Girton 5K: verseny a mezőn ahol edzek

Girton egy falu közvetlenül Cambridge mellett, de akár külvárosnak is tekinthető, annyira közel van. A legismertebb arról, hogy a Cambridge Egyetem egyik főiskolája itt működik — Girton College.

Itt tartottak egy rövidke, 5 kilométeres terepfutóversenyt. Ez különösebb volt, mint általában a többi verseny, mivel hétköznapra, pontosabban egy csütörtök késő délutánra tették.

Számomra azért volt érdekes, mert a verseny útvonala Girton és a mi falunk közötti mezőn vitt végig, ahol napi szinten megfordulok edzés vagy sétálás céljából. Így jóformán az összes ösvényt, fűt, fát, patakocskát, madarat és mókust ismerem itt.

A verseny rajtja pedig azon a sportpályán helyezkedett el, ahol az erőnléti edzéseimet szoktam végrehajtani.

Felkészülés

Nagy terveket nem fűztem ehhez a versenyhez, csak azért vettem részt rajta, mert egy köpésre volt megrendezve a házunktól és így futhattam egyet közösen a környék futóival.

A Fen Gallop 10K futáson kifárasztottam magam, ami csak négy nappal előzte meg a Girton 5K-t, így nem is gondoltam arra, hogy itt is versenyzek. Már annak is örültem, ha nem izomlázasan kell rajthoz állnom.

Semmi extra előkészületet nem tettem eme verseny szempontjából, sőt még a verseny napján is a szokásos módon ingáztam munkába — futva.

A rajt előtt

Munkából hazaérve épp csak ledobtam a hátizsákom, ittam egy nagy pohár vizet és indultam is a versenyközpont irányába. Tökéletes alkalom volt végigsétálni a mezőt, ahol a verseny végigvitt. Így láthattam, hogy milyen a talaj minősége, ami mindig rejtély, egyik nap nyakig ér a sár, a másik nap minden száraz.

Most száraz és jól futható volt az összes ösvény.

A rajtszámátvétel nagyon gyorsan ment. Meglepő módon a szervező, aki átadta a rajtszámot kíváncsi volt hogyan ejtik a családnevemet, amivel sikerült meglepnie.

A nap melegen, de már elég alacsonyan sütött, így hunyorogva melegítettem be, ami nagyjából az ízületeim kilazítását jelentette.

Közben feltűnt, hogy ennyire szedett-vedett, zöldfülű társaságot még nem láttam futóversenyen. Sokakról lerítt, hogy egy évben egyszer szaladnak, akkor is itt.

Az 5 kilométeres verseny előtt volt egy rövidebb, egy mérföldes is, gyerekeknek. Ezt néztük, miközben vártuk az idő múlását.

A verseny

A rajtnál igyekeztem valahol elől elhelyezkedni a több mint kétszáz futó között. Ez nem volt olyan egyszerű, mivel mindenki az első sorban akart állni. Legalább hárman álltak a lábamon és ketten próbálták bekönyökölni a veséimet.

Aztán végre elindultunk. Kicsit lazábbra vettem, mint amit tudok és 4:30 körüli tempóban vágtam neki. Ötven méter után azon kaptam magam, hogy szinte mindenki leelőzött és teljes gázzal hajt előre.

Tökéletes példája volt annak, hogyan futják el legtöbben a verseny elejét.

Még fél kilométert sem haladtunk, amikor jött az első fás rész. Itt már 6 perc körüli tempóra lassult a tömeg. Ez a fás rész nem túl kellemes emlékeket tartogat számomra, mivel itt sikerült egyszer esnem egy nagyot ami után hetekig fájt az oldalam. Szóval csak óvatosan totyogtam előre.

Hamar kiértünk innen és újra a sportpályán találtuk magunkat. Itt lett elegem ebből a vánszorgásból és belehúztam. Ez tartott vagy 400 méteren keresztül, aztán megint jött egy fás rész, szűk ösvényekkel, majd egy gizgazzal benőtt alig járható út.

Másfél kilométer megtétele után véget ért ez a kacskaringós rész, majd itt egy több száz méter hosszú ösvény állt előttünk. Vagyis kettő, párhuzamosan egymás mellett, egy sima, jól futható és egy hepehupás, gödrös, ágaktól, tüskés bokroktól és csalánoktól veszélyeztetett.

Mivel mindenki a könnyebbiket választotta, így nekem, mivel újra belehúztam, maradt a nehezebbik. Az egész verseny amúgy olyan volt számomra, mint egy résztáv edzés, rövid intenzív távok, majd laza futás váltogatása.

Könnyedén haladtam el a futók mellett, nagy előny volt, hogy minden apró részletét ismertem az ösvénynek. Egy-két kitárt vaskapu jelentette az akadályt csak, ott vigyázni kellett, nehogy felkenje magát rájuk az ember. Ezen a részen értem el a csúcssebességem, 3:20 perc/km.

Két kilométer után jött egy újabb fás rész — Girton Wood —, ez kétszáz méter kocogást és bujkálást jelentett az ágak alatt. Ezt egy mező követte, ahol a térdig érő fűben kellett kikerüljem az embereket, miközben egy legelésző birkanyáj bámult minket.

Átsuhanva a Histon Wood nevű fás részen, pontosan három kilométer megtétele után kiértünk a buszútvonal melletti bringaútra. Újabb padlógáz, újabb 20-30 megelőzött ember, mielőtt visszatértünk a fák közé, majd átvergődve egy vaskapun — sétálva, egymást bevárva — elindultunk egy ösvényen egy kis patak mellett.

Itt volt előttem még egy kisebb összeverődött csoport, őket próbáltam minél hamarabb kikerülni, hogy véget vessek ennek a rengeteg tempóváltásnak — VO2max növelésre tökéletes volt ez a verseny, de kicsinált rendesen.

Miközben újra leszorultam az ösvényről, valami elszáradt vízinövény szárából egy arasznyi darab beleállt a cipőmbe, befúródott a fűzö alá. Éreztem, hogy ott van, de nem zavart különösebben, kiszedni viszont csak akkor tudtam volna, ha megállok.

Egy kilométer hosszú ez a patakparti ösvény, többnyire egyenes és könnyen futható. Könnyen ment a 4 perces tempó — a versenytempóm —  és a légzésem is lecsillapodott.

Az utolsó kilométer megkezdésekor kiértünk a főútra, ami a falun keresztül visszavitt a rajt-cél területre. Itt a járdán kellett — volna — futni. Újra többeket megelőztem, a sima aszfalton nagyon könnyű volt futni a sok kacskaringózó, gödrös, fűcsomókkal tarkított ösvény után.

Girton 5K: befutó
Girton 5K: befutó

A vége kicsit meg volt variálva, egy parkolón keresztül vitt el a falu temploma mellett, hogy visszajussunk a sportpályára. Kidögölve értem célba.

A verseny után

Kaptunk vizet és banánt, sőt aki kérte, az sört is. Nagyon megizzadtam a júliusi melegben, jól esett a vizet kortyolgatni, miközben a befutókat néztem és tapsoltam.

Egyszer jött egy kövér csávó, teljesen kifáradva, döcögve haladt előre, de valahogy beért a célba. Valószínűleg élete első 5 kilométeres futása volt, nagyon örült neki. Szép volt tőle — de az, hogy a testhez álló pólója felcsúszott vagy tíz centit a nagy pocakjáról nem annyira.

Amint mindenki beért, gyorsan lezavarták a díjkiosztót és szélnek eresztettek minket.

Eredmény

A 21:33 perces időmmel a 49. helyen értem célba a 250 futó között. Ez az elvártnál sokkal jobb lett, csak 25-30 perc körüli kocogást terveztem. Edzésnek tökéletes volt, a sok tempóváltás hatása jól fog jönni a jövőben.

Az órám által mért technikai adatok a ezen Movescount oldalon találhatóak.

One thought on “Girton 5K: verseny a mezőn ahol edzek”

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.