Hétvégi kikapcsolódás a Balaton Félmaratonon

Különös futóverseny volt hétvégén Siófokon, egy kétnapos maraton, három részletben. Első nap lehetett lefutni a felét két részletben, vasárnap pedig a második felét egy félmaraton keretében.

A sokféle távot úgy egyéniben, mint különféle váltókban teljesíthették a futók. Én a vasárnapi félmaratont vállaltam be.

Szokás szerint a szombati nap az utazásé és a lazításé volt, ilyenkor mindig a budapesti vendéglátóimmal töltöm az időt. A változatosság kedvéért igyekszem mindig máshol megszállni, hogy ne menjek senkinek az agyára, és így több emberrel tudok találkozni.

Az unalom elkerülése végett egy kisebb kirándulást csaptunk össze a nap végére, kimentünk a Normafához és a Jánoshegyi kilátóhoz. A kilátás nem volt valami fényes, ködbe volt borulva a város. A kilátó környékét hegyvidéknek nevezik, amin jót mosolyogtunk.

A verseny előtti rákészülést most kihagytam, a maraton utáni regenerációs időszak után nekifogtam a téli alapozásnak és ennek részeként terveztem a félmaratont lefutni egy közepes, viszonylag nyugis tempóban.

Az evopro SC sajnos most csak három emberrel képviseltette magát, ami nagy kár, mivel jó mókából maradtak ki a többiek. Sanya szépen megszervezte az utazásunkat, zökkenőmentesen eljutottunk Siófokra és temérdek idő maradt a verseny előtti előkészületekre.

A rajtszám átvétele zökkenőmentesen, jóformán pillanatok alatt ment, köszönhetően a profi szervezésnek. Az öltözködéssel sokat vaciláltak a futók, többek között én is, mivel alig 10 fok volt és sűrű köd borított mindent.

Minden azon múlott, hogy vajon felszáll a köd vagy sem, mivel nagyon könnyű alul- vagy túlöltözni ilyen körülmények között.

Végül egy felemás megoldásnál döntöttem: deréktól lefele nyárias, felfele őszies ruházatba öltöztem.

Köszi, Emő, a felsőt, nagyon jól tette a dolgát!

Volt idő kényelmesen bemelegíteni a pörgős rock and roll és twist zenékre, jóval kellemesebb volt a fülnek, mint a szokásos bumm-bumm számok.

Szándékosan egy zónával hátrábbról indultam, mint amire képes vagyok, hogy véletlenül se siessem el a rajtot és tudjam magam tartani a tervezett laza tempóhoz. Ennek ellenére nagyon erősen bekezdtek az emberek, valószínűleg a hideg miatt, mindenki fázott egy kicsit a rajtnál és az első néhány percben.

Balaton Félmaraton: rajt
Balaton Félmaraton: rajt

Röviddel a rajt után, és miután hasraesés nélkül, ámde botladozva átküzdöttem magam néhány fekvőrendőrön, találkoztam Petivel, a harmadik evopro SC taggal aki részt vett a versenyen. Peti nagyon jó futó, a júniusi váltóversenyen csapattársam volt és nagyon jó időt ment. Egy nem túl erős 4:45 perces tempó mellett el-elbeszélgettünk.

Így ment ez körülbelül a nyolcadik kilométerig, amikor is úgy döntöttem, hogy kicsit megemelem a tempót. Engem is meglepett, hogy milyen jó erőben vagyok, jóformán hasítottam a levegőt úgy haladtam előre 4:00-4:15 perc körüli tempóval, fittyet hányva a szembefújó szélre.

Egy nagy kör után féltávnál visszaértünk a rajt-cél zónához, így láthattam, hogy 47:18 perc alatt lett meg a fele. Annyira jól ment minden, hogy tovább gyorsítottam, tudtam, hogy van egy kevés esélyem 1:30 órán belül befejezni a versenyt.

Balaton Félmaraton: útközben
Balaton Félmaraton: útközben

A második kör nagyrészt a Balaton partján haladt, alig egy-két méternyire a víztől. A víztükörből alig látszott valami, kevesebb mint ötven méter lehetett a látótávolság a köd miatt. A hideg levegő és a túlhevült szervezetem eredménye egy erősen párásodó szemüveg volt, szerencsére sok részletre nem kell figyelni ilyenkor.

Nagyon kihajtottam magam ezen a részen, itt végre nem voltak kanyarok és a futók is szétrázódtak. Néha-néha már csillagokat láttam, ilyenkor lassítottam, kerestem a felső határt amivel futni tudok.

A tizenhetedik kilométer után egy kis meglepetés várt ránk, hiszen egyik pillanatról a másikra eltűnt az aszfalt a lábunk alól és helyét egy sáros ösvény és vizes fű vette át. Szerencsémre egy terepcipőben szaladok mindig, így csak a technikámon kellett kicsit módosítsak, ellenben több futó is szenvedett, csúszkált az utcai cipőjében ezen a szakaszon.

Balaton Félmaraton: sáros ösvény
Balaton Félmaraton: sáros ösvény

Az utolsó két-három kilométeren tartottam a gyors tempót, miközben körülöttem egyre lassultak, fáradtak a futók. Olyan sebességgel haladtam el mellettük, hogy nem is próbálták tartani velem a lépést. Az utolsó száz méteren mindent beleadtam.

Balaton Félmaraton: befutókép
Balaton Félmaraton: befutókép

A vége 1:31:04 óra lett, 43:46 perces második körrel, ami angol szakszóval élve “negative split”. Ez így a 98. helyre elegendő az 1567 férfi célbaérkező között.

Meglepően sok női versenyző volt, 821-en értek be a célba. Ilyen nagy arányban még nem láttam nőket részt venni egy futóversenyen.

Habár közel nem ez a leggyorsabb útvonal amit ismerek, a sok derékszögű kanyar és a visszafordítók miatt nehéz egy állandó tempót tartani, és az időjárás sem volt épp tökéletes, nagyon örülök, hogy részt vettem. Most jártam először a Balatonnál és ezzel ünnepeltem meg a 20. futóversenyemet.

6 thoughts on “Hétvégi kikapcsolódás a Balaton Félmaratonon”

  1. Nagyon örülök, hogy ilyen ügyes voltál. Tudod ez nekem is példa a kitartáshoz, ahhoz, hogy még dolgozni tudjak. Céltudatos, pontos voltál mindig, már kiskorodban is. Továbbra is erőt, egédzséget, kitartást. NAGYI

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.