Miért ajánlott mindenkinek lefutni egy maratont?

Nyakunkon az új év, ilyenkor mindenki célokat tűz ki, reménykedik, hogy szebbé, jobbá teheti az életét. Mi lenne ha most valami igazán nagy dolgot választanál?

Mondjuk, hogy lefutsz egy maratont!

Amúgy is illene, hogy szerepeljen a bakancslistádon, hát akkor miért halogatnád? Vágj bele most. Nem olyan nehéz, mint gondolnád, mégis elég nehéz ahhoz, hogy fejlődnöd kelljen.

Miért pont a maraton? Miért 42 kilométer és 195 méter? Mert az a legrövidebb standard táv, amihez nem elég a sima fizikai felkészülés. Ez már túl megy azon a határon, amit csak fizikai erőből le lehet futni, kell hozzá a mentális felkészülés is. Ez teszi igazán különlegessé, ettől lesz igazán több, mint egy egyszerű futás.

Az igazi kihívás nem is annyira a maratoni táv, hanem a felkészülés. Néhány hónap, ami megváltoztatja az életed. Sok-sok új dolgot tanít meg, és nem csak egy új életmódhoz szoktat hozzá, de rengeteg, az élet más területein is felhasználható dologgal gazdagít. Egy jobb embert varázsol belőled.

A maraton során már csak learatod a munkád gyümölcsét.

Terv

Terv nélkül nagyon nehéz lesz felkészülnöd az első maratonra. Akkor még bizonytalan talajon jársz, hiszen sosem csináltál még ilyet, nem igazán tudod hogyan is fogj hozzá.

Az élsportolók általában három-négy hónapot szánnak egy maratonra való felkészülésre. Ez a minimum, ha nem akarsz zsákbamacskásat játszani, esetleg kockára tenni az egészségedet.

Hogy valójában neked hány hónapra van szükséged, az azon múlik, hogy milyen fizikai állapotban vagy most. Nagy általánosságban azt lehet mondani, hogyha képes vagy lefutni 10 kilométert, akkor egy négy hónapos, kezdőknek szánt edzésterv elegendő lesz számodra.

Ha nem megy még a 10 kilométer, akkor előbb ezt kell elérned. Ami azt illeti, hosszú az év, és ha nagyon akarod még nulláról is meg tudod csinálni. Május végéig bőven van időd felfejlődni a 10 kilométeres távhoz, utána pedig jöhet a felkészülés az októberi Budapest Maratonra.

Lehet, hogy soknak tűnik négy hónap a felkészüléshez, de ha belegondolsz, akkor ugrásszerű a fejlődésed, hiszen a 42 kilométer több mint négyszerese a 10-nek. És mindezt kevesebb mint félév alatt elérheted.

A kulcs a terv.

Mikor volt utoljára, hogy kitűztél egy célt, és egy részletes, több hónapot lefedő tervet is készítettél mellé, amely megmondta, hogy melyik nap mit kellene csinálj? A cél az, ami motivál, de a terv az, ami segít odajutni, annak segítségével tudod igazán felgyorsítani az utad.

Ha lefutod az első maratonod és a felkészülésed során követsz egy edzéstervet — már amennyire sikerül —, akkor megtapasztalod ezt a saját bőrödön. Te fogsz a legjobban ámulni azon, hogy hová jutottál négy hónap alatt!

Naplózás

A terved azért van, hogy megmondja mit kell tenned — ez a jövő. A naplózás pedig eltárolja, hogy mit tettél és hogyan — ez a múlt.

Habár manapság a mindenféle elektronikai kütyü hihetetlen mennyiségű információt tud lemérni a futásaidról, vagányabbnál-vagányabb grafikonokon, táblázatokban és térképeken mutatják meg mit csináltál, én mégis a régi jó módszerre esküszöm.

Egy egyszerű táblázat. Papíron vagy elektronikusan, az nem fontos, amelyik számodra kényelmesebb. Számomra minden sor a táblázatban egy edzés, ahol a leglényegesebb információkat leírom: dátum, táv, idő, tempó, edzés típusa, pulzuszónák, időjárás, használt cipő, hogyan éreztem magam és egyéb extra információk.

Mivel ilyen egyszerű az egész, könnyű áttekinteni. Ha épp kíváncsi vagyok, hogy tavalyelőtt tavasszal a Vivicittá félmaratonra való felkészülésem során hány nap hosszú volt a rápihenés időszaka, akkor fél perc alatt megtalálom.

Ha a kütyük által mért adatokból kellene kinyerjem az infókat, akkor még az is nehezemre esne, hogy kitaláljam milyen kütyüt is használtam akkor és vajon a számítógépemre vagy valamelyik weboldalra mentette el az infókat.

Utána pedig a sok csicsa közül nehezebb lenne kiszűrni azt, ami tényleg érdekel. És azok csak száraz adatok lennének, de nem tudnám meg belőlük hogyan éreztem magam egy adott edzés során és az hasznomra vagy káromra volt,

A naplózás egy újabb dolog, amit máshol is fel tudsz használni az életben. Ha már valamit végigcsináltál egyszer és hasonló szituációval kerülsz szembe, akkor látni fogod hogyan küzdöttél meg vele a múltban, mi működött és mi nem. Újra végigcsinálni jóval könnyebb lesz.

Ehhez bizony le kell írni a történteket. Hiába bízol a memóriádban, sok-sok mindenre nem fogsz emlékezni.

Fizikum

A rendszeres futás meg fogja változtatni a fizikumodat.

Erősebb lesz a szíved és a teljes érrendszered. Hatékonyabb lesz a tüdőd. És talán kicsit izmosabb is leszel és a csontjaid is erősödnek. Ezek láthatatlan, ámde nagyon fontos dolgok.

Ne tévesszen meg, hogy a mérleg ugyanannyit mutat, mint hetekkel-hónapokkal korábban.

Drámai változásokra ne számíts, legalábbis ami a külsődet illeti, én azt tapasztaltam. Négy éve futok és valahol a 6500. kilométeremnél járok. A testsúlyom talán egy-két kilót változott, igaz, hogy több rajtam az izom és szálkásabb vagyok, mint régebb.

Amit nem látok, viszont mérhető, hogy a nyugalmi pulzusom sokkal alacsonyabb és a vérnyomásom rendben van. Azt is érzem, hogy a légzésem javult. Energikusabb vagyok, fittebb vagyok minden szemszögből.

És mindehhez az első maratonom adta meg a kezdőlökést. Előbb felkészültem rá, majd rájöttem, hogy ez az életmód nekem nagyon tetszik és csináltam tovább.

Mentális fejlődés

Ez egy kicsit megfoghatatlan téma, viszont része a maratonfutásnak. És az első maraton ezen fog a legtöbbet fejleszteni!

Az első maratonod során valószínűleg elkap egy mélypont valahol a 30-35 kilométer körül. Ezt sokan falnak hívják, ami szerintem téves. Aki valóban eléri a falat, az valamit nagyon elszúrt, az nem fog tovább futni, még csak menni sem.

A legtöbben amit megtapasztalnak az egy jó kemény mélypont. Leginkább annak köszönhető, hogy az edzések során ez a felső határ, ameddig elmegy az ember és verseny közben hirtelen valami nagyon újjal találja magát szemben.

Ha rendesen végigcsináltad az edzéseket, akkor ez nem lesz olyan nagy gond, mert már hozzá leszel szokva a mélypontokhoz és hogyan tudod magad átküzdeni rajtuk. Ez olyan dolog, amit magad kell megtapasztalj, hogyan nézel szembe a fáradtsággal, a fájdalommal, a kiszáradással. Teljesen egyedi.

Ugyebár ezek negatív dolgok és nem szeretjük ha részei az életünknek. Viszont ha szándékosan mindig egy kicsit túllépsz a határaidon az edzések során, megtanulod hogyan tedd ezt meg élesben is, annál a bizonyos 35. kilométernél.

Vagy amikor valami nagy kihívás elé kerülsz.

Négy hónapig követni egy tervet nem egyszerű dolog. A kitartásod nagyot fog javulni.

A sikeresen lefutott maraton után pedig, mondanom sem kell, hogy az önbizalmad az egekben lesz. Egyszer csak össze fog állni a kép a fejedben, hogy mennyit készültél, mennyi jó és rossz napod volt, milyen fárasztó volt a verseny, de végül letudtad ezt a “mumust”.

Innentől jöhet bármilyen kihívás, tudni fogod, hogy képes vagy nagy dolgokat véghezvinni.

Közösség

Ezt tartom a legtöbbre a futásban. A futók alkotják a legnagyszerűbb közösséget, amivel valaha is dolgom volt. Sosem éreztem, hogy megkülönböztetés ért volna bárkit is, mert lassabb vagy gyorsabb, mint a többiek, vagy mert valamilyen testi-lelki problémával küzd.

Ha csak rövid távokat szaladsz, akkor meg tudod tenni, hogy elzárkózol mindenki elől, letudod azt a félóra szaladást aztán éled tovább az életed.

Az első maratonodra való felkészülés során viszont szükséged lesz segítségre. Hogy ezt kitől és hogyan kapod meg, változó. Lehet, hogy lesz egy edződ, vagy egy mentorod, ahogy nekem volt. Weboldalakat, fórumokat és könyveket fogsz olvasni, hogy információkat gyűjts. És lassan-lassan más futókkal is meg fogsz ismerkedni.

És ha egyszer nekikezdtél, látni fogod mennyi segítőkész, nagyszerű ember szalad és próbál tanácsokkal ellátni, hogy neked is jól menjen, elérd a célodat.

Csak nézz körül egy futóverseny után, és bizony a nagy többség a fáradtság ellenére mosolyog, nevet és meséli az élményeit. Egy nagyszerű légkört teremtenek, aminek jó része lenni.

Sok versenyen voltam és mindegyikről úgy jöttem el, hogy szereztem legalább egy új barátot. Mindezt különösebb erőfeszítés nélkül. Ez az első maratonomra is igaz, ahová zöldfülűként mentem.

Véleményem szerint a legtöbb futónak rendben van az élete. Ahhoz, hogy egy két-három órás futást letudj, bizony kell a belső erő. Jól kell viseld a magányt és az egyszerű dolgokban is megtaláld az örömet, hogy ne váljon unalmassá az egész. Viszont a nagy többség nem letudja az edzéseit, hanem élvezettel csinálja végig azokat — legalábbis a nagy részét.

Szerintem érdemes ilyen emberekkel ismerkedni, barátkozni.

4 hozzászólás a(z) “Miért ajánlott mindenkinek lefutni egy maratont?” bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.