Verseny kategória bejegyzései

A szervezők és az önkéntesek gyakran elfeledett munkája

Nem létezne futóverseny — és sok más dolog — ha nem lennének a szervezők és a segítőik. Az esetek nagy részében ezek az emberek önkéntesként tevékenykednek, azaz semmilyen vagy minimális juttatásért cserébe végzik a munkájukat.

Sajnos mi futók sokszor elfeledkezünk róluk, pedig nagyon is hálásak kellene legyünk nekik!

Rengeteg munka van belefektetve egy futóverseny megszervezésébe és lebonyolításába és több ember keze munkája van ebben, mint azt gondolnád.

A múlt hétvégén én is beálltam segíteni egy verseny előkészülteibe és így sikerült bepillantanom a színfalak mögé — öt éve szaladok, de mostanig vártam ezzel. Csak egy apró, parkban megrendezett, minden sallangtól mentes futásról volt szó, mégis meglepett, hogy milyen sok ember mennyi feladatot kell ellásson.

A szervezők és az önkéntesek gyakran elfeledett munkája bővebben…

Cambridge Parkrun 5K: világméretű, heti rendezésű futás egyik helyszíne

A parkrun 2004 őszén indult egy angliai kisvárosban, Teddingtonban. Azóta óriásira nőtte ki magát és jelenleg tíz ország számtalan parkjában rendezik meg minden szombat reggel.

Íme pár statisztikai adat az angliai rendezvényről — parkrun UK. Az elmúlt bő tíz év alatt összesen 44.000 rendezvény volt több száz helyen. Közel 700.000 futó vett részt legalább egyszer és számuk hetente 10.000-el nő. Az összes lefutott verseny pedig 7 millió körül jár.

Mivel a táv pontosan van kimérve és mérik az időt is, így nem csak azok számára közkedvelt, akik egy hétvégi közösségi futásra vágynak, hanem versenyszerűen is lehet szaladni. Nincsen díjazás vagy befutóérem, de van jókedv és egy nagyszerű közösség. Az egész a rengeteg önkéntesnek köszönhető.

Mindez ingyen!

Muszáj volt kipróbálnom — a cambridgei rendezvényt választottam, mely messze felülmúlta minden elvárásomat.

Cambridge Parkrun 5K: világméretű, heti rendezésű futás egyik helyszíne bővebben…

Cambridge Cambourne 10K: szeles, napsütéses tavaszi terepfutóverseny

Az angliai Cambridge mellett levő Cambourne faluban rendezték meg a Cambridge Cambourne 10K terepfutóversenyt. Kellemes tavaszi időben, tipikus angliai széllel fűszerezve szaladhattunk a falu mellett fekvő természetvédelmi területen.

Cambourne egy vadiúj falu, hiszen csak 1998-ban kezdték építeni. Régimódi falunak tervezték, ahol mindenki helyben dolgozik és modern öko-bio-önfentartó helység válik belőle.

A valóságban viszont egy lakótelep lett sok Cambridgeben dolgozó munkás számára, melyből már most 10.000-en vannak és rohamosan növekszik a lélek- és házak száma. A csapnivaló tömegközlekedése miatt az autók aránya nagyobb, mint bárhol a megyében.

A vasárnap délelőtti kezdés és a már említett tömegközlekedés miatt kevésen múlt, hogy nem maradtam le a rajtról, de végül odaértem és részt vehettem egy élvezetes versenyen.

Mivel nem hajtottam időeredményre — épp kilábaltam egy nem épp hétköznapi sérülésből —, így elvegyülve a tömegben, közepes tempóban próbáltam a lehető legjobban érezni magam és versenyzés helyett közösségi futásként felfogni az egészet.

Cambridge Cambourne 10K: szeles, napsütéses tavaszi terepfutóverseny bővebben…

Hyde Park 10K: valóra vált álom

Valamikor régen, évekkel ezelőtt hallottam róla, hogy Londonban nagyon népszerű sportág a futás. Emiatt rengeteg futóversenyt rendeznek, legtöbbször a város óriási parkjaiban.

A legnépszerűbb táv a 10 kilométer, melyből minden hétvégére jut egy-kettő, de sokszor négy-öt is.

A Hyde Park London legismertebb parkja, a belváros egyik dísze. A közel 150 hektáros területen több mint 4000 fa és egy tó található. Sokan járnak ide kocogni, edzeni. Néhány havonta futóversenyt is rendeznek itt. Amióta csak hallottam róla, én is akartam egyet itt szaladni.

Egyik ilyen futóversenyen vehettem részt a tegnap. Szilveszter éjszakáján iratkoztam be rá, amolyan újévi fogadalomként, hogy ne halogassam tovább a dolgot.

Habár az alig pár hete volt, akkor még fogalmam se volt róla, hogy ezzel a versennyel fogok búcsúzni Londontól.

Hyde Park 10K: valóra vált álom bővebben…

Kingston 10K: sár, köd, London

Az idén nem volt tervben több verseny, úgy gondoltam, hogy három maraton és több rövidebb verseny bőven elég egy évre. Aztán mégiscsak megjött a kedvem hozzá, miután Londonba költöztem és mindenfelé futókat látok.

Valamikor a múlt hét közepén néztem utána, hogy milyen versenyek lesznek a közeljövőben. Meglepődtem, amikor a legközelebbi hétvégére összesen hét futóversenyt találtam, mindegyik Londonban.

Választani egyszerű volt, mivel a legtöbbnél már le volt zárva a regisztráció. Ami maradt azok mind parkokban voltak, ahol az ember fut körbe-körbe, leszámítva a Kingston 10K-t. Ez egy utcai futóverseny, ami úgy a város utcáin, mint a Temze partján végighaladt. Hossza, mint az látható a nevéből, 10 km.

Nem terveztem előre. Nem készültem fel. És mivel valamikor szeptemberben volt utoljára tempós edzésem. így kérdéses volt, hogy mennyit tudok kihozni magamból.

Bíztam egy 40 perc körüli időben.

Kingston 10K: sár, köd, London bővebben…

Budapest Maraton: roston sült futók versenye

Ha október, akkor számomra Budapest Maraton, immáron negyedszerre. Összességében pedig ez volt a hetedik maratonom.

Ez volt a legnehezebb mind közül.

Az idén rengeteget szaladtam, sokkal többet, mint bármikor. 2800 kilométert gyűjtöttem a budapesti maratonig, ezenkívül a nyár folyamán sokat kerékpároztam. Szépen felkészültem, több félmaraton mellett egy tavaszi és egy nyári maratont is bevállaltam.

Ezek után érthető, hogy egyéni legjobb időt szerettem volna szaladni — 3:25 óránál jobbat. A szervezők gondoskodtak róla, hogy ez ne menjen olyan könnyen, mivel az útvonal évről-évre nehezebb lesz, egyre több a kanyar és az emelkedő benne.

Miután a rajtot déli 11 órára módosították, az egyetlen logikus lépés az lett volna, ha visszalépek és keresek egy másik őszi maratont. Előre lehetett borítékolni, hogy meg fogunk sülni a melegben.

És mégis ott voltam. Miért?

A szurkolókért, akik szinte teljes hosszában lefedték az útvonalat.

Budapest Maraton: roston sült futók versenye bővebben…

Tihadár Emlékfutás: közösségi szaladás az udvarhelyi Szarkakőhöz

Különös és egyedi futással rukkolt elő az udvarhelyi Feel Good Team, amikor megszervezte a Tihadár Emlékfutást. Ez egy közösségi futás, melynek útvonala végigvisz a Székelyudvarhely körül régen létezett falvak helyein.

Mottója: “Szaladjunk vissza a múltba!”.

Az útvonal — leszámítva egy 30-40 méteres szakaszt — végig nyílt terepen, mezőkön, ösvényeken és szekérutakon vezetett. Jó volt ezt látni, végre valaki rájött, hogy az utcai és a hegyi versenyek között bőven van hely másfajta terepnek is.

Minden év szeptember utolsó hétvégéjén rendezik meg, immáron nyolcadik alkalommal. A szervezés már-már a tökéletesség határait súrolta, még a legapróbb problémák sem merültek fel.

Mivel közösségi futás, nem voltak megkülönböztető díjazások, a szervezők szavaival élve: az élmény a lényeg! Ennek ellenére volt időmérés, és aki akart nyugodtan csúcsokat döntögethetett, ha épp ahhoz volt kedve.

A sok udvarhelyi között kicsit kilógtam a sorból szeredaiként, ennek ellenére élvezetes nap volt.

Tihadár Emlékfutás: közösségi szaladás az udvarhelyi Szarkakőhöz bővebben…

Szentgyörgy Félmaraton: korosztályos 3. hely

A megszokott július helyett az idén szeptemberre csúszott a verseny időpontja. Ezáltal a nyári meleg helyett őszi hideg fogadott, ami talán az egyik oka annak, hogy kevesebben vettek részt ezen a futáson.

Tavaly ott voltam, és mindenkitől eltérően szandálban szaladtam. Kísérletező kedvemben voltam, a tipikus futócipőtől egészen a minimumig lementem pár hónap alatt, amíg megtaláltam az aranyközéputat. A dolog nem végződött jól, lesérültem és egy hónapra kivontam magam a forgalomból.

Az idén már megvolt a bejáratott futócipőm, amiben hónapokig edzettem, versenyeztem. Mondhatni megtaláltam a számomra ideális lábbelit, így már nem kellett ezzel variáljak.

Sokáig gondolkodtam, hogy tempó vagy pulzus alapján lőjem be a sebességemet, aztán a döntést meghozta helyettem az elektronika. Pár nappal a verseny előtt, az elemcserétől a pulzusöv bemondta az unalmast. Nem tagadom, örömmel dobtam be a fiókba, fél év alatt se tudtam megszokni és a hasznosságát illetően is egyre több volt bennem a kétség.

És a sok technika helyett előkerült régi jó barátom is, aki évekig segítette a munkámat: az érzés alapú futás!

A szervezés javult, a kis csapat kihozta a maximumot a lehetőségeikből és látszott rajtuk, hogy szívvel-lélekkel csinálták — ez sokszor többet jelent, mint ha minden tökéletes lenne.

Szentgyörgy Félmaraton: korosztályos 3. hely bővebben…

Székely Maraton: kisváros kis versenye

A csíkszeredai városnapok egyik programja a Székely Maraton, mely egy hete került megrendezésre. Egyéni versenyzők és négyfős váltócsapatok vehettek rajta részt.

Az útvonal Csíkszereda és Tusnád között vezet, oda-vissza, áthaladva Szentkirályon, Szentimrén, Szentsimonon, Csatószegen és Verebesen.

Mivel szülővárosomban van, ezért mindenképp le akartam szaladni egyszer az életben. Két évvel ezelőtt felsültem vele — akkor még Székely Szupermaraton volt —, viszont az volt az egyik legtanulságosabb verseny az életemben. Az idén újra megpróbáltam, jóval több tapasztalattal a hátam mögött.

Sajnálatos módon a tavaly óta a táv megrövidült, ezzel pedig a verseny elveszítette egyediségét a futóversenyek között, most már csak egy lett a világszerte megrendezett több ezer maraton közül. Viszont nem igazán tudja felvenni velük a harcot, a szervezés hagy kívánni valót maga után.

Az utóbbi napokban mind viaskodtam magamban és győzködtem magam, hogy örüljek annak, hogy legalább ez van, és tekintsek el a hibáitól. A hét folyamán viszont a Székelyföld Kerékpáros Körversenyt néztem végig, és láttam, hogy lehet ezt jól is csinálni, még itt is. A két verseny között ég és föld a különbség.

Mivel a szervezők se vették úgy igazából komolyan az egészet, hát én se tettem, csak amolyan felkészülési versenyként tekintettem rá, ahol kipróbálhatok egy új stratégiát és frissítési módszert, gyűjthetem a kilométereket, és bezsebelhetem a befutóérmet — ha adtak volna.

Székely Maraton: kisváros kis versenye bővebben…

Frissítés a maratonon izotóniás italok és gélek nélkül

Úgy gondolom nem csak én vagyok az egyetlen, aki a túlárazott és kémiai cuccokkal teletömött izotóniás italok és gélek nélkül képzeli el a sportéletét.

Habár edzésen sosem esett nehezemre csak ásványvízzel szaladnom, a maratoni táv annál hosszabb, hogy az izmaimban és májamban elraktározott energiából végig tudjam csinálni, így itt szükséges az energiabevitel verseny közben.

Mivel csak vizet iszom az edzéseimen, ezért az utóbbi pár év során megedződött a testem és jóval több energiát képes eltárolni, mint egy átlagemberé.

Ez az érték valahol 2000 kalória körül lehet.

A 3:30 órás maratonhoz ennél egy kicsit több, 2500 kalória körül volt szükségem.

A Székely Maratonon jó lehetőség nyílt kísérletezni természetesebb frissítőkkel — almát, dinnyét, banánt és krumplicukrot szolgáltak fel.

Komolyan vettem a frissítést, mert már éheztem el maratonon és akkor az a verseny elúszott.

Ne feledd, hogy egyéntől függő mennyi kalóriát kell bevigyen a maraton során. Sok tényező számít, mint például: edzések típusai, felkészülési szint, testsúly, testzsír-százalék, tempó és tervezett idő.

Frissítés a maratonon izotóniás italok és gélek nélkül bővebben…