A 2014-re kitűzött 5 célom összefoglalója

A tavaly  télen sokat foglalkoztam a tervek szövögetésével. Legalább ötven kérdést tettem fel magamnak, a lényegesebbeket megosztottam ebben a bejegyzésben.

Miután megvoltak a kérdésekre a válaszok, megvoltak a céljaim is 2014-re: 5 cél amit szeretnék elérni 2014-ben

Eltelt egy év azóta, újra év vége van és ideje visszatekinteni mennyire jártam sikerrel. Ez az elemzés mutatja meg, hogy mennyire voltak reálisak a céljaim, segít abban, hogy jobban megismerjem önmagam, lássam azt, hogy minek volt értelme és minek nem.

Így jövőre jobban tudok a lényegesebb dolgokra fókuszálni.

1. Hasonló célokat követő emberek segítése.

Mondanom sem kell, hogy ez a weboldal a legfontosabb kapcsolatom azon emberekkel, akik hasonlóan gondolkodnak, akik szeretnek sportolni és megértették az ételek fontosságát az életünkben.

Ha csak a számokat nézem, akkor óriásit növekedett az olvasóközönségem, jelenleg ötször annyian látogatják meg az oldalt havonta, mint egy évvel korábban.

Az olvasóim közül lassan kikoptak azon ismerőseim, akik csak azért olvasták a blogot, mert én írtam, de nem érdekelte őket különösebben a téma.

A bejegyzéseim minősége úgy érzem javult, egyre hosszabbakat tudok írni és egyre könnyebben. És nagyon élvezem csinálni!

Lassan kialakult a blog külalakja is, a képek megjelenítése és az oldalsávok tartalma sokat változott, amíg sikerült megtalálni az ideálisat.

Amit a leginkább hiányolok az a visszajelzések, nagyon kevesen vannak, akik kimondják a véleményüket, írnak egy hozzászólást vagy egy e-mailt. Ezek számomra fontos dolgok, ebből látom, hogy mi érdekli az olvasókat, így nekem is könnyebb a segítségükre lennem.

Készítettem egy Facebook oldalt is, hogy még több emberrel tudjam felvenni a kapcsolatot. Ha már írni nem igazán akartok, a tetszik gombot mégiscsak könnyebb megnyomni.

2. Magam készíteni az ételeimet.

Ez teljesen természetes dologgá vált, minden nap egy kis időt szakítok a főzőcskézésre. Amíg a recept egyszerű és percek alatt megvagyok vele, szeretem csinálni, de nem tudnék órákon át a konyhában ülni.

Az, hogy mit eszem nagyon függ az évszaktól és a várostól ahol lakom. Szatmáron könnyű volt beszerezni a piacon a friss zöldségeket, az epret és a cseresznyét, de az üzletek felhozatalától nem voltam elragadtatva. Teljesen rákaptam a turmixokra — pont olyan hamar le is szoktam róluk.

Csíkszeredában sok volt az erdei gyümölcs és a rókagomba, és persze a krumpli. Itt rengeteg gyümölcs- és zöldségsalátát ettem.

London megint más, például nem is tudom, hogy van-e piac egyáltalán. Az üzletek felhozatala viszont egész jó, könnyű beszerezni a bio termékeket is, ha épp arra fáj a fogam. Itt a főzelékeken van a hangsúly.

Van pár dolog, amit nem eszek meg ételérzékenység miatt — ezek a gabonafélék nagy része, a tejtermékek és a mogyoró. Nagyon elterjedt ételek, így lépten-nyomon beléjük botlom. Rájöttem, hogy a nagy magyarázkodás helyett egyszerűbb, ha csak valami hétköznapi szöveggel hárítom el magamtól az ilyen kajákat: “nem vagyok éhes”, “nem szeretem”, stb.

3. Két maraton leszaladása. Esetleg három.

Három lett.

Mivel bevállaltam a tavaszi Prága Maratont, így a telem teljesen másképp telt, mint az eddigiek, hiszen januártól keményen készültem. Mint utólag kiderült, túl keményen, a térdem nem bírt ennyi terhelést és a maraton második fele kínszenvedés volt.

A felkészülés mégis izgalmas volt, rájöttem, hogy nem is akkora nagy kunszt télen edzeni. És ha a szatmári kóbor kutyák nem terrorizáltak volna minden nap, akkor még élvezetes is lehetett volna.

Az augusztusi Székely Maratont muszáj volt leszaladnom, szülővárosom maratonja nem maradhat ki a gyűjteményemből. Számomra többet jelent, mint bármelyik világhírű verseny. A szervezésen sajnos van mit javítani, barátaim segítsége nélkül nem ment volna.

Habár az idei maratonok közül ez kapta a legkisebb prioritást, ez sikerült a leggyorsabbra.

Ősszel pedig újra a Budapest Maraton volt terítéken, immáron negyedszerre. Hiába érkeztem meg oda kitűnő formában, a felforgatott versenyhétvége és a kánikula teljesen kikészített. Életem legkeményebb versenye volt.

4. Hosszútávfutás, mint fő sport.

Gondolkodtam rajta, hogy más sportra váltok, esetleg triatlonozni fogok. Jól tettem, hogy maradtam a futásnál.

Mondhatni jó ürügy volt a futás és a futóversenyek, hogy világot lássak. Így jutottam el életemben először Prágába, a Kékesre és a Velencei-tóhoz. A futás miatt láthattam a Margit-szigetet tavasszal és ősszel is, a Szent-Anna tavat, az udvarhelyi Szarka-követ, Szentgyörgy belvárosát és a Temzét.

A legjobb benne, hogy mindenhol barátokra leltem.

Edzéseim során mindig próbáltam egy új helyet találni, még ha az csak egy pár száz méteres útszakasz is. Edzettem a Nagysomlyó-hegyen, a csíki domboldalakon és erdőkben, a szatmári sík mezőkön és bicikliutakon, és a londoni parkokban. Legjobb otthon volt, a táj egyszerűen rengeteg változatosságot kínál. Csak a medvékkel kell vigyázni az erdőben…

Nem volt mindig fenékig tejföl a futás, főleg az év elején estem néha túlzásba és képes voltam egy-egy hétvégét teljesen rászánni, hogy minél több kilométert gyűjtsek. Így utólag visszagondolva jobb lett volna más dolgokkal is foglalkozni, például ellátogatni a környező városokba nézelődni.

5. Három órán belüli maraton.

Ez nem hogy nem sikerült, hanem a közelébe sem jutottam. Lassan be kellett lássam, hogy a maratoni táv túl nagy falat számomra, már évek óta be vagyok ragadva 3:30 óra környékére.

Rövidebb távokon az időim egyre csak javulnak, így sikerült áprilisban 1:25 órás félmaratont szaladjak a Vivicittán. Egy korosztályos harmadik hely is összejött a Szentgyörgy Félmaratonon.

Habár nagy híve voltam a Hansons edzéstervnek, az év közepe óta elment a kedvem mindenféle kötött edzéstervektől, sokkal inkább az érzéseimre hagyatkoztam a felkészüléseimnél. A pulzusmérős edzésekkel is megpróbálkoztam, de alig 4-5 hónap után ment a fiókba a pulzusöv.

A nyáron a kerékpározás is szerves része lett az életemnek, ahány hegyet találtam a Csíki-medence körül, mind megmásztam vele, össze is gyűlt közel 1000 bringás kilométer.

A leszaladt kilométerek csak gyűltek és gyűltek, előbb meglett a 2014., majd a 3000. is elmaradt. Az évet valahol 3200 km körül fogom zárni.