Cambridge Cambourne 10K: szeles, napsütéses tavaszi terepfutóverseny

Az angliai Cambridge mellett levő Cambourne faluban rendezték meg a Cambridge Cambourne 10K terepfutóversenyt. Kellemes tavaszi időben, tipikus angliai széllel fűszerezve szaladhattunk a falu mellett fekvő természetvédelmi területen.

Cambourne egy vadiúj falu, hiszen csak 1998-ban kezdték építeni. Régimódi falunak tervezték, ahol mindenki helyben dolgozik és modern öko-bio-önfentartó helység válik belőle.

A valóságban viszont egy lakótelep lett sok Cambridgeben dolgozó munkás számára, melyből már most 10.000-en vannak és rohamosan növekszik a lélek- és házak száma. A csapnivaló tömegközlekedése miatt az autók aránya nagyobb, mint bárhol a megyében.

A vasárnap délelőtti kezdés és a már említett tömegközlekedés miatt kevésen múlt, hogy nem maradtam le a rajtról, de végül odaértem és részt vehettem egy élvezetes versenyen.

Mivel nem hajtottam időeredményre — épp kilábaltam egy nem épp hétköznapi sérülésből —, így elvegyülve a tömegben, közepes tempóban próbáltam a lehető legjobban érezni magam és versenyzés helyett közösségi futásként felfogni az egészet.

Három próbálkozás, egy siker

Nem terveztem versenyt az idei tavaszi szezonra, de mégis kellett valami, ahol együtt futhatok másokkal. No, meg számomra jó kifogás egy futás, hogy világot lássak.

A megye legismertebb, nők napján rendezett Cambridge Félmaratonról lemaradtam, így valami más versenyt kerestem a környéken. Hónapokkal előtte be kellett volna iratkozni, még egy ilyen kisvárosban is hamar elkapkodták a néhány ezer nevezési lehetőséget.

Előbb ott volt a Swavesey Félmaraton, ami szintén egy környékbeli faluban rendeztek, gyönyörű tavak közelében. Habár erre beiratkoztam, sajnos csak a verseny reggelén, a buszmegállóban ücsörögve jöttem rá, hogy a busz nem fog jönni és már késő volt más jármű után nézni. Így maradtam le róla, nem kis dühöngés közepette. A nevezési díjnak is búcsút inthettem.

Végül rátaláltam a Cambourne 10K-ra, talán a környékbeli falvak legismertebb futóversenyére. Rövid távja és a természetvédelmi területen vezető útvonalai sok ember érdeklődését felkelti.

Felkészülés repedt oldalbordával

Néhány nappal azután, hogy beiratkoztam a versenyre, egy hétvégi kocogás során elbambultam egy-két másodpercig. Az úttesten átkelve elnéztem jobbra, hogy jön-e egy bringás a bicikliúton, közben elindultam balra.

PUFF! Egy oszlop, rajta egy fémláda, ami beszúrt a bordáim közé.

Fájt, de nem különösebben. Az igazi gondok akkor adódtak, amikor este nyugovóra tértem és kiderült, hogy az egyik oldalamra nem igazán tudok ráfeküdni.

Mivel a sérülés jóval lassabban gyógyult, mint számítottam rá, végül dokinál kötöttem ki. Miután megvizsgált és kiderült, hogy minden csontom a helyén van, és nem sérült a tüdőm, hát csak kedves szavakkal tudta elősegíteni a jobbulásom. Szerencsére a futástól nem tiltott el.

Két kényelmetlen hét következett, de nem volt vészes. Csak a köhögés tudott kínozni, akkor nagyon fájt. Tüsszenteni csak egyszer tüsszentettem, többhöz nem volt bátorságom, az a nyílaló fájdalom szinte leterített.

Bármilyen tempós edzés úszott, de a lassú futás jól ment, így visszatértem az alapozáshoz, kilométergyűjtögetéshez. Napi két rövid futás — így közlekedtem az otthonom és a munkahelyem között — ami fokozatosan hosszabbodott.

Bő egy hónap után a bordám is összeforrt és a futóverseny is elrajtolt.

Utazás futva

Tanulva előző tapasztalataimból, jónéhány órával a rajt előtt elindultam otthonról. Két buszra volt szükségem, az egyik ami bevitt Cambridgebe, onnan pedig egy másikra, ami továbbvitt Cambourneba.

Valami belső hang súgta, hogy futószerkóban vágjak neki az útnak, minimális egyéb cuccot cipelve magammal. Jól tettem, mert javítási munkálatok miatt az első busz nem közlekedett. Hurrá!

Így a belvárosig szaladva tettem meg az utat. Sok mindenre készültem, de arra nem, hogy a verseny napján dupláznom kell. A 6 km-es távot kocogva, bele-belesétálva tudtam le, mégiscsak spórolnom kellett az energiámmal.

A verseny előtti három héten összesen 290 km-t szaladtam, 35 darabra bontva, pihenőnap nélkül. A verseny tette teljessé az utolsó hetet is, hogy meglegyen az újabb heti 100 km. Egy kellemes fáradtság uralta a lábaimat.

A második busz közel fél órás késéssel indult el, így a rajta utazó negyven-ötven futó, köztük én is, szinte lemaradt a versenyről.

Rajt előtti kapkodás

Szűk félórám volt, hogy átvegyem a rajtcsomagot és felkészüljek. Szerencsére a szervezők jól végezték a dolgukat, így simán ment minden. Ennél már csak az lett volna jobb, ha egy órával későbbre tették volna a rajtot.

A nagy szélben meg kellett küzdeni a rajtszám felcsíptetésévél. Értékes percek mentek el az időmérő chip felszerelésével is, majd rohamtempóban gyúrtam a kabátomat a táskámba és siettem a csomagmegőrző irányába.

Ekkor már el is indult a tömeg a rajtzónák felé, csak sodródtam velük. Azt se tudtam hol vagyok, hova megyünk, csak rémlett, hogy valami tó mellett fogunk futni. Mentem a többi után, mint a birka a juhnyájban.

A nagyjából ezer futó a tervezett befutó idő alapján felsorakozott. Minden öt perces intervallum ki volt táblázva, így csak választani kellett. Én az 50-55 perc közötti rajtzónába álltam be.

Rajt

Különös volt a rajt előtti pár percben várakozni, mintha nem is Angliában lennék. A futók teljesen felszabadultan csacsogtak, a máskor oly udvarias britek simán letapodtak, gyúródtak vagy meglöktek.

És valahogy mindenki épp ekkor akarta elmesélni élete történetét a körülötte állóknak.

Már évek óta nem álltam ennyire hátul a rajtnál, teljesen más volt. Nagyon kevesen próbáltak ráhangolódni a futásra, inkább csak simán örültek, vagy hihetetlenül izgultak. Többen is voltak körülöttem, akik életük első 10 km hosszú futására vállalkoztak.

Teljesen más volt, mint az élen állok nyugalma, koncentrációja.

Kicsit abszurd látvány volt a 20-30 kiló többletsúllyal rendelkező egyedeket figyelni, amint gyúrják magukba az energiazseléket. Mire azt a szervezet lebontja, már rég a célban lesznek.

A hosszú, keskeny, egyenes rajtzóna két bokorsor között húzódott. Ez látható a fenti képen, pár órával a verseny után. Mozdulni nem lehetett, olyan volt, mint a londoni metrón reggelente.

És akkor elindultunk!

Rajttól féltávig

Az egyetlen dolog amit elhatároztam, hogy a tempóm 5:30 körül lesz. Ez már simán megy érzés után is, de az óra azért a csuklómon volt. Számomra ez egy kicsit tempósabb lassú futás. A terep kicsit nehezített rajta, de nem sokat.

A szervezők nagyon ijesztgettek a tereppel, gödrökkel és buckákkal, de könnyen futható volt, nem igényelt terepfutócipőt sem. Mondjuk ha esett volna az eső, akkor nyakig ért volna a sár.

A legtöbben körülöttem szinte sprintelve kezdték meg a versenyt. Ment a kerülgetés, taszigálódás. Hamar ráuntam erre, félrehúzódtam az út szélére és a füvön szaladtam tovább. Mivel ez hepehupásabb volt, így kevesen követték a példámat. Kényelmesen haladhattam és tudtam a tájat is figyelni. Sok nem látszott belőle, bokrok takarták ki előlem.

A bokroknak viszont örültem, valamennyire megfogták a szelet, ami nagyon zavaróan tud fújni errefelé. Mindez tűző napsütéssel kombinálva egy nagyon fura időjárást hozott. Szélvédett területen szinte égetett a napsütés, de ha fújt a szél, akkor vacogni lehetett.

Egy nagyon enyhe emelkedő kezdődött alig egy kilométer után. Itt már hulltak a futók. Talán mégsem volt olyan jó dolog rohanni az elején…

Természetesen az emelkedőt lejtő követi. Körülbelül ennyi volt a változatosság az egészben, azonkívül csak a fakó színű fű, vagy a kopár bokrok látszottak.

A harmadik kilométer körül átmentünk egy úton és egy másik természetvédelmi területen találtuk magunkat. Itt nem voltak bokrok, fújt is a szél jó erősen. Ezen a részen egy hat kilométeres kör várt ránk.

Több helyen is felbukkantak a szurkolók, sokan elkísérték családtagjaikat. Mindenfelé fotóztak — ehhez képest alig egy-két fotót találtam a versenyről —, de szerencsére szurkoltak is. Olyan angolosan, nyugisan, kedvesen.

Aztán hogy, hogy nem, a faluban találtuk magunkat egy rövid szakasz erejéig. Itt meglepően sok katona álldogált, jöttek ők is nézni a versenyt. Talán a közelben van valamilyen katonaság.

Féltávtól a célig

Féltávhoz érkezve kaptunk egy üveg vizet. Huszonöt perc futás után nem igazán szomjazik meg az ember, de ha már a kezébe nyomják, csak belekortyol.

Innentől az irány megváltozott, a szél szemből fújt. Ez nehezített a versenyen és egyre többen kényszerültek sétálásra váltani.

A hetedik kilométer körül visszaértünk az első természetvédelmi területre. Azonnal nem tűnt fel, hogy ismert úton haladunk, de aztán rájöttem, hogy itt szaladtuk az első kilométereket, csak a másik irányba.

Innentől kezdve inkább azt láttam, hogy körülöttem nagyon szenvednek. Ami nekem kényelmes, élvezhető tempó volt, az másnak kihívás. Még egy kicsit rosszul is éreztem magam közöttük, kilógtam a sorból. Alacsony pulzussal, kényelmes légzéssel, mosolyogva bámészkodtam. És kapaszkodtam a sapkámba, nehogy elvigye a szél.

Cambridge Cambourne 10K: befutó
Cambridge Cambourne 10K: befutó

A cél előtt nem sokkal újra a faluba értünk, járdákon, majd az úttesten haladt az útvonal. Tömött sorokban szurkoltak, de mégis olyan távoli, csendes volt az egész. A hangosbemondó is olyan nyugis és kedves volt. Habár a legtöbb futó nevét bemondta, az enyémmel nem próbálkozott. Fél év angliai élet során még egy külföldi sem próbálta meg kiejteni a családnevem, pedig ha tudnák milyen egyszerű!

Cél

Víz, banán és egy kis szatyor. Ezt kaptuk beérve a célba, aztán hajtottak tovább, ne álljuk el az utat.

Csak később vettem észre, hogy a befutóérem a szatyor mélyen volt, szépen becsomagolva. Ilyennel sem találkoztam rég, valahogy olyan fura volt. Mindig a nyakamba akasztották. Biztos sokan csak hazaérve vették ezt észre, ha épp nem dobták ki a szatyrot a — szokásos, szponzoroktól kapott — tartalmával együtt.

Kicsit pihentem a fűben üldögélve, ezalatt a többi futó is beért, majd percek alatt lebonyolították a díjkiosztót. Sokan nem tolongtak itt nézelődni, tapsolni, a tömeg inkább a hamburger árusokat vette célba.

Aztán negyedóra alatt eltűnt mindenki, futó és szervező egyaránt.

Nézelődés

Egyedül maradtam, hiszen nem siettem haza, még szerettem volna nézelődni egy keveset. Lehet, hogy most jártam először és utoljára Cambourneben.

Nyugisan sétálva újra bejártam a természetvédelmi területeket. Sok új dologra nem bukkantam, de a tavat kicsit alaposabban megnézhettem.

Cambridge Cambourne 10K: tó
Cambridge Cambourne 10K: tó

Nagyon hiányoltam a virágokat, alig egy-kettő bújt elő ezen a mezőn. Aztán megkerestem a legmagasabb dombot, felmásztam a tetejére — lehetett vagy húsz méter magas — és körülnéztem. Már amennyire a szél engedte, itt már szó szerint tombolt. Néhány varjú próbált felszállni, de esélyük se volt.

Pár kutyasétáltatóval találkoztam, azon kívül kihalt volt az egész mező. A faluban sem volt nagy mozgás.

Amikor eluntam, lekullogtam a buszmegállóhoz. Röpke egy óra várakozás és fűben üldögélés után a busz is megjött.

Kiszáradás

Ekkorra már teljesen kiszáradtam. A nap és a szél megtette a hatását, vízre vágytam, minél hamarább. Cambridgebe érve gyorsan vásároltam két liter gyümölcs-zöldséglé keveréket és szinte egy szuszra megittam. A sárgarépás narancs finom volt, az almás töklé annyira nem jött be.

Az arcomat nagyon megviselte az időjárás, már mosolyogni sem tudtam, annyira fájt a bőröm. Ez a csúnya szél már régóta az idegeimre megy. No, de hazaérve rendbe szedtem magam.

Adatok

Ha érdekelnek a konkrét tények, számok, akkor ezt a Movescount futást böngészd! Mivel nemrégiben GPS-es órára váltottam, térképet is találsz a futásról.

Az időm 54:17 perc lett, amivel a 433. helyet szereztem meg a 956 célba érkező között. Míg a győztesnek elég volt 34 perc, az utolsó 93 perc alatt ért célba. Ha versenyként fogom fel és mindent beleadok, megfelelő felkészüléssel és rápihenéssel, akkor 42-43 perc körüli időt tudtam volna kisajtolni magamból, amivel valahol az 50. hely körül végeztem volna.

Élvezetes verseny volt, és meglepő volt látni, hogy ekkora tömeg gyűlt össze. Mindemellett sokat tanultam erről az újkeletű faluról és egy természetvédelmi területet is megismerhettem.

3 thoughts on “Cambridge Cambourne 10K: szeles, napsütéses tavaszi terepfutóverseny”

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.