Miért vagyok csalódott egy 3:34 órás Budapest Maraton után?

Eltelt egy újabb év és eljött a Budapest Maraton ideje, számomra immár harmadszor. Egy nagyon nehéz, ámde élvezetes felkészülés után nagy célt tűztem ki magam elé: 3:10 óra alatt akartam célba érni!

Ezenkívül egy négyesváltó első embereként is szaladtam.

A verseny előtti két-három hetes pihenőidőszak számomra minden volt, csak pihenő nem. Épp a Kolozsvárról Szatmárra való költözésen estem túl, amit azonnal egy angliai út követett.

A sok utazást még egy 10 kilométeres versennyel is megtoldottam egy héttel a maraton előtt, de hiába a rossz időzítés, kihagyhatatlan volt. Végül is hányszor adatik meg, hogy az ember egy angliai kisvárosban versenyezhet?

A több mint egy napig tartó hazaút után alig egy nap pihenőm maradt mielőtt már indultam is Budapestre. A szombat esti szokásos verseny előtti izgalom elmaradt, éreztem minden porcikámban a fáradtságot.

Máskor alig tudok elaludni verseny előtt, úgy kavarognak bennem a gondolatok, ezennel viszont már este nyolckor húztam a lóbőrt.

Budapest Maraton: útvonal térkép
Budapest Maraton: útvonal térkép

Az éjszaka közepén arra ébredtem, hogy vihar tombol, dörög és villámlik, zuhog az eső. Abban reménykedve aludtam vissza, hogy reggelre elmúlik a rossz idő.

Reggel fitt voltam és pihent, de a kedvem nem volt az igazi, csak letudni akartam az egészet és végre aludni egy nagyot. Vagy többet.

Stresszes voltam, akárcsak előző évben. Akkor kajával fojtottam el a nem kívánatos érzéseket, ami sajnos komoly hasfájásokhoz vezetett verseny közben. Ebből tanulva ügyeltem arra, hogy a reggelim nehogy túl bőséges legyen, másképpen fogalmazva nem ettem semmit.

A profi futók kevés reggelit szoktak fogyasztani, legtöbbjük 1-2 szelet pirítóst és egy banánt eszik meg hajnalok-hajnalán, majd a verseny előtti félórában valamilyen energiazselét.

Az eső elállt, de a nyoma megmaradt, minden vizes volt, a levegő nagyon párás volt és sűrű köd takarta el az épületeket. Ilyenkor pörög az ember agya, hogy milyen ruhában vágjon neki a versenynek, hogy ne fagyjon meg az elején, de ne is legyen túl melege pár órával később.

Az evopro SC tagjaival a megszokott helyünkön, az 56-osok terén találkoztunk, majd következett a szokásos verseny előtti fejetlenség, csomagosztás, telefonálgatások, késő emberek bevárása, váltócsapatok tagjainak bemutatása és a közös fotózás.

Budapest Maraton: evopro SC csapatkép
Budapest Maraton: evopro SC csapatkép

Ez a találkozási pont messze nem bizonyult ideálisnak, mivel kb. egy kilométernyire lehettünk az öltözőktől és a csomagmegőrző helytől.

Alig 20 perccel a rajt előtt sikerült mindent letisztázni és akkor még el kellett vinni a táskámat az egyik autóhoz. Ennél rosszabb bemelegítést nem is produkálhattam volna a maraton előtt, a rajt előtt lekocogtam úgy egy kilométert.

A rajtzónát nagyon könnyen megtaláltam, nagyon örültem, hogy ennyire jól megközelíthető volt. Előző években mindig macerásnak találtam a Városligetben megkeresni, hogy honnan is kell indulni?

Nem sokkal később el is dördült a pisztoly és elindultunk…

Budapest Maraton: Hősök tere
Budapest Maraton: Hősök tere

Nagyon jól látszik a köd, ami homályba borította a dolgokat és elvette az emberek kedvét. Annyira párás volt a levegő, hogy percek alatt átázott a pólóm és már az első néhány száz méter után ragadtam az izzadtságtól.

Az első néhány kilométeren együtt haladt a tömeg, aztán lassan kezdett szétrázódni, mindenki beállt a saját tempójába. Figyeltem az előttem haladó piros lufis iramfutókat, akik a 3:00 órás időt próbálták megfutni, és ügyeltem, hogy szép fokozatosan nőjön a táv közöttünk.

A Duna partjára kiérve lassan a kedvem is megjött, egyre jobban élveztem a versenyt. A párás levegő nagyon zavart, egyszerűen éreztem, hogy milyen hamar túlmelegszem ha erőltetek egy gyorsabb tempót.

Itt már megbékéltem egy kis lassítással és 3:15-re módosult a tervezett idő a fejemben. Habár ez alig tűnik valamicskének, egy maratonon öt perc rengeteg, úgy pluszba, mint mínuszba.

Budapest Maraton: váltózóna
Budapest Maraton: váltózóna

A pesti oldaltól megszabadulva 11 kilométer után jutottunk át a budai rakpartra a Szabadság hídon és közvetlenül utána volt a váltózóna, ahol továbbadtam a chipet. Hihetetlen tömeg volt itt, több száz futó várta a társát.

Kocogós tempóban kerestem a helyet, ahol várnak rám, majd továbbadva a chipet felszabadulva folytattam tovább, hiszen a verseny egyik része már le volt tudva számomra, igaz, hogy a könnyebbik.

Budapest Maraton: Lánchíd
Budapest Maraton: Lánchíd

Ekkorra már érződött, hogy jön a jó idő, a köd percek alatt felszállt és a nap is lassan-lassan kezdett kisütni. A szurkolók az idén is kitettek magukért, sokan voltak akik teli torokból ordítottak vagy valamit zörgettek.

Maximális jókedvvel suhantam végig a pesti rakparton, majd a Lánchídon áthaladva közeledtem a féltávhoz. Mivel órát nem használok, ezért pontosan nem tudtam, hogy mikor érkeztem a félmaratoni táv végéhez. A tavaly volt óra, az idén nem, csak időmérés.

Utólag kiderült, hogy 1:35:10 óra volt az időm, ami pár másodpercet leszámítva fele a tervezett időnek. Elég meggyőző ahhoz képest, hogy csak érzésre futok, nem?

Kisütött a nap és gyönyörű idő lett. Viszont a nagy pára után ez is úgyszintén rosszul esett, most már a melegtől ömlött rólam a víz. Továbbra is igyekeztem minden frissítőpontnál pótolni a folyadékvesztést és ettem is ezt-azt.

Ahogy fogytak a kilométerek úgy kezdett lassan a fáradtság is belekúszni a tagjaimba. A mosolyom is egyre szerényebb lett, a vádlijaim és combjaim kezdtek bemerevedni.

Egy hölgy szaladt mögöttem kilométereken keresztül, én játszottam a nyúl szerepét: tartotta a tempómat, ha frissítettem ő is úgy tett, és ezzel együtt engem is hangtalanul biztatott.

Nagyon hosszú volt ez a szakasz, úgy emlékeztem, hogy a Parlament után van a visszafordító, de jóval az Árpád-híd után fordultunk csak vissza. Itt már éreztem, hogy egyre közeledik a 30-35 kilométer környékén jelentkező mélypont.

A Margit-híd enyhe emelkedője már megfogott, a tempóm kicsit lassult és a hölgy megelőzött. Nem volt értelme futni vele, sokkal könnyedebb volt a mozgása, mint nekem, csak idő előtt kiütöttem volna magam.

Felérve a Margit szigetre percről-percre gyengültem. Pár száz méter után éreztem, hogy ez így nagyon nincs rendjén, ennyire még nem hagyott el sosem az erőm Budapesten. Alig vártam a következő frissítőpontot, tudtam, hogy nagy szükségem van az energiára.

Sokat nem kellett várnom, megkaptam a pohár vizemet és gyorsan kaja után néztem. Boldogan nyúltam a remélt energiaforrás után, és már a szájamban volt, amikor eljutott az agyamig valójában mit is eszek.

Káposzta!

Energia benne jóformán semmi, és az is csak órák múltán használható a szervezet számára. Egészséges, vitamindús és nagyszerű zöldség, de nincs mit keressen egy futóversenyen. Döbbenten szaladtam tovább, de egyre nehezebben ment minden lépés.

A sziget közepén levő váltózóna mellett úgy-ahogy eldöcögtem, a zaj, a tömeg, a zene és a szurkolás sem tudta visszaadni az erőmet. Tempóm lassult, szaladásból kocogás, kocogásból vánszorgás lett.

Mentem tovább, eldöntöttem, hogy nem állok meg. Azt már tudtam, hogy itt minden jó célba érési időről lemondhatok, már csak a célba érés számított. A fájdalmak fokozódtak, aztán elkezdett fájni a fejem is, és szédülni kezdtem, már nem tudtam egyenesen haladni az úton.

Séta.

Nem volt választásom. Megállnom nem szabadott, mert akkor elfelejthetem az újrakezdést. Csak mentem tovább, próbáltam túltenni magam a mélyponton. Egy maratont már feladtam, de ez nem az a nap volt, amikor megismétlem ezt. Ha másképp nem, akkor végig sétálva, de akkor is le akartam tudni a maradék 10 kilométert.

A szervezetem fellélegzett, megörült, azt hitte vége a megpróbáltatásoknak. A legközelebbi frissítőállomáson belaktam, mint aki egy hete nem látott kaját, aztán gyalogoltam tovább, közben igyekeztem nem venni tudomást a mellettem elszaladó futókról. Nagyon lehangoló volt.

Egy élsportoló ilyenkor kiszáll, nem kínozza magát tovább. Pihen,  pár nap alatt regenerálódik, majd pár héttel később nekivág egy újabb maratonnak, ezáltal megúszva a maraton utáni több hetes regenerálódást és az újabb felkészülési ciklust a következőre. Nálam ez az opció nem állt fenn, pedig megfordult a fejemben.

A Margit szigetről kijutva a Margit hídon újra elkezdtem szaladni, nem kis kínlódás árán. A szűk járdán, ahol épp az útvonal vezetett alig tudtak megelőzni a futók. Lassan-lassan, fogcsikorgatva újra bemelegedtek az izmaim és most már a déli melegben vágtam neki a verseny utolsó negyedének.

Budapest Maraton: Nyugati
Budapest Maraton: Nyugati

Ezeken a kilométereken a tempóm nagyon ingadozott, hol megjött, hol elhagyott az erőm. A Nyugatinál levő felüljáró teljesen megfogott, nem segített a rossz hangulatomon és a fájdalmaimon.

A Hősök teréhez közeledve becsapó volt a dolog, mivel a sok-sok budapesti versenyen megszoktam, hogy ott vár rám a cél. Most több, mint három kilométernyi kanyargózás várt rám a Városligetben. Itt húztak el mellettem a fehér lufis, 3:30-as iramfutók.

Megszaporodtak az út szélén sétáló futók, akiket 40 kilométer körül ért utol a gyengeség. Többeket is mentősök ápoltak.

Budapest Maraton: befutókép
Budapest Maraton: befutókép

Az idén a mosoly elmaradt a célban, nagyon csalódott voltam. Azóta is keresem az okát az elszúrt versenynek, a felkészülésemmel volt vajon a gond, vagy a pihenés hiányával, esetleg nem ettem eleget reggel, vagy az időjárás viccelt meg? Valószínűleg ez is, az is.

Az időm 3:34:16 óra lett, ez az 546. helyre volt elegendő a 3196 célba érkezett férfi közül. Összesen 3991 futó futotta le egyéniben a teljes távot, összesen pedig több mint húszezer ember szaladt. Csak érdekességképpen megjegyzem, hogy a tervezett 3:10-el az első kétszáz közé kerültem volna.

Váltóban az evopro 4 csapat tagjaként a 87. helyen végeztünk a 471 céges csapatok között, illetve a 248. helyen az összes, 1191 darab csapat között. Időnk 3:46:04 óra lett.

Az evopro SC 39 futóval képviseltette magát a különböző távokon. Legjobb csapatunk újra a negyedik helyen végzett a céges csapatok között, akárcsak a szeptemberi félmaratonon, illetve a júniusi váltóversenyen. Jelenleg nem kerültem be ebbe a csapatba, hogy jobban tudjak figyelni az egyéni versenyre, de nagyon örülök és gratulálok a többieknek!

Budapest Maraton: evopro SC
Budapest Maraton: evopro SC

A verseny utáni pihenés abból állt, hogy készítettünk egy újabb csoportképet, majd gyorsan begyűjtöttem a táskámat, magamba tömtem minden idiótaságot amit a célba érési csomag tartalmazott és nekiálltam megkeresni a zuhanyzót.

Miután megtudtam, hogy az a Petőfi csarnoknál van az öltözőkkel egyetemben, hát egy nedves törölközővel letudtam a tisztálkodást, majd új ruhába bújva máris elindultam megkeresni a buszt, ami hazahoz.

Több mint két órával a verseny után jutottam el oda, hogy végre leülhettem.

Az álom nem teljesült, és egyéni legjobb idő sem lett. Volt helyette, stressz, öröm, fájdalom és küzdelem. Ezzel újabb maraton került a tarsolyomba!

12 thoughts on “Miért vagyok csalódott egy 3:34 órás Budapest Maraton után?”

  1. Fel a fejjel Előd!!! Nem mindig sikerül minden úgy, ahogyan eltervezzük. Ez is szép eredmény. Hajrá, hajrá ELŐD!!! Ez ne lassítson el a terveid megvalósításában. NAGYI

  2. Minden okkal történik! Csak Mi – az állandó mindent megmagyarázni akarásunkkal – elsiklunk a lényeg mellett … Ezt is meglehet élni sikernek, ha rájössz az üzenetre/lényegre! Gratulálok!

    1. Köszönöm! Ahogy telnek a napok egyre jobban örülök ennek is, viszont alulteljesítettem magamhoz képest. Az idén 5K-tól félmaratonig minden nagyszerűen összejött, de a maratoni táv várat magára… kihagyott Székely és elszúrt Budapest maraton.

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.