Kolozsvár Maraton Cros: első futóversenyem

Közel három éve történt, de még mindig élénken él az emlékezetemben az első futóversenyem.

Kolozsvár, 2011. április. Cros, avagy Fun Run. A táv körülbelül 6 kilométer, három kör a belvárosban.

Az igazat bevallva nem is volt igazi verseny, hiszen nem volt hivatalos időmérés, nem viseltünk rajtszámot és a legjobb helyezetteket sem díjazták — vagy tartották számon.

Ez a rövid verseny a Kolozsvár Maratont egészíti ki, a tömegeket célozza, akik nem szaladnak rendszeresen vagy túl nagy falat még nekik egy félmaraton vagy maraton leszaladása.

Amiért számomra érdekes az, hogy nem csak részt vettem rajta, de fel is készültem rá. Méghozzá heti két-három alkalommal kijártam szaladni a versenyt megelőző hónapban és igyekeztem legalább egy félórát szaladni.

Ez indított el valamit, és azóta sem tudtam abbahagyni a rendszeres szaladgálást.

A verseny napján hideg volt, vacogtam is rendesen. Mivel ruhatár nem volt, így abban a ruházatban mentem, amiben szaladni is akartam, vagyis elég vékonyan öltöztem.

Akkortájt nem rendelkeztem semmilyen futók számára készült ruházattal, így egy átlagos tornanadrágban, sportcipőben és rövidujjúban szaladtam, aminek a tetejére rávettem a főszponzor — szerintem kifejezetten ronda — sárga színű pólóját.

Több munkatársam is részt vett és ez volt az első közös versenyünk. Ennek folytatásaként alakult meg röviddel a verseny után az evorunners csapata, melynek éveken keresztül tagja voltam.

A verseny előtt közös bemelegítés volt, ahol mindenki egyszerre csinálta a színpadon levők által bemutatott gyakorlatokat — amolyan birkamódra. Amúgy is butaság azt feltételezni, hogy mindenkinek ugyanarra van szüksége.

Azóta kialakult a saját bemelegítősorom és nem is vettem részt más közös bemelegítésen.

Izgulva vártam a rajtot, ahol a rajtpisztoly eldördülése után minden következett, csak futás nem. A tömeg teljesen beragadt a szűk utcába és az első néhány száz métert sétálva tettük meg.

Végül kiszélesedtek az utak és elkezdtem szaladni. Az első kört egész jól bírtam, a képen is látszik, hogy nem voltam fáradt.

Kolozsvár Maraton Cros: 1. km
Kolozsvár Maraton Cros: 1. km

A második körben rátapostam, mindenáron utol akartam érni az egyik munkatársamat, Botit.

A fülemben dübörgött a zene — ez volt az utolsó alkalom, hogy zenével szaladtam — és szaladtam, ahogy csak bírtam.

A második kör után már elfáradtam, erőből futottam. Teljesen szétesett a testtartásom. Látszik a képen, hogy óriásiakat lépek, teljes erőből a sarkamra zuhanok, derékből előrehajlok, a fejemet felszegem és oldalra döntöm.

Kolozsvár Maraton Cros: 2. kör
Kolozsvár Maraton Cros: 2. kör

A későbbiekben rengeteg munkámba került a technikámon javítanom.

A cél előtti néhány száz méterrel értem utol Botit, aki szintén olyan fáradt volt, hogy észre se vette, amikor elhaladtam mellette.

Végül 31:31 perc alatt értem célba. Akkor ennek nagyon örültem, most csak mosolyogni tudok rajta, hiszen kocogós edzésen produkálok ilyen tempót. De hát valahol el kellett kezdeni!

A végén nagyon örültem és nagyon büszke voltam első emlékérmemre!

4 thoughts on “Kolozsvár Maraton Cros: első futóversenyem”

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.