Verseny kategória bejegyzései

Vivicittá Félmaraton: újra megtalálni a futás iránti szenvedélyt

Vivicittá, a kedvenc budapesti versenyem. A tavaszi hangulat és időjárás, a Margit-sziget, a barátok és a változatos hosszúságú távok teszik számomra izgalmassá ezt a futófesztivált. Az idén szaladtam le harmadszorra ezt a félmaraton, és akárcsak az előző években, nagyon tetszett.

Az idei Vivicittá számomra egy különleges fordulópont, ott találtam meg amit évek óta elvesztettem — a szenvedélyemet a futás iránt. Itt sikerült újra akkora élvezettel futni, mint anno öt-hat évvel ezelőtt, a futókarrierem kezdetén. Minden percét élveztem és arcomról nem lehetett letörölni a fülig érő vigyort.

Ez mögött is sok munka áll és sok kísérletezés. Végre sikerült fejben is ott lenni, maximálisan a futásra figyelni, és örülni minden megtett lépésnek.

Ezenkívül lehetőségem volt sok régi és új baráttal találkozni, az esős Anglia után naphosszat élvezni a napsütést, és a verseny győztesével, olimpikonunkkal, Csere Gáspárral is elbeszélgetni.

Vivicittá Félmaraton: újra megtalálni a futás iránti szenvedélyt bővebben…

A parkrun jó és rossz oldala

A parkrun egy közösségi futás mely Angliában kezdődött bő tíz évvel ezelőtt és nőtte magát világméretű rendezvénnyé. A lényege, hogy minden szombat reggel összegyűlnek a futók különböző parkokban szerte a világon és szaladnak öt kilométert.

Részletesen a Cambridge Parkrun 5K: világméretű, heti rendezésű futás egyik helyszíne bejegyzésben mutattam be, hogy mi is a parkrun és írtam első élményeimről.

Ezt követte a A szervezők és az önkéntesek gyakran elfeledett munkája, melyet a parkrun-on való első önkénteskedésem inspirált.

Az elmúlt bő félévben 20 alkalommal vettem részt mint futó, és 7 alkalommal mint önkéntes. Ez alatt az időszak alatt kellő betekintést nyertem, hogy véleményt formáljak az egészről, tényekként feltárva a jó és rossz oldalát.

A parkrun jó és rossz oldala bővebben…

Loch Ness Maraton: szörnykeresés Skóciában, dombokon, tóparton és erdőben

Skócia Felföldjén van a világ egyik legismertebb tava, a Loch Ness. A tó egy geológia törésvonal mentén egy szurdok alján helyezkedik el, gyönyörű környezetben, szakadékszerű, erdőkkel borított falak között.

Loch Ness a Brit-szigetek legnagyobb tava, 36 kilométer hosszú és több mint kétszáz méter mély, mégis hírnevét a sötét és jéghideg vizeiben lakó állítólagos szörnyről, Nessie-ről, kapta.

Eme szemet kápráztató vidéken rendezték meg a Loch Ness Maratont szeptember végén, melyen részt vettem. A rengeteg domb és a brit időjárás sokat nehezít a versenyen, ellenben a festői táj kárpótolja a futókat és nem véletlenül tartják ezt a világ egyik legszebb utcai maratonjának.

Sajnos egy héttel a verseny előtt baleset ért egy másik futóversenyen, így sérülten, sebhelyekkel és kék-zöld foltokkal tarkítva álltam rajthoz. Habár alaposan megszenvedtem ezek miatt, újra sikerült bebizonyítottam magamnak, hogy képes vagyok megküzdeni nagy kihívásokkal és lefutottam a nyolcadik maratonomat.

Loch Ness Maraton: szörnykeresés Skóciában, dombokon, tóparton és erdőben bővebben…

Tűzszekerek – Chariots of Fire – váltóverseny: sportszerűségből bukás

A Chariots of Fire, magyarul Tűzszekerek, futóverseny az azonos című filmről kapta a nevét. A film két brit futót mutat be, akik Cambridge-ben az 1924-es olimpiai játékokra készülnek. Ha mást nem is, a film zenéjét a Vangelis-től mindenki ismeri.

A történet egyik legfontosabb része, hogy a Cambridge Egyetem részét képező Trinity főiskola udvarán szaladnak körbe egy 341 méteres útvonalon, miközben az óra elüti a déli 12-t — 43 másodperc alatt. Ezt csak nagyon keveseknek sikerül teljesíteni.

Ez ihlette meg a futóverseny szervezőit, akik egy hatfős váltóversennyel álltak elő, mely a Cambridge központjában levő, az Egyetemhez tartozó főiskolákat érinti. Hossza 1,7 mérföld, azaz 2,7 kilométer.

Ezen vettünk részt a munkatársaimmal és szépen helytálltunk. Számomra ez a verseny örökre emlékezetes marad, mivel szaladás közben fellökött az egyik futó és keményen felnyaltam az aszfaltot.

Tűzszekerek – Chariots of Fire – váltóverseny: sportszerűségből bukás bővebben…

Riverside 10K: folyóparti verseny kánikulában, túrával zárva

Augusztus első vasárnapján rendezték meg a Riverside 10K futóversenyt St. Neots városában. A verseny útvonala többnyire a városon átfolyó Great Ouse folyó partján haladt.

Az útvonalválasztás felettébb egyedire sikerült, mivel parkokat, mezőket, fás részeket, hidakat, városi utakat és egy hajózsilipet is magába foglalt.

Erre a versenyre egy héttel az Isle of Man félmaratonom előtt került sor, így tempósan, de nem maximum erőbedobással szaladtam. A kivételesen nem angolos nyári kánikula nehezítette a dolgunkat, akárcsak a szervezésbe becsúszott hibák.

Habár a versenyt különösebben nem élveztem, ez vett rá, hogy elutazzam ebbe a városkába, ahol egy kellemes napot töltöttem el és egy gyönyörű természetvédelmi területet — Paxton Pits — látogathattam meg.

Riverside 10K: folyóparti verseny kánikulában, túrával zárva bővebben…

Célbaérkezési idők eloszlása: 5K, 10K, félmaraton és maraton

Nagyon könnyű elmerülni a futóversenyek részleteiben. A felkészülés edzéstervei, a hatékony technikai kialakítása, a megfelelő felszerelés beszerzése, a frissítés kitanulása, a versenyzés elsajátítása és a versennyel kapcsolatos statisztikai adatok kielemzése csak néhány példa.

Mióta futok érdekelt, hogy vajon a futók célbaérkezési idejei hogyan viszonyulnak egymáshoz és ha statisztikailag kielemezzük ezeket milyen következtetéseket vonhatunk le.

A következő kérdésekre kerestem a választ:

  • Milyen eloszlást követnek a célbaérkezési idők?
  • Mennyire folyamatos az átmenet a profik és az amatőrök között?
  • Melyik időintervallumban a legsűrűbb a futók beérkezése a célba?
  • Vannak-e más sűrűbb időintervallumok?

Négy verseny — 5 km, 10 km, félmaraton és maraton — célbaérkezési idejeiről készítettem grafikonokat és ezek alapján vontam le a következtetéseket.

Célbaérkezési idők eloszlása: 5K, 10K, félmaraton és maraton bővebben…

Littleport 10K: futóverseny hideggel, széllel és esővel tarkítva

Littleport egy nagy falu Ely mellett, nem túl messze Cambridgetől. Itt rendeztek egy 10 kilométer hosszú futóversenyt, amire csak kíváncsiságból mentem el.

Épp szabad volt a vasárnapom, hát túrtam a a netet az azt megelőző napokon, hogy találjak egy túrát vagy futást ahová elmennék. Így találtam rá a Littleport 10K-ra, alig három-négy nappal a rajt előtt. Fogalmam sem volt róla, hogy mi vár rám, a foghíjas weboldalukon nem sok információhoz jutottam.

Sajnos az egy héttel korábbi St Ives 10K után az időjárás a feje tetejére állt — vagy inkább visszaállt a tipikus brit idő — és kánikula helyett hideg és eső fogadott. Egyedül a szél az, ami állandó errefelé.

Ennek ellenére ügyes kis versenyt dobtak össze a szervezők, melynek útvonala alaposan bejárta a falut és a mellette levő mező egy darabját — nagyrészt aszfaltút, tereppel és fűvel keverve.

Littleport 10K: futóverseny hideggel, széllel és esővel tarkítva bővebben…