Kalenji Short Trail ivótartályos hátizsák teszt

Két éve birtoklom a Kalenji ivótartályos hátizsákját. Habár ezalatt kevesebbet használtam, mint terveztem, mégis hasznos társammá vált. Igaz, nem a futásoknál, hanem a bringázásoknál.

Nyáron mindig nagy gond, hogyan vigyek magammal vizet a hőségben. Amíg parkok vagy borvizek közelében szaladok, kerül egy-egy kút, ahol inni tudok. Viszont amikor terepen futok vagy a közeli falvakban, muszáj vizet vinnem magammal.

Mindig is a fél literes kézi kulacsok voltak a társaim, de szerettem volna áttérni hátizsákra, hogy felszabadítsam a kezeimet.

Ekkor jött képbe a Kalenji kisebbik, Short Trail nevű hátizsákja.

Hátizsák

Méreteit tekintve kicsi, magassága nagyjából 40 centiméter, szélessége 20 centiméter, míg vastagsága nem éri el az 5 centimétert. Természetesen minél jobban megpakolod, annál vastagabb lesz.

A hátad felőli része szivacsos, ez véd attól, hogy a hátizsák tartalma kárt tegyen a hátadban, illetve ez a hátizsák fő tartószerkezete is, ez ad formát neki, nem rogyik össze, ha lerakod.

Két nagy zsebe van. A hát felőli a nagyobbik, tépőzárral záródik a tetején, ide kerül az ivótartály. A zseb belső, felső felén akasztók vannak, a tartály tetején lyukak találhatóak az akasztóknak, így az stabilan áll a helyén.

A szintén hátsó, de külső zseb cipzárral záródik szintén a tetején, térfogatát tekintve kicsit több, mint egy liter. Nem csak apróságokat, nagyobb dolgokat is könnyedén bele tudsz pakolni. Fényvisszaverő csík öleli körül, illetve a márkajelzés is jó nagy méretben van ráfestve.

Ezeken kívül van még egy külső, gumis madzagból alkotott tárolózseb is, mely alul normál zsebben végződik. Itt akár nagyobb dolgok, kabát vagy cipő is elfér.

A vállpántok a vállaknál minimálisan ki vannak tömve, máshol csak hálós anyagból készültek. A vállpántokon van egy-egy zseb, viszonylag méretesek — nagyobbak, mint egy tenyér —, ide pakolható a mobiltelefon, a fényképezőgép vagy valamilyen kaja, amihez könnyedén szeretnél hozzáférni futás közben. A mellkasod alsó felénél helyezkednek el, amikor a hátadon van a hátizsák.

A zsebek alsó felén van egy néhány centiméteres, vízszintes merevítés, illetve fényvisszaverő csíkok.

A vállpántok hossza állítható. A pántokat két kapocs fogja össze a mellkasodon, fent és lent. Ezek hossza szintén állítható.

Mindkét vállpánton megtalálható az ivótartály csövét rögzítő műanyagkapocs, így ízlés szerint vezetheted el azt jobb és bal oldalon egyaránt. Ezenkívül egyéb kapcsok is vannak rajta, melyek szerepére nem jöttem rá — és használati utasítás az bizony nincs hozzá.

Ivótartály

Az ivótartály formája követi a hátizsákét, így az is magas, széles, de alig pár centi vastag. Puha műanyagból készült, így változtatja a formáját a benne levő víz mennyiségétől függően.

A cső a tartály alsó feléről indul, ahová menetes műanyag csavarral rögzíthető, ezáltal akár cserélhető is. Hossza bő egy méter.

A cső végén van az iváshoz használt csutora. Ez egy könnyed mozdulattal zárható vagy nyitható, illetve levehető. A víziváshoz viszont nem kell levenned, elég csak a végét összeharapni és akkor folyik a víz belőle.

A tartályt a felső felén levő, méretes — legalább öt centiméter átmérőjű — lyukon kell megtölteni, amíg egy rácsavarható kupak zár. A kupakot egy műanyag tartószerkezet védi attól, hogy elejtsd vagy elveszítsd amikor nincs rácsavarva a helyére. Ezt inkább zavarónak éreztem, mint hasznosnak.

A tartályban csak víz használható. A ráragasztott útmutató szerint ne önts bele gyümölcslevet, sört és tejet. A rövidke, többnyelvű leírásból az is kiderül, hogy alaposan ki kell mosni használat előtt és után, illetve zsírtartalmú italt nem szabad beleönteni.

Használat után nem árt kiszárítani, hogy ne penészesedjen be. Ehhez le kell venni a kupakot is és a csutorát is, hogy belül legyen huzatos, majd fel kell akasztani.

A használati utasítás magyarul nagyon furán hangzik: “Használat előtt és után öblítse ki ezt a kulacsot. Kövér test számára.” A második mondat nagyon rossz fordítás, az angol “No fat.” fordítása.

A ráragasztott címkéből az is kiderül, hogy a tartály oxylane márkájú és Tajvanban készült.

Természetesen nem kötelező ezt a tartályt használni a hátizsákkal, csak figyelj, hogy a rögzítőpontok megfelelő helyen legyenek, illetve beleférjen a hátizsák megfelelő zsebébe.

Próbafutás

Első — és egyetlen — futásom a hátizsákkal tavaly nyáron volt. Egy 16 kilométeres laza futás volt, amin kipróbáltam a hátizsákot. Hogy miért csak egyszer szaladtam vele, arra magadtól is rájössz, ha tovább olvasol.

Reggel legalább egy félórát vesződtem azzal, amíg rájöttem hogyan kell megtölteni vízzel a tartályt, hol kell elvezetni a csövet, és hogyan kell a hátizsák pántjait állítani. Használati utasítás híján magamtól kellett ezt kitaláljam, és mivel először volt a kezemben ilyen hátizsák, nem volt egyszerű.

Kicsit megkésve, a reggeli hűvös időről lemaradva végre sikerült elindulnom. Alig pár lépés után rájöttem két problémára:

  1. Locsog a víz a hátizsákban, mivel levegő maradt a tartályban.
  2. Fogalmam sincs hogyan kell vizet inni a csövön keresztül.

Ez a két probléma arra késztetett, hogy visszaforduljak, és az interneten keresgélve meg is tudtam, hogyan kell a csövet használni. Fentebb már leírtam, hogy a cső végén van egy zárószerkezet, előbb ezt kell kioldani, majd ráharapva a csutora végére kezd folyni a víz.

Kezdőknek sokszor ilyen alapvető problémáik akadnak, és nem is olyan egyszerű megtalálni rá a megoldást a sok profinak szóló tanács között.

A tartályt újratöltve, most már levegő nélkül — ami nem volt egyszerű dolog, hiszen a vékony műanyag össze-vissza mozog —, újra útra készen álltam.

Második nekifutásra már több sikerélményem volt, hiszen sikerült két kilométert kocognom és vizet is tudtam inni belőle.

Ez bőven elég volt, hogy az agyamra menjen a hátizsák.

Több problémával is szembe kellett nézzek:

  • Gyökeresen megváltozott a technikám és testtartásom. Előregörnyedve, erőteljeseket lépve, minden könnyedségtől mentesen szaladtam.
  • Lelassultam. Habár csak laza futás volt, a megszokott 6 perc körüli kilométerek helyett a 7 perces kilométerek is nehezemre estek.
  • Sehogyan sem találtam meg a táskának az ideális helyét. A súly miatt püfölte a hátam és csúszkált a vállaimon. Egyre szorosabbra és szorosabbra állítottam a vállpántokat és a mellkasomat keresztező pántokat, már a végén nem is kaptam rendesen levegőt, de még ekkor is túl sok volt a hátizsák mozgása.
  • Kezeim felszabadultak, szabadon mozoghattak, de minden más testrészem görcsösebbé vált.
  • Nagyon melegített. A hátam már két-három perc kocogás után úgy izzadt, mintha órák óta kint lettem volna a napon. Ez kényelmetlen és sok vízveszteséggel jár.

Hogy az aznapi futást valahogy letudjam, gyorsan lecseréltem a hátizsákot egy kézi kulacsra és teljesen felszabadulva szaladtam le a maradék 14 km-t. Habár a kulacs miatt a kezem kevésbé szabad, és hajlamos vagyok a vállamat is kicsit felhúzni, mégis százszorta könnyedebbnek éreztem így szaladni.

Az ivótartályos hátizsák nekem nem vált be. Túlságosan is macerás a tartály feltöltése, tisztogatása a kézi kulacsokhoz képest. Ezenkívül kényelmetlen, mozog, szorít és melegít a hátizsák.

Ha nagyon akarnék vagy szükséges lenne, akkor ki tudnám tanulni a hátizsákkal való futás rejtelmeit. Egyelőre nincs rá szükségem és potyára nem nehezítem meg az életemet.

Bringázáshoz ideális

Kidobni nem akartam, eladni nem tudtam, így új szerepkört kellett találjak a hátizsáknak. Kerékpározáskor mindig gondjaim voltak a hátizsákokkal, fájt a derekam tőlük.

Viszont ezt kipróbálva azonnal megszerettem. A futással ellentétben a kerékpáron nem mozog az ember felsőteste fel-le, így a hátizsák sem ugrál, hanem stabilan áll. Nem is kell annyira szorosra húzni a pántokat rajta.

A kerékpár másik előnye, hogy a vizes kulacsokat a vázra lehet akasztani, így megszabadultam a hátizsák legmacerásabb részétől, vagyis az ivótartálytól. Egyensúly szempontjából is fontos tényező, hiszen nem mindegy, hogy az a liter víz fent van a hátamon, vagy lent a biciklin — a súlypont minél lentebb helyezkedik el, annál stabilabban lehet haladni a bringával.

Ezáltal felszabadult az egyik nagy zseb a hátizsákon, ahova belefér a kézi pumpa, egy csere belsőgumi, foltozószett és egy kicsi szerszámkészlet.

A másik zsebbe jöhet a kaja, iratok, pénz és apróbb ruhák — sapka, kesztyű. A külső, madzagos tartórészen pedig elfér egy kabát, ha netalán hűvösre fordulna az idő.

Az első zsebekbe rakom a telefonomat és fényképezőgépemet, így a túrázásaim során szinte azonnal le tudok fotózni bármit, ami megtetszik. A leggödrösebb terepen sem ugrott ki semmi a zsebekből.

Bónuszként védi az ember hátát is egy nagyobb esésnél.

Így lett nálam az ivótartályos futásra tervezett hátizsákból ivótartály nélküli bringás hátizsák.

3 thoughts on “Kalenji Short Trail ivótartályos hátizsák teszt”

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.