennem az erő, 24-25 perces köröket futottam ezután.

Frissítőpont körönként csak egy volt, ott is csak a hideg időben szinte fagyosra hűlt víz várt ránk. Az útvonal nem volt a legegyszerűbb, szűk járdák, járda közepén álló fák, csúszós macskakövek és autók ellen kirakott óriáskövek nehezítették a dolgunkat.

Talán a harmadik körömet szaladtam, amikor egy biciklis tűnt fel mögöttem, hangosan csengetve és kiabálva. Akkor nem értettem a dolgot, de aztán rájöttem, hogy az élen járó futóknak készíti elő a terepet, akik másodperceken belül le is köröztek.

Jó volt látni, hogy más magyarok is vannak ott, két budapesti fiatallal váltottam pár szót verseny közben, mielőtt ők is helyben hagytak. Nem igazán voltam gyors akkortájt…

A befutó egy kis letérő után volt, szinte sikerült elszaladnom mellette, szerencsére egyik szervező útbaigazított. Jó volt beérni a célba, a rossz idő, a rajt előtti kavarodás ellenére verseny közben megjött a jókedvem.

München Félmaraton: befutó
München Félmaraton: befutó

Az időm 1:48:07 óra lett, ami a 414. helyre volt elegendő a 737 férfiból. Ezenkívül 299 nő is célba érkezett. Sikerült jobb időt szaladnom, mint előző félmaratonomon, ami tovább fokozta a kedvemet.

Szerencsére a félmaratoni időm javítgatása itt nem állt meg, az azóta eltelt másfél évben közel 20 percet dolgoztam le ebből az időből.

A lábamon látható minimalista futócipőnek ez volt az első próbája versenyen, és mivel elégedett voltam vele, onnantól nem volt kérdés, hogy a továbbiakban csak ilyen vékony talpú, egyszerű cipőkben szaladok.

Befutóérmet nem kaptunk, csak egy rövid ujjút, ami azóta már kitudja hova kallódott el…