Kékes Csúcsfutás: 1014 méter és kánikula

A Kékes Csúcsfutást pont nekem találták ki.

Mivel erdőben nem tudok versenyezni a látásom miatt, de már ideje volt megtörni a sík utak monotonitását, így nem sokat gondolkodtam azon, hogy részt vegyek ezen a versenyen.

A verseny Mátrafüredről indult és leszámítva néhány apróbb szakaszt, folytonosan felfelé haladt a csúcs irányába, egyre meredekebben. Hosszú 11,6 km, ami alatt 671 méternyi szintemelkedést kell leküzdeni.

Habár ez Magyarország legmagasabb csúcsa, közel sem akkora kihívás feljutni rá, mint azt gondolnád. A szervezők irányából a marketing dolgozott rendesen, mindenáron próbálták ráhozni a frászt a futókra.

A csíki medencében nőttem fel és az ablakomon kinézve láthattam a Keleti-Kárpátok vonulatát. A nem túl magas, 1801 méteres Hargita hegységhez képest is eltörpül a Kékes a maga 1014 méterével.

Így teljes magabiztossággal álltam rajthoz két héttel a prágai maratonom után. Épp csak hogy elmúlt az izomlázam és máris indultam a csúcshódításra!

A versenyt a megszokottól eltérően nem vasárnap délelőtt, hanem szombat déltájban rendezték meg. Ez számomra nagyon lehetetlen időpont volt, és mivel Erdélyből csak péntek éjjel tudtam kiutazni Budapestre, ezért elég fáradt voltam a verseny előtti órákban.

A másik furcsaság ez a déli időpont, a rajt egész pontosan 12:45 órakor volt. Így nem csak a szintkülönbséggel, és a távolsággal, de a kánikulával is meg kellett küzdjünk. Kifogtuk a tavasz legmelegebb napját, 34 fok volt árnyékban — és mi a tűző napon szaladtunk a verseny legalább kétharmadán.

Két újonnan megismert futó, Miki és Gabi vitt el autóval Mátrafüredre, ezzel nagyban megkönnyítve a dolgomat. Az autókázás azért említésre méltó, mert úgy terveztem, hogy csak lazán végigkocogom a versenyt, de sikerült rábeszélniük, hogy nem éri meg vacakolni.

Persze könnyű azt rábeszélni, aki maga is azt akarja.

Alig félórával a rajt előtt érkeztünk meg, ez máskor pánikot váltott volna ki nálam, de itt jó volt, mivel kevesebbet kellett várni a dögmelegben. A rajtszámátvétel simán ment és a rajt is pár perc sétával megközelíthető volt.

Tetszett, hogy nem adtak egy nagy csomagot mindenféle kacattal a rajtszámátvételkor, csak magát a rajtszámot, melynek a hátára volt erősítve az időmérő chip.

A többiekhez képest hamar beálltam a rajtzónába, így elől kaptam helyet, pár méterre a rajtvonaltól, így nem zavarhatott, tarthatott fel a több mint 1700 futóból álló tömeg.

A jó zene és hangosbemondó nem maradhatott el, hamar meghozta az emberek jókedvét és mindenki izgatottan várta a rajtot. Közben persze ömlött rólunk a veríték, talán itt érződött a legjobban a napsütés.

A rajt után pár méterrel már kezdődött is az emelkedő, percek alatt maximumra ugrott a pulzusom és mégis meg kellett küzdjek az 5 perces kilométerekért. Itt még arra gondoltam, hogy akár beférhetek egy óra alá is, de ezt csak a tudatlanságom sugallta, nem tudtam, hogy mennyivel lesz nehezebb a verseny további része.

A kilátás nagyon silány volt, csak egyszer-kétszer lehetett látni valamit a tájból az utat övező fákon kívül. Valahogy a fák sem nyerték el a tetszésemet, de ez lehet a fáradtság miatt volt. Mégis kellemesebb volt itt szaladni, mint városban, de egy kicsit hiányoltam a folyóparti szellőket.

Kékes Csúcsfutás 3. km
Kékes Csúcsfutás 3. km

A harmadik-negyedik kilométer környékén már nagyon fájt a fejem, a pulzusom pedig 195-196 körül járt. Láttam, hogy egyre meredekebb az út, így a táv második részét egy hajszálnyival lazábbra vettem, hogy az utolsó, harmadik résznél újra legyen erőm.

Valahol féltávnál haladt el mellettem egy másik futó, aki felismert, mivel ő is volt Prágában a maratonon. Nem semmi memóriája van, hiszen ott legalább tízezren szaladtak.

A távon rengeteg frissítőállomás volt, nem szenvedtünk hiányt semmiben. Jómagam csak vízzel éltem, azt is inkább magamra locsoltam, sapkám és rövid ujjúm csurom víz volt. Nyakamat, arcomat és karjaimat alaposan bevizeztem minden adandó alkalommal.

Nagyon küzdöttem a meleg ellen. A lábaimban nem éreztem fáradtságot, aznap a vérkeringésem és a légzésem volt a szűk keresztmetszet. Nem is csoda, hiszen nem sok esélyt adtam magamnak kipihenni a maratont.

Segítségemre volt az, hogy a télen a sítáborban is szaladgáltam futás helyett, illetve a sok-sok tornászás, erősítés a téli hónapok alatt.

Kékes Csúcsfutás 6. km
Kékes Csúcsfutás 6. km

A nyolcadik kilométernél — eltérő — megváltozott a táj jellege, az út  sokkal meredekebben vitt tovább a célig, a fák magasabbak lettek és végre sok helyen árnyékuk az útra esett.

Belehúztam, újra maximum terhelés mellett haladtam tovább.

Volt egy hely, ahol hideg vizes zuhany alatt lehetett átszaladni. Ez nagyon jól esett, de a szemüvegem is csurom víz lett, majd olyan foltosan száradt rá a víz, hogy alig láttam vele. A cél felé úgy közeledtem, mintha egy medencéből másztam volna ki.

Az utolsó kilométeren egy futóval társultunk, és meglepően könnyedén gyűrtük le a 10% fölötti emelkedőt. A célhoz közeledve laposodott az út, száz-kétszáz méteren keresztül nagyon felgyorsultunk — az 5 perces tempó valami eszeveszettnek hat a 6:30-as után.

És akkor volt egy újabb eltérő, az utolsó kétszáz méter köves terepen vitt fel, talán a legmeredekebb része volt az útvonalnak. Itt már sok néző is volt, és nagyon jól biztattak. A pulzusom felugrott a csillagos égbe, 201-et ért el amikor átléptem a célvonalat.

Kékes Csúcsfutás célegyenes
Kékes Csúcsfutás célegyenes

Jó néhány percig fejfájás és hányinger gyötört, de amilyen hamar jött, úgy múlt el.

A csúcskőnél készült fotón még nagyon fáradt voltam, a mosolyból grimasz lett.

Az időm 1:06:16 óra lett és így 107. lettem az 1156 célba érkezett férfi között. Befutóérmet és csomagot kaptam a célban, amiből az alma tetszett a legjobban.

A sportórám által mért adatok:

  • átlag pulzus: 192 percenként
  • átlag lépésszám: 93 percenként
  • kalória: 1257 kcal
  • átlag tempó: 5:32 perc/km

A grafikonon szépen látszik, hogy a pulzusom enyhén emelkedett a verseny folyamán, míg a tempóm csökkent ahogy egyre meredekebbé vált a hegyoldal.

Kékes Csúcsfutás: pulzus és tempó grafikon
Kékes Csúcsfutás: pulzus és tempó grafikon

Részletesebb adatokat a Movescount oldalon találsz.

Kevés nyújtás és pár pohár víz után teljesen helyrejöttem. Mikivel és Gabival is találkoztam, majd a visszautunkat sétával kezdtük, amiből egy idő után futás lett. Valahol félúton a hegyről lefelé buszra szálltunk, ami levitt az autóhoz.

A verseny annyira kiszárított, hogy literszámra ittam a vizet vasárnap délig, amíg teljesen tudtam pótolni mindet. Nem fáradtam nagyon ki, egy jó alvás után rendben voltam, hiába a sok utazás és éjszakázások.

Kellemes élmény volt részt venni ezen a versenyen, így most már elmondhatom, hogy a Mátrán is jártam és újabb futóismerősökkel gazdagodtam.