Cusworth 10K: futóverseny az angliai Doncasterben

Anglia egyik kisvárosában, Doncasterben jártam a múlt héten, és voltam annyira szerencsés, hogy pont hétvégén rendeztek egy utcai futóversenyt, a Cusworth 10K nevűt.

Mint az a nevéből is látszik, 10 kilométert kellett szaladni, amit megelőzött egy kisebb, inkább gyerekeket megcélzó egy mérföldes verseny is.

Mivel utolsó pillanatban értesültem a versenyről, így különösebben nem készültem fel rá, csak egy kézzel rajzolt térképem volt, hogy megtaláljam a versenyközpontot és a rajtvonalat. Nem voltak nagy terveim, csak szórakozásból akartam részt venni rajta.

A verseny reggelén, azaz vasárnap, korán keltem és elindultam megkeresni a rajthelyet. Kellemes idő fogadott. Pár perc után sikerült kivergődnöm a belvárosból és kellemes kis utcákon folytattam utamat.

Egy kanyart rosszul vettem be, szerencsémre pár idős kutyasétáltató brit útbaigazított. Aranyos kis házikók mellett és egy nagy parkon keresztül vezetett az utam.

Hamarosan megtaláltam a verseny helyszínét, sikeresen beiratkoztam és csodálkoztam, hogy egyre több ember jelenik meg egy ilyen apró versenyen.

Előbb az egy mérföldes verseny rajtolt el, amin nagyrészt gyerekek vettek részt, és három éves volt a legkisebb, aki végigszaladta! Ezalatt szépen be tudtam melegíteni, ilyen alaposan azt hiszem soha nem sikerült verseny előtt.

A rajt egy kicsit félreesőbb helyen volt, a szervezők odavezették a futókat. Miután mindenki szépen felsorakozott jött a meglepetés, kijelentették, hogy a másik irányba kell szaladni, így egy hátraarcot csináltunk és már meg is szólalt a rajtot jelző sípszó.

A több száz ember a kis utcában csak kocogós tempóban tudott elindulni.

Az első néhány tíz métert én is csak kocogtam, de túl lassú volt ez nekem, így egy kicsit begyorsítottam, amolyan edzéstempóban szaladtam két-három percig. Ekkor felértem egy kisebb dombtetőre és láttam az előttem kígyózó embertömeget és meglepődtem, hogy milyen gyorsan szaladnak az angolok.

Evés közben jön meg az étvágy. Úgy döntöttem begyorsítok. Habár aszfaltúton haladtunk, mégis kint voltunk a mezőn, forgalom nem volt, az útburkolat tükörsima és hogy változatos legyen a dolog, az út kacskaringózott és kisebb dombokon haladt keresztül. A táv feléig tucatszám előztem meg az embereket.

A megtett távot útszéli táblákon írta, méghozzá mérföldben, ami egy kis matekozásra késztetett. A mélypont a megszokott helyen, vagyis a táv kétharmadánál ért utol, és ezt jól tudták a szervezők, hiszen a verseny egyetlen frissítőpontja itt volt elhelyezve. A hűsítő pohár víz után kezdtek valóban érdekessé válni a dolgok.

A táj képe megváltozott, utunk ezután házak között vezetett. Végre utolértem a gyors futókat, így innentől kezdve valóban versenyzésről beszélünk, ahol már taktikázni kell, hogy valakit utolérj és meg tudj előzni. Egyesével gyúrtam le a futókat, de szinte mindegyik rám ragadt, nem hagytak elhúzni.

Közel volt a cél, örültem is neki, elfáradtam. Előttem már nem volt senki, akit utolérhettem volna, így csak a pozíciómat védtem. Az utolsó száz méter enyhén lejtős volt, teljes sprinttel futottam el a célvonalig, miközben több száz szurkoló tapsolt, fütyült és kiabált.

Több, mint húsz futó érkezett utánam két-három másodperces időközönként.

Cusworth 10K: célegyenes
Cusworth 10K: célegyenes

Az időm 40:24 perc lett, egyéni legjobb idő 10 kilométeren. A 41. helyen végeztem a 429 résztvevő közül, ami több szempontból is meglepett.

Először is nem gondoltam volna, hogy ilyen sok résztvevő lesz, és azt sem, hogy ez ilyen kemény lesz. Nagyon élvezetes verseny volt, örültem a végén.

A gyönyörű napsütés tovább tartott, így pihenésképpen kifeküdtem napozni egy domboldalban, tavak közelében. Nagyon puha és gondozott fű volt, és sok-sok kutyát sétáltató gazdi.

Örülök, hogy részt vettem, új élmény volt kisvárosi versenyen szaladni.

Külön érdekesség, hogy több futót is kizártak fülhallgató használata miatt.