Védekezés kutyák ellen

Sajnos a sok kóbor kutya, szabadon kószáló juhász kutya, és elszabadult kutyák miatt a futók kutyatámadás veszélyének vannak kitéve.

A lentebb leírtak személyes tapasztalataimra alapozom.

A kutyák kategorizálása

A kutyákat lakhelyük, nevelési módjuk és támadási szándékuk szerint kategorizálhatjuk.

Minél jobban ki tudjuk deríteni, hogy egy kutya miért támad, annál könnyebb egy megfelelő védekezési módot találni rá.

1. Városi kutyák

Általában kis és középtermetű, elkényeztetett kutyusok, akiket a szabadban póráz nélkül sétáltat a gazdája.

A sok bezártság miatt energiatúltengésben szenvednek, kikerülve a szabadba, azonnal feltámad bennük a harci ösztön. Ezek a kutyák nincsenek betanítva semmire, ezért támadásuk teljesen céltalan, nem védik sem a területüket, sem a gazdájukat, sem egy nyájat.

Céljuk, hogy megharaphassák az ember lábát, így muszáj őket minden áron távol tartanunk magunktól.

2. Udvaron tartott kutyák

Közép és nagy termetűek, feladatuk a házőrzés.

Sok helyen nem kötik meg őket az udvaron, így bármikor kiszabadulhatnak ha nyitva marad a kapu vagy nem elég magas a kerítés és azonnal az arra járó gyalogos, futó vagy biciklis után vetik magukat.

Habár elég vadul indulnak neki a támadásnak, az általában pár másodperc után enyhül és csak néhány méterre szoktak eltávolodni az otthonuktól.

Céljuk, hogy megvédjék a házat és udvart, elijesszék a betolakodót.

Legjobb módja a menekülésünknek, ha minél hamarabb kikerülünk a kutya fennhatósága alatt levő területről.

3. Kóbor kutyák

Elgazdátlanodott, nagyrészt közepes méretű kutyák.

Támadásuk mögött agresszivitás és az éhség rejlik. Falkában élnek, amely akár tíz-húsz főre is megnőhet, ez a legnagyobb fegyverük az ember ellen is.

4. Juhászkutyák

Nagytestű, agresszivitásra, védelemre nevelt kutyák, melyek célja megvédeni egy nyájat, csordát és a gazdájukat bármi áron, akár az ellenségnek titulált ember elpusztításával is.

Három-négyfős falkában járnak, több száz méterről is támadhatnak.

A támadás megelőzése

A kutyatámadás legjobb módjának elkerülése a megelőzésre alapul. Bármennyire is közhelyesen hangzik, így háríthatjuk el a támadások nagy részét!

Lássuk a kategóriák szerint a megelőzés legjobb módját!

1. Városi kutyák elkerülése

A városi kutyákat akkor kerülhetjük el leginkább, ha nem megyünk kutyasétáltatók által használt helyekre.

A gazdik a város között pórázon vezetik kutyájukat, de amint megérkeznek kedvenc parkjukba, folyópartjukra elengedik a kutyákat. Ilyenkor a gazdi is lazít, figyelmetlen, későn reagál a kutyája viselkedésére.

Ezen kutyasétáltatásra alkalmas helyek száma korlátozott egy városon belül, néhány park és folyópart kivételével nem találni póráz nélkül sétáltatott kutyát.

A gazdik munkaidejük előtt és után viszik sétálni a kutyákat, azaz reggel és késő délután, illetve hétvégén, így elegendő elkerülni ezeket az időpontokat ha mindenképp ilyen helyen akarunk sportolni.

2. Udvaron tartott kutyák elkerülése

Udvaron tartott kutyával szinte bárhol találkozhatunk, ahol udvarral rendelkező ház van. Van aki házőrzésre tart kutyát, van aki csak divatból.

Habár ilyen helyeken kényelmesebb szaladni a kisebb forgalom miatt, javaslom a gazdagok által lakott házak elkerülését, mivel ők divatból, a szomszéddal való viaskodásból, általában agresszív kutyákat tartanak.

Ezek a kutyák szabadon kószálnak az udvaron, nincsenek egyáltalán betanítva és sok szeretetet sem kapnak gazdáiktól. A kis udvar miatt mozgásigényüket sem tudják kiélni.

Gyakran előforduló fajta a német juhászkutya (farkaskutya) és a pitbull. Ezek a kutyák amint észrevesznek valamit elkezdenek dühöngeni a kerítés mögött. Az alacsony kerítéseken könnyedén átjuthatnak.

Ajánlatos olyan házak környékét választani sportoláshoz, ahol a kutya meg van kötve, illetve ahol szelídebb fajtákat tartanak.

3. Kóbor kutyák elkerülése

Bárhol előfordulhatnak, úgy város között, mint a városon kívül. őket a legnehezebb elkerülni. Gyakran előfordulnak a lépcsőházak közelében levő nagyobb szemeteseknél, és a települések mellett levő szemétlerakóknál.

Nyári melegben szeretnek behúzódni sövények és bokrok árnyékába. Általában megvan a törzshelyük, ezekről más emberektől értesülhetünk.

A legjobb módszer az elkerülésükre, hogy nyitott szemmel járunk és amint megpillantunk egy kóbor kutyát, más útvonalat választunk, tűnjünk el mielőtt észrevesznek.

Ne felejtsük amit fentebb is említettem, hogy falkában járnak, így ahol egy van, ott valószínűleg több is akad belőlük.

4. Juhászkutyák elkerülése

A juhászkutyák nagyrészt nyájak, csordák közelében vannak.

Alapszabály, hogy ne menjünk a közelébe egy nyájnak, mert a kutya bárhol lehet, nem föltétlenül a nyáj mellett. Pihenhet valahol egy fa tövében vagy épp több száz méterről is kiszúrhat minket és támadásba lendül.

A tudás hatalom, ha tudjuk hol szoktak juhnyájak, csordák legelni, vagy hol vannak lovardák a közelben, akkor elkerülhetjük ezeket a kutyákat.

Védekezés, avagy mit tegyünk ha megtámadtak a kutyák

Ha már támad a kutya, akkor van néhány alapszabály, ami minden esetben hasznunkra válik:

  • A testi épségünket mentsük, felejtsük el, hogy épp futóedzésen vagyunk, hogy tönkremehet a kezünkben fogott telefonunk vagy hogy összemocskolhatjuk a ruhánkat!
  • Mindig tudjuk hol van a kutya, kövessük a mozgását!
  • Ne nézzünk a kutya szemébe, mert azzal tovább ingerelhetjük!
  • Amennyire lehet forduljunk vele szembe, ne hagyjuk, hogy a hátunk mögé kerüljön.
  • Mindent tegyünk meg, hogy a kutya ne férkőzzön a közelünkbe, kerüljük a testi kontaktust amíg csak lehet!
  • Tegyük magunkat nagyobbá, tárjuk ki a karunkat, álljunk terpeszállásba!
  • Ordítsunk, üvöltsünk a kutyára, ezzel a közelben levő emberek figyelmét is felkelthetjük akik segítségünkre siethetnek!
  • Hátráljunk a kutya elől, általában jó mód ha visszafele haladunk az útvonalon, ahol jöttünk.
  • Ne fordítsunk a kutyának hátat és ne kezdjünk el futni! A kutyák nagyon jó futók, és hátulról könnyen megtámadnak.
  • Ha van valami a kezünkben vagy fel tudunk venni valamit a földről (követ, ágat) akkor azt lóbáljuk!

Ilyen esetben a lélekjelenlét megőrzése és a teendők betartása a legnehezebb dolog. Egy komoly kutyatámadás esetén az adrenalinszintünk pillanatok alatt az egekbe ugrik.

Ne pánikoljunk, az, hogy félünk, természetes dolog, de törekedjünk a gondolkodásra és ne fejvesztve kezdjünk el menekülni.

Ha harcra kerül a sor, legnagyobb fegyverünk a testsúlyunk, ezzel a legtöbb kis és közepes méretű kutyát ártalmatlanná tehetjük.

Hiába vagyunk nagy állatbarátok, ezt ilyenkor jobb elfelejteni és a lehető legrövidebb idő alatt ártalmatlanítani a kutyát.

A kutya legnagyobb fegyvere a szája, de gerince, bordái viszonylag gyengék, így ezek könnyen eltörhetőek és belső sérüléseket, fájdalmat okozhatnak neki.

A végtagjainkat használva menthetjük a fontosabb szerveinket, törzsünket, arcunkat és a nyakunkat.

Ne csak védekezzünk, támadjunk is, hogy a kutyában is kárt okozzunk és így visszahárítsuk a támadását!

Az üzletekben kapható kutyaelhárító segédeszközöket nem láttam használat közben, de szerintem egy paprika spray-jel hamarabb fújja szembe saját magát az ember az ijedtségtől, mint a kutyát.

Az ultrahangot kibocsájtó eszközök működésében nem bízom, lehet, hogy pont akkor merül le benne az elem, vagy tovább ingerli az ember a kutyát vele.

Személyes tapasztalataim kutyatámadás elhárítására

Igyekszem mindent megtenni a megelőzés érdekében, de ennek ellenére a futóedzéseimen és kerékpározás közben már többször is támadtak meg kutyák. A lentebb leírt dolgok segítettek megelőzni a bajt, közelharcra nem került sor és nem is harapott meg soha kutya.

Mielőtt valaki félreérteni a leírtakat, megemlítem, hogy nagy állatbarát vagyok, de nem teszem kockára testi épségemet egy megvadult kutya miatt..

Ilyen esetekben a kutya gazdájára nem lehet számítani, mire reagál a történtekre már több harapást is beszerezhetünk.

Az úton elhaladó autók nagy élvezettel nézik végig a harcot, segítség helyett inkább csak egy fülig érő vigyort kaptam tőlük és arra is vigyáznom kellett, nehogy elüssenek.

Városi kutyák esetén:

  • Szembefordultam, és próbáltam minél nagyobbnak és ijesztőbbnek látszani, széttártam karjaimat és terpeszállásba álltam.
  • Ráüvöltöttem a kutyára.

Udvaron tartott kutyák esetén

  • Szembefordulás, széttárt karok és terpeszállás.
  • Hátráltam, amilyen gyorsan lehet, de csak óvatosan, meg-megállva és szembeordítva a kutyával, ezzel féken tartva őt.
  • Ha több kutya támadt egyszerre, akkor hátrálás közben vigyáztam, hogy ne kerülhessen egyik sem a hátamhoz, illetve a falkavezért tartottam vissza, a többi kutya úgyis csak őt utánozta.
  • Amikor a kutya már nem követ, csak ugat, akkor igyekeztem a lehető leghamarabb kikerülni a látóteréből.

Kóbor kutyák esetén

  • Eddig csak egy kóbor kutya érdeklődését keltettem fel, de sikerült lelépnem amíg a közelembe ért volna vagy a társainak jelezhetett volna.

Juhászkutyák esetén:

  • Amíg a köztem és a kutyák között levő távolság több, mint száz méter, gyorsan visszafele futottam, ahonnan jöttem, közben meg-megállva és szembeüvöltve a kutyákkal.
  • Ahogy közelebb kerültek, egyre többször álltam meg és lassítottam a távolodásomat, ezzel lassítva a kutyákat is.
  • Több, mint öt percnyi huzavona után — ami egy évszázadnak tűnt akkor — sikerült eléggé eltávolodnom a kutyák által őrzött területtől, hogy felhagyjanak az üldözésemmel.

8 thoughts on “Védekezés kutyák ellen”

  1. Nagyon jó összefoglaló cikk! A kategorizálás nagy segítség!

    Néhány tapasztalatom megosztom, talán hasznos:

    1. Pórázon vezetett kutya is támadhat.
    Juhászkutya nagyságú, pórázon vezetett kutya és gazdája fordult be a járdán a sarkon felém, így már kikerülés nem annyira volt lehetséges. Ahogy a kutya mellé értem, nekem ugrott. Szerencsére nem ért el. Olyan hirtelen történt, hogy amire felfogtam, már elhaladtam mellettük. Talán egy centin múlott a harapás.
    Ezt azért jó tudni, mert a póráz a futónak is és a gazdának is adhat HAMIS biztonságérzetet!
    Az állítható póráz ebből a szempontból maga a katasztrófa… Lényeg: mindig jóval a póráz becsült hosszán kívül kell tartózkodni! Ha nem lehetséges, védekezésre felkészülni, ezt a kutya is érzékelni fogja.

    2. Kutyaközeledési minta
    Megfigyeltem (szerencsére sérülések nélkül), hogy gazdival sétáló, póráz nélküli (még) nem örjöngő kutyák majdnem mindig hasonlóan sunyin közelednek: jön veled szembe, aztán az oldalad felé kitér, majd egy követhetetlen gyors mozdulattal már mögéd is kerül. Odáig tudod követni a mozdulatait, hogy az oldalad felé mozdul, INNENTŐL már NEM! A bokád/vádlid a célpont. Jobb esetben csak megszagolja.
    Nagyon fontos mindig szemben állni a kutyával. Ehhez természetesen le kell lassítani, vagy megállni, majd ahogy oldalazik, fordulni vele. Ezekből a jelekből eddig a kutyák felfogták, hogy odafigyelek, és ez náluk már egy veszélyesebb áldozati kategóriába sorolt engem (a “védekező áldozat”).

    3. A leggyakoribb fajtafüggetlen kutyanevek
    “Nembánt” és “Nemharap”

    4. A futó-rémálom szitu
    Kint a természetben, gazdájától messze (értelemszerűen póráz nélkül) feléd futó közepes- vagy nagytestű kutya. Gazdája meg se rezzen a távolban. Elérhető husángot, faágat, mászható fát/objektumot egy másodperc alatt felderíteni. Kiabálj a gazdájának. Kiabálj a kutyára.

    5. A futó-rémálom kutya
    Rottweiler. Ha meglátod, más utat kell választanod. Akkor is, ha most futod a legjobb időt. Fülhallgató azonnal ki, kezedben lévő felesleges tárgyak azonnal zsebre.

    6. Váratlanság, lélekjelenlét
    Bár minden helyzetre fel lehetne készülni… Pl. egy kertvárosi 30-as zóna utca közepén kocogva szemből érkező póráz és gazda nélküli pitbull. A reakcióidőmbe annyi fért bele, hogy megálltam szemben vele és barátságosan köszöntem neki “Hát helló!” Nagyra értékelte jólneveltségemet és távozott. Semmiből a semmibe. Aztán láttam egy nyitott udvart. Jó fej gazdája lehet. Átmentem a tesztjén.

    7. A legjobb tanácsom
    Tudomásul venni a kutyát mint veszélyforrást, és készülni: kerülni, lassítani, megállni. Ez azonnal befolyásolja ösztöni szinten a kutyát, mert minimum veszélyesebb áldozattá váltál. És ilyenkor ne törődj a szintidőddel!

    1. Látom van tapasztalatod ilyen téren… sajnos. Köszi a sok jó tanácsért!

      Amit még hozzátennék, hogy ahány város, annyiféle kutyára kell figyelni. Van ahol a kóbor kutyák járnak csapatostól, máshol a juhászkutyák dominálnak. Viszont vannak viszonylag kutyamentes helységek, erdők, mezők is, érdemes ezeket megkeresni.

  2. Sziasztok! Romániában élek és igen szeretek a természetben sétálni, a közeli erdőkben és réteken. Rengeteg kóborkutyával és juhászkutyával találkoztam. Gyerekkorom óta nem is tudom hányszor akartak megtámadni engem egyedül vagy a barátaimmal együtt.
    Olyan helyeken ahol tudom, hogy kutyák vannak köveket szedek fel és azokkal dobálom meg őket. Én hetente néha kétszer is találkozok támadó kutyákkal, de ez mindíg bevált!!! Nekem szerencsém van, mert elég pontosan és nagy erővel dobom a követ, aki csak teheti vigyen magával pár jódarab követ. Ne túl kicsiket, hanem amiket pár méterre rendesen el tud dobni, kb. fél teniszlabda nagyságúakat vagy kicsivel kisebbet. Ha tudsz jól dobni és kövek is vannak nálad, vagy az úton, akkor semmilyen veszély nem fenyeget. Néha már attól eliszkolnak, ha lehajolsz a kőért.
    Abszolút egyetértek a fenti hozzászólásokkal abban, hogy higgadtnak kell maradni és nem kapkodni, de gyorsan cselekedni. Amikor a kutya elég elszántnak tünik, akkor határozottan megijjeszteni, feléugrani, esetleg kiabálni és követ dobni feléje amekkora erővel csak tudjuk. Ha a kő nem is talál célba, nagyon megijjednek a nagy elszántságtól és a határozottságtól. Látnia kell, hogy rendkívül határozott vagy és nem csak viccből dobod a követ, hanem hogy a lehető legnagyobb kárt tedd benne.
    Amikor a kő elkapja a kutyát, ha nem is nagy erővel, rögtön nyüszít egyet az ijjedtségtől! Volt néhány példa arra is, hogy akkora erővel sikerült elkapjam, hogy 10 – 15 másodpercen keresztül csak nyüszített és nagyon messzire elfutott, pedig vicsorogva támadó is volt közöttük.
    Hátat fordítani tényleg nem szabad, mert rögtön kihasználják és megkaphatják az ember lábát, elfutni sem, mert sokkal gyorsabbak.
    A kutya ösztönlény és nagyon kiszámítható, ha érzi a határozottságot meghátrál, de azt is megérzi, ha félsz tőle.

    1. Tamás, köszi a tanácsokat! Valóban, Románia tele van mindenféle kutyával, bármelyik városban is laktam, csak a gond volt velük.

      Sosem hordtam követ magamnál és ha már támad, többnyire késő lehajolni és szedegetni azokat. Örülök, hogy találtál egy módszert ami neked beválik és remélhetőleg mások is tudják alkalmazni!

  3. Üdv mindenkinek
    Eddig két támadáson mentem keresztül. A két eset közül az egyik egy rottweilerrelu, a másik egy németjuhásszal esett meg. A rotival semmi gond sem volt, csak a területét védte, a németjuhász esetében viszont a háromszor nagyobb pólóm mentette meg a bal karom. Nagy szerencsém volt, a németjuhàsz esetében, mondanom sem kell, a gazdája volt a hibás. Egy ilyen kaliberű kutyánál nincs idő kődobálásra, mire lehajolsz a kőért, a kutya háromszor megharap.

  4. Sziasztok. Kutyákkal foglalkoztam a seregben. Nem annyira tanácsot, inkább mélyebb ismereteket szeretnék megosztani veletek, ami talán segíthet.

    Amikor az ember pánikol a mellékvesék egy hormont termelnek, ami a bőr pólusain keresztül árad szét, így a kutya pontosan tudja, hogy fél-e az adott illető vagy sem, ennek tükrében fog támadni.

    Ha közepes vagy nagy testű a kutya (35-65kg közötti) a genetikailag kódolt támadása a lábra irányul, hogy földre kerüljön a préda, hogy onnan az arc és a nyak elérhető legyen számára, amit ha egy 400kp/cm2, 44 darab fogat számláló satu megszorít, nem kell ecsetelnem a végeredményt mi fog történni.

    Amikor sor kerül a találkozásra, próbáljatok mantra szerűen a tőletek telhető legdurvább, legagresszívabb gondolatokat összeszedni. Nektek kell agresszívan fellépnetek, de kizárólag fejben! (Én a megdöglesz a k. anyádat használom, de úgy, hogy el is hiszem, hogy sérthetetlen vagyok és eddig úgy néz ki, hogy ők is:).

    Azzal azt éritek el, hogy a mellékvesék bepunnyadnak, nem termelnek hormont, nincs árulkodó szag, nem kerül előnybe a kutya.

    Ha mégis földre kerülnétek, magzati pózt vegyetek fel, arcotokat, nyakatokat védjétek! A magas hangokat kerüljétek, mivel az ingerli a kutyákat! Kulcs, telefon, lámpa, spray nem mindenkinél van, de a karjait általában magánál tartja az ember futás közben is.

    A kutya orra, szeme és a hátsó lábánál, “combjánál” található laza bőr rész, ami a csípőjénél tapad, ha egyszer is eléred és belemarkolsz, megcsavarod, akkor 100%, hogy leáll. Rúgni csak akkor, ha oldalát mutatja, mellkas teljes erőből vagy a csípőbe taposni teljes tömeggel.

    Ezeket természetesen csak akkor, ha vagy ő vagy te helyzet alakul ki. Végül egy 100%-ban igaz, de annyira nem biztató ismert mondással zárnám: Nem a kutya mérete számít a harcban, hanem a harc mérete a kutyában 🙂

    1. Köszönjük szépen! Remélem másnak is hasznára válik — nekem mindenképp, sokat tanultam ebből is! Érdemes többször is végigolvasni, hogy megmaradjon az ember emlékezetében és akkor is tudja hasznosítani, amikor beütött a baj.

    2. Teljesen egyetértek azzal, hogy a lehető legagresszívebben kell fellépni. Ahogyan fennebb is írtam, a legnagyobb elszántsággal kell visszatámadni, nem csak mutatóban és örülök, hogy egy kutyákkal foglalkozó személy is megerősített benne. Nem tudtam, hogy mi köze a hormonokhoz, de nálam is bevált 🙂 Ha megérzi hogy félsz, sokkal nagyobb esélyel támad meg. Továbbra is fenntartom, hogy a kődobálás nagyon hasznos, a gyorsan mozgó tárgyaktól félnek, mert látják, hogy nem tudnak védekezni ellenük és még ha nem is nagy erővel találja el az ember őket, még akkor is úgy vinnyognak, mint egy rémült kislány 🙂 Komolyan mondom, hogy ha látják, hogy lehajolsz kőért, már attól megijjednek, mert tudják, hogy mi következik. Egyik barátomnak volt egy nagyon jópofa kutyája, nagyon szerettük, sokat játszottunk vele. Ott észrevettük, hogy ha sima befőttes gumival (vagy hajgumival) lőttünk feléje, (ami nevetségesen hangzik) szegény halálra rémült, pedig max. kicsit megcsípte az orrát 🙂 Második, harmadik alkalommal, már ha meglátta a gumit a kezünkben felhúzva azonnal elszaladt és elbújt 🙂 Nem mondom, hogy területét védő kutyáknál beválik-e egy ház udvarán pl. vagy nagyon elszánt harcikutyáknál, (ki sem merném próbálni) de a többinél biztos jó a kődobálás, ha kellő határozottsággal párosul.

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.