Címke: futóverseny

Loch Ness Maraton: szörnykeresés Skóciában, dombokon, tóparton és erdőben

Skócia Felföldjén van a világ egyik legismertebb tava, a Loch Ness. A tó egy geológia törésvonal mentén egy szurdok alján helyezkedik el, gyönyörű környezetben, szakadékszerű, erdőkkel borított falak között.

Loch Ness a Brit-szigetek legnagyobb tava, 36 kilométer hosszú és több mint kétszáz méter mély, mégis hírnevét a sötét és jéghideg vizeiben lakó állítólagos szörnyről, Nessie-ről, kapta.

Eme szemet kápráztató vidéken rendezték meg a Loch Ness Maratont szeptember végén, melyen részt vettem. A rengeteg domb és a brit időjárás sokat nehezít a versenyen, ellenben a festői táj kárpótolja a futókat és nem véletlenül tartják ezt a világ egyik legszebb utcai maratonjának.

Sajnos egy héttel a verseny előtt baleset ért egy másik futóversenyen, így sérülten, sebhelyekkel és kék-zöld foltokkal tarkítva álltam rajthoz. Habár alaposan megszenvedtem ezek miatt, újra sikerült bebizonyítottam magamnak, hogy képes vagyok megküzdeni nagy kihívásokkal és lefutottam a nyolcadik maratonomat.

Loch Ness Maraton: szörnykeresés Skóciában, dombokon, tóparton és erdőben bővebben…

Tűzszekerek – Chariots of Fire – váltóverseny: sportszerűségből bukás

A Chariots of Fire, magyarul Tűzszekerek, futóverseny az azonos című filmről kapta a nevét. A film két brit futót mutat be, akik Cambridge-ben az 1924-es olimpiai játékokra készülnek. Ha mást nem is, a film zenéjét a Vangelis-től mindenki ismeri.

A történet egyik legfontosabb része, hogy a Cambridge Egyetem részét képező Trinity főiskola udvarán szaladnak körbe egy 341 méteres útvonalon, miközben az óra elüti a déli 12-t — 43 másodperc alatt. Ezt csak nagyon keveseknek sikerül teljesíteni.

Ez ihlette meg a futóverseny szervezőit, akik egy hatfős váltóversennyel álltak elő, mely a Cambridge központjában levő, az Egyetemhez tartozó főiskolákat érinti. Hossza 1,7 mérföld, azaz 2,7 kilométer.

Ezen vettünk részt a munkatársaimmal és szépen helytálltunk. Számomra ez a verseny örökre emlékezetes marad, mivel szaladás közben fellökött az egyik futó és keményen felnyaltam az aszfaltot.

Tűzszekerek – Chariots of Fire – váltóverseny: sportszerűségből bukás bővebben…

Littleport 10K: futóverseny hideggel, széllel és esővel tarkítva

Littleport egy nagy falu Ely mellett, nem túl messze Cambridgetől. Itt rendeztek egy 10 kilométer hosszú futóversenyt, amire csak kíváncsiságból mentem el.

Épp szabad volt a vasárnapom, hát túrtam a a netet az azt megelőző napokon, hogy találjak egy túrát vagy futást ahová elmennék. Így találtam rá a Littleport 10K-ra, alig három-négy nappal a rajt előtt. Fogalmam sem volt róla, hogy mi vár rám, a foghíjas weboldalukon nem sok információhoz jutottam.

Sajnos az egy héttel korábbi St Ives 10K után az időjárás a feje tetejére állt — vagy inkább visszaállt a tipikus brit idő — és kánikula helyett hideg és eső fogadott. Egyedül a szél az, ami állandó errefelé.

Ennek ellenére ügyes kis versenyt dobtak össze a szervezők, melynek útvonala alaposan bejárta a falut és a mellette levő mező egy darabját — nagyrészt aszfaltút, tereppel és fűvel keverve.

Littleport 10K: futóverseny hideggel, széllel és esővel tarkítva bővebben…

St Ives 10K: tomboló szél, kánikula, dimbes-dombos útvonal és egy reptér

Az angliai Cambridgeshire megyében levő St Ives kisvárosban megrendezett 10 kilométeres futóversenyen vettem részt. Mivel sosem jártam ebben a városkában, így nem tudtam mi vár rám.

A verseny leírását böngészve kiderült, hogy ez egy utcai verseny — habár pontosabb kifejezés az, hogy szinte végig aszfalton szaladtunk, de nem mindenhol utcákon.

Az időjárás is trükkös volt aznap, reggel zuhogott az eső, de mire elindultunk, már perzselt a nap és a szél is felkerekedett.

A szervezés kifogástalan volt, nagyon látszott, hogy már több mint két évtizede minden évben megrendezik ezt a versenyt.

A nagyon jó körülmények mellett a felkészülésem is jól sikerült, így minden adott volt egy gyors versenyzéshez és egy esetleges egyéni legjobb idő futásához.

St Ives 10K: tomboló szél, kánikula, dimbes-dombos útvonal és egy reptér bővebben…

Girton 5K: verseny a mezőn ahol edzek

Girton egy falu közvetlenül Cambridge mellett, de akár külvárosnak is tekinthető, annyira közel van. A legismertebb arról, hogy a Cambridge Egyetem egyik főiskolája itt működik — Girton College.

Itt tartottak egy rövidke, 5 kilométeres terepfutóversenyt. Ez különösebb volt, mint általában a többi verseny, mivel hétköznapra, pontosabban egy csütörtök késő délutánra tették.

Számomra azért volt érdekes, mert a verseny útvonala Girton és a mi falunk közötti mezőn vitt végig, ahol napi szinten megfordulok edzés vagy sétálás céljából. Így jóformán az összes ösvényt, fűt, fát, patakocskát, madarat és mókust ismerem itt.

A verseny rajtja pedig azon a sportpályán helyezkedett el, ahol az erőnléti edzéseimet szoktam végrehajtani.

Girton 5K: verseny a mezőn ahol edzek bővebben…

A szervezők és az önkéntesek gyakran elfeledett munkája

Nem létezne futóverseny — és sok más dolog — ha nem lennének a szervezők és a segítőik. Az esetek nagy részében ezek az emberek önkéntesként tevékenykednek, azaz semmilyen vagy minimális juttatásért cserébe végzik a munkájukat.

Sajnos mi futók sokszor elfeledkezünk róluk, pedig nagyon is hálásak kellene legyünk nekik!

Rengeteg munka van belefektetve egy futóverseny megszervezésébe és lebonyolításába és több ember keze munkája van ebben, mint azt gondolnád.

A múlt hétvégén én is beálltam segíteni egy verseny előkészülteibe és így sikerült bepillantanom a színfalak mögé — öt éve szaladok, de mostanig vártam ezzel. Csak egy apró, parkban megrendezett, minden sallangtól mentes futásról volt szó, mégis meglepett, hogy milyen sok ember mennyi feladatot kell ellásson.

A szervezők és az önkéntesek gyakran elfeledett munkája bővebben…

Hyde Park 10K: valóra vált álom

Valamikor régen, évekkel ezelőtt hallottam róla, hogy Londonban nagyon népszerű sportág a futás. Emiatt rengeteg futóversenyt rendeznek, legtöbbször a város óriási parkjaiban.

A legnépszerűbb táv a 10 kilométer, melyből minden hétvégére jut egy-kettő, de sokszor négy-öt is.

A Hyde Park London legismertebb parkja, a belváros egyik dísze. A közel 150 hektáros területen több mint 4000 fa és egy tó található. Sokan járnak ide kocogni, edzeni. Néhány havonta futóversenyt is rendeznek itt. Amióta csak hallottam róla, én is akartam egyet itt szaladni.

Egyik ilyen futóversenyen vehettem részt a tegnap. Szilveszter éjszakáján iratkoztam be rá, amolyan újévi fogadalomként, hogy ne halogassam tovább a dolgot.

Habár az alig pár hete volt, akkor még fogalmam se volt róla, hogy ezzel a versennyel fogok búcsúzni Londontól.

Hyde Park 10K: valóra vált álom bővebben…

Kingston 10K: sár, köd, London

Az idén nem volt tervben több verseny, úgy gondoltam, hogy három maraton és több rövidebb verseny bőven elég egy évre. Aztán mégiscsak megjött a kedvem hozzá, miután Londonba költöztem és mindenfelé futókat látok.

Valamikor a múlt hét közepén néztem utána, hogy milyen versenyek lesznek a közeljövőben. Meglepődtem, amikor a legközelebbi hétvégére összesen hét futóversenyt találtam, mindegyik Londonban.

Választani egyszerű volt, mivel a legtöbbnél már le volt zárva a regisztráció. Ami maradt azok mind parkokban voltak, ahol az ember fut körbe-körbe, leszámítva a Kingston 10K-t. Ez egy utcai futóverseny, ami úgy a város utcáin, mint a Temze partján végighaladt. Hossza, mint az látható a nevéből, 10 km.

Nem terveztem előre. Nem készültem fel. És mivel valamikor szeptemberben volt utoljára tempós edzésem. így kérdéses volt, hogy mennyit tudok kihozni magamból.

Bíztam egy 40 perc körüli időben.

Kingston 10K: sár, köd, London bővebben…

Szentgyörgy Félmaraton: korosztályos 3. hely

A megszokott július helyett az idén szeptemberre csúszott a verseny időpontja. Ezáltal a nyári meleg helyett őszi hideg fogadott, ami talán az egyik oka annak, hogy kevesebben vettek részt ezen a futáson.

Tavaly ott voltam, és mindenkitől eltérően szandálban szaladtam. Kísérletező kedvemben voltam, a tipikus futócipőtől egészen a minimumig lementem pár hónap alatt, amíg megtaláltam az aranyközéputat. A dolog nem végződött jól, lesérültem és egy hónapra kivontam magam a forgalomból.

Az idén már megvolt a bejáratott futócipőm, amiben hónapokig edzettem, versenyeztem. Mondhatni megtaláltam a számomra ideális lábbelit, így már nem kellett ezzel variáljak.

Sokáig gondolkodtam, hogy tempó vagy pulzus alapján lőjem be a sebességemet, aztán a döntést meghozta helyettem az elektronika. Pár nappal a verseny előtt, az elemcserétől a pulzusöv bemondta az unalmast. Nem tagadom, örömmel dobtam be a fiókba, fél év alatt se tudtam megszokni és a hasznosságát illetően is egyre több volt bennem a kétség.

És a sok technika helyett előkerült régi jó barátom is, aki évekig segítette a munkámat: az érzés alapú futás!

A szervezés javult, a kis csapat kihozta a maximumot a lehetőségeikből és látszott rajtuk, hogy szívvel-lélekkel csinálták — ez sokszor többet jelent, mint ha minden tökéletes lenne.

Szentgyörgy Félmaraton: korosztályos 3. hely bővebben…

Tóparti Futóparti, avagy Velencei-tó kör

Végre vége a télnek és elkezdődött a versenyszezon! Bemelegítésképpen körbeszaladtuk a Velencei-tavat a Tóparti Futópartin.

Egy teljesen felszabadult hangulatú tavaszi közös futáson vehettem részt a múlt vasárnap, ahol körülbelül 950 ember szaladta le a 28 kilométeres távot. Ez a futás nem a versenyzésről szólt, hanem a kikapcsolódásról és szórakozásról.

A frissítőpontoknál leginkább házi készítésű sütemények és üdítők voltak, nem energiaitalok és szőlőcukor, mint általában egy versenyen. A futást megelőző napon tésztaparti helyett borospincében jártam, ahol sokféle borral öntöttük nyakon a szalonnát, házikolbászt és savanyú káposztát.

Nemcsak a futóparti, de az egész hétvége kitűnően telt számomra, hiszen barátokkal lehettem és megismerhettem ezt a gyönyörű környéket a Velencei-tó körül.

Tóparti Futóparti, avagy Velencei-tó kör bővebben…