Budapest Félmaraton: 1:30 órás egyéni legjobb idő és 4. hely párosban

Budapest, visszatértem és újra lefutottam a szeptemberi félmaratont!

Magasra állítottam a mércét a tavaly, ennek ellenére magabiztosan mentem oda, tudtam, hogy meg fogom javítani az eddigi legjobb időmet.

Azt már kezdtem megszokni, hogy a verseny előtti napon keveset tudok pihenni, az utazás, vendégeskedés és a stressz miatt. És persze a rockfesztivál miatt, ahova szombat délután kimentünk a barátaimmal.

A verseny reggelén frissen ébredtem és jól esett a korai napfényben készülődni. Csapattársam, Géza, autóval vitt ki a verseny helyszínére, így a tömegközlekedésen való gyúródást megúsztam.

Az evopro SC tagjai hamar összegyűltek, rövid tanácskozás után már indultunk is a rajt fele, hiszen kicsit késésben voltunk.

A bemelegítésem jelképesre sikerült, épp csak kilazítottam kicsit az ízületeimet és kocogtam száz métert. Mivel a legelső rajtzónában álltam, vagyis a leggyorsabbak között, így itt kicsit nyugisabb volt a hangulat, mint a hátunknál levő zónákban. Mindenki koncentrált, a maga módján készült a megmérettetésre.

A rajtpisztoly eldördülése után még fél perc sem telt el, és már túl is voltam a rajtvonalon. A zónák és a több ezer induló miatt az utolsó helyen álló futó több, mint 15 percet kellett várjon, hogy számára is elkezdődjön a verseny.

Ez nem gond, hiszen mindenkinek az idejét külön mérik egy chip-el. Ennek ellenére mindenkinek ajánlott a megfelelő zónába állnia, így a saját tempójában tud szaladni, nem tart fel senkit és őt sem tartják fel.

A verseny első pár kilométerén a sok futó és a magas tempó miatt figyelmes kellett lenni, szerencsére az Andrássy út elég széles, hogy mindenki kényelmesen elférjen. Mivel nyílegyenesen haladtunk a Városliget irányából a Duna fele, hamar elértük a Lánchidat.

Itt már kezdet kicsit széthullni a tömeg. Jómagam a kép jobb oldalán vagyok.

Budapest Félmaratonon: Lánchíd
Budapest Félmaratonon: Lánchíd

Itt találkoztam először a szüleimmel, akik lelkes szurkolóknak bizonyultak.

A Lánchíd után a budai oldalon szaladtunk a rakparton, egészen a Petőfi hídig, majd vissza a Szabadság hídig, ahol visszajöttünk a pesti oldalra.

A pesti oldalon levő rakparton a Lánchíd felé szaladtunk, ahol a páros verseny váltózónája volt felállítva. Csapattársam már várt rám, és egy apró bakit leszámítva gyorsan átadtam neki a bokámra erősített chipet.

Pár másodperccel később bottal üthettem a nyomát, jóval gyorsabban szaladt mint én. Ez, mint később kiderült, nagyon jó teljesítményhez vezetett, hiszen 1:25:32 óra alatt tudtuk le a páros versenyt és megszereztük a 6. helyet a 742 célba ért csapat közül.

Ha csak a céges csapatokat nézzük akkor a Fut a cég kategóriában 4. helyen végeztünk 227 csapatból.

A negyedik hely az, aminek örül is az ember és nem is. A terv, avagy álom, a top 10 volt, ezt sikerült teljesíteni, így nagyon elégedett vagyok.

Páros verseny ide vagy oda, számomra nem ért véget a verseny a váltás után, hiszen egyéniben is végig akartam szaladni a félmaratont.

A tizenötödik kilométerig minden jól alakult, aztán kezdtem érezni a fáradtságot és lassan-lassan kezdtem belassulni. Első rossz hír számomra az volt, amikor beértek a piros lufit vivő iramfutók, akik az 1:30 órás időre gyúrtak.

Amennyire tudtam próbáltam tartani velük a lépést, de ez nehezemre esett, 2-3 kilométerrel a cél előtt minden izmom sajgott.

A mélyponton a zene segített át. Az egyik aluljáróban doboltak, méghozzá olyan hangerővel, mintha ágyúval lőnének. Ez visszaadta a sebességemet, és beleordítva a hangorkánba mentálisan is rendbe jöttem.

Az alábbi fénykép a célegyenes közelében készült:

Budapest Félmaraton: célegyenes
Budapest Félmaraton: célegyenes

Itt újra találkoztam a szüleimmel, akik lelkesen szurkoltak és fotóztak az út mellől. Biztatásuk jól esett az utolsó pár száz méterre. A végére nagyon megkönnyebbültem.

Budapest Félmaraton: befutó
Budapest Félmaraton: befutó

Az időm 1:30:14 óra lett, ami több, mint négy perccel jobb az egyéni legjobb időmnél. Hihetetlen mértékű boldogság lett úrrá rajtam a célban.

Hamarosan találkoztam a csapattársammal és más evopro SC tagokkal, Jánossal és Péterrel, akik szintén jól teljesítettek, és ők is az első tízben végeztek a páros versenyben. Anno júniusban ők is benne voltak az evopro gyors nevű váltócsapatban, amivel akkor is a negyedik helyet szereztük meg a cégek között az olimpiai váltóversenyen.

Egyéniben a 333. helyet szereztem meg a kicsit több, mint ötezer célba érkezett férfi közül. Összesen több, mint hétezer ember futotta végig a félmaratoni távot.

A verseny után nem sok időm maradt sem ünneplésre, sem pihenésre, mivel utaztam is tovább. Útközben hallottam a rádióban, hogy az egyik futó meghalt. A hír elszomorító…