2015 kilométer 2015-ben: sok kicsi sokra megy

Akárcsak tavaly, az idén is sikerült a lefutott kilométerszámot tekintve átlépnem ezt a bűvös határt, amit az évszám képez.

Ehhez hét hónapra volt szükségem és pontosan július utolsó napján gyűlt össze a kívánt mennyiség. 212 nap alatt 273 alkalommal indultam el szaladni — többnyire napi kétszer, máskor csak egyszer, de néha akár háromszor is. Mindez 220 órányi időmbe telt.

Ez az év teljesen másképp épült fel, mint a tavalyi. A rengeteg változás ellenére alkalmazkodtam a körülményekhez és ennek függvényében építettem be a sportot az életembe. Az étrendem is változott, ami tovább segített a céljaim elérésében.

Lássuk részletesen, hogy mik is történtek velem, mi vált hasznomra és mi húzott vissza — és ezek alapján akár te is csiszolhatsz az életeden.

2014

Kezdésképp olvasd át a tavaly írt bejegyzésemet: 9 dolog amit az idei 2014 kilométer futás során tanultam

Az ott leírtak most is érvényesek és nem akarom ismételni önmagam. Viszont így egy év távlatából az is látszik, hogy a dolgok változnak. Ennek a legjobb példája, hogy a tavaly hiába voltam oda-és-vissza a pulzusmérésért,  ez már nagyon régen kimaradt az edzéseimből.

A téli alapozás

Lassan indul az év, sok minden lefoglalt az első két hónapban, aminek leginkább a futás és a blog írása látta kárát. Sokat sétáltam London parkjaiban és igyekeztem megismerni amit csak lehetett, miközben munkát kerestem és a költözésemet terveztem egy kisebb városba.

Ezek rengeteg energiát emésztettek fel, így a januári szórványos futásaimhoz csak a Hyde Park 10K-ra való felkészülés adott egy kis motivációt. Ezzel el is köszöntem a világ egyik legnagyobb városától.

Északabbra költözve Angliában előbb a szokatlan hideg fogott vissza, majd a munkám miatt nem igazán fért bele a sportolás.

Futva ingázás

Valahogy muszáj volt összehangolnom a sportolást és a munkámat. Ehhez jött még, hogy a 5,5 km-es távolságot megtenni naponta kétszer busszal nagyon időigényes volt, gyalogolva pedig fárasztó.

Bő két hét készülődés után belekezdtem az egyik legnagyobb futással kapcsolatos projektembe — a futva ingázásba. Egy terjedelmes bejegyzésben osztottam meg tapasztalataimat: Szaladj munkába: motiváció, tervezés, felszerelés és buktatók

Elkezdeni volt nehéz, de miután belelendültem és szokássá vált, nem is gondolkodom azon, hogy más módja is létezne az ingázásnak. Az azóta eltelt félév során hozzávetőleg százszor tettem meg oda-vissza ezt az utat!

Napi többszöri futás

A munkába való ingázás egy új dolgot is hozott magával: a napi többszöri szaladást.

Ha utánanézünk a futásról szóló irodalomban, akkor ezt kevés tapasztalt futó ajánlja amatőröknek, mindenki az óvatosságra int és a fokozatos hozzászokást részesíti előnyben. Csak profi szinten, magas kilométerszám fölött találkozunk edzéstervekkel, amik napi többszöri futást írnak elő.

Ehhez képest én kapásból heti ötször kezdtem el csinálni. Egy hétig nem éreztem különösebb változást, a második héten kezdtem elfáradni, a harmadikon azt hittem lábon állva fogok elaludni, úgy lemerültem. A negyedik héten pedig átestem a holtponton, a szervezetem megszokta, egy szokásként beépült a napjaimba és azóta egy természetes dolog számomra.

GPS-es futóóra

Habár a GPS-es távolságmérés futás közben nem volt idegen számomra, hiszen másfél évig telefont használtam erre a célra, a tavaly tavasszal egy FootPOD alapú sportórára váltottam a Suunto Quest személyében.

Egy év után megérett az óra a cserére, mivel már nem minden elvárásomnak felelt meg — főleg azért, mert a hangsúly a pulzusmérésen van ezen óra esetében.

Előbb a beépített pulzusmérős órák piacán néztem szét, egy utolsó esélyt adva a pulzusmérésnek, de az utálatos pulzusöv nélkül  — Pulzusmérés csuklóról sportolás közben. Az árukat sokalltam, a képességeiket keveselltem, így végül nem ilyen lett az új órám.

A kiválasztott egy Suunto Ambit2 R lett — hiába, hogy a piacon voltak már az Ambit3 modellek. Mivel az előző Suunto órám sosem hagyott cserben, így nem akartam váltani, kockáztatni és kitanulni egy másik márka csínját-bínját. Ez az óra leginkább az egy évtizeddel ezelőtti Nokia telefonokra hasonlít — stabil működés, tankszerű felépítés és óriási fókusz a funkcionalitáson a sok csicsa nélkül.

Csak kíváncsiságból összehasonlítottam a FootPOD-ot a GPS-el: GPS vs. FootPOD: eltérések a futóórák távolságmérő technológiái között

Minimalista cipőben futás

Már régóta kedvelem a minimalista futócipőket és ez nem változott az idén sem. Mióta rátaláltam a Vivobarefoot cipőire, amik tökéletesen passzolnak az átlagnál szélesebb lábamra, csak ilyet hordok.

A minimalista futásról egy egész regényt lehetne írni, így nem is merülnék ebbe bele. Épp csak megemlíteném egyik nagy előnyét, hogy ezekben a cipőkben nem igazán van ami tönkremenjen, nem használódik el a memóriahab vagy a zselé, így többszörösét lehet bennük futni, mint egy átlagos futócipőben.

Télire és vad terepre egy Neo Trail-t használok — ami már 800 kilométert bírt ki —, más mindenre a Stealth-et, ami 1500 kilométer körül teljesített. Még mindkettő használható.

Bordarepedés

Csak egy apró tévedés volt, amikor két másodpercig rossz irányba bámultam el és nekiszaladtam egy oszlopnak. A sebességem nem volt nagy, de olyan rosszul kapott el, hogy az egyik oldalbordám bánta a dolgot.

Ez bő egy hónapig fájdalmakat okozott, főleg intenzív megerőltetés esetén. Ezen elúszott a tavaszi szezon. Leginkább a Vivicittá vagy a kolozsvári félmaratont szerettem volna lefutni, de visszaléptem és kivártam a gyógyulást.

Egyedül csak a Cambridge Cambourne 10K-ra mentem el, de a tempót nagyon lazára vettem és inkább közösségi futásként kezeltem ezt a versenyt.

Tavaszi alapozás

Ezt a bordarepedés hozta magával. Habár gyorsan nem tudtam futni, a lassú futás jól esett és segített a gyógyulásban is.

Március és április folyamán rengeteg kilométert gyűjtöttem, a 100 kilométer körüli hetek mindennaposak voltak. Csak április során 450 kilométer gyűlt össze, ami közel negyede a 2015 kilométernek!

Pihenőnap

A tavasz folyamán volt időm kísérletezgetni. Vannak edzéstervek, amik kötelezően előírják a pihenőnapot, mások pedig nem követelik meg.

Gondoltam kipróbálom, hogy nekem szükségem van-e rá? Az alapozás során a sok lassú futás mellett — leginkább napi kétszer — 26 napig tudtam megszakítás nélkül szaladni, mielőtt a fáradtság miatt le kellett álljak.

Amint viszont véget ért az alapozás és jöttek a kemény edzések, versenyek, a pihenőnapok száma is megugrott.

SMR henger

Ez is teljesen új dolog volt az életemben. Sok mindennel kísérleteztem már, ami állítólag segíti az ember a futásban — ez pedig kivételesen be is vált. A bejegyzés róla: Önmasszírozás SMR henger (foam roller) segítségével

Már négy hónapja használom és határozottan állítom, hogy a segítsége nélkül nem tudtam volna ekkora kilométer-mennyiséget vagy intenzitást vinni a futásaimba.

Parkrun

A parkrun egy közösségi futás-versenyzés-önkénteskedés keverék, ami berobbant az életembe. A nagyszerű futóközösség ami összegyűl minden hétvégén egy olyan dolgot pótol, ami sok futó életéből hiányzik: a társasággal való futást.

Sokáig kétkedve néztem rá, sehogy nem fért a fejembe amit tudtam róla, ingyen ilyen minőséget összehozni — és mindezt minden hétvégén? Hiszi a piszi.

Végül csak kipróbáltam és első látásra megtetszett. Azóta egy vagy két alkalommal mulasztottam csak el. Ez egy nagyon jó kezdése a hétvégének. És ami a legjobb az egészben, hogy egyre jobban terjed világszerte, már rég kitört Angliából — és akár te is indíthatsz egyet a városodban.

Szervezés és önkénteskedés

Sosem vettem részt futóverseny szervezésében, ahol csak tudtam rajthoz álltam. A parkrun mindent megváltoztatott.

Habár a futás miatt kezdtem el erre a közösségi futásra járni, hamar belekóstoltam az önkénteskedésbe is. Csak tátottam a szájam és kapkodtam a fejem, hogy mennyi teendő van még egy ilyen kicsi futással kapcsolatban is.

A bejegyzésem róla: A szervezők és az önkéntesek gyakran elfeledett munkája

Most már ott tartok, hogy a szervezés részéért megyek oda, nem a futásért.

Versenyek

Miután meggyógyult a bordám az alapozás is véget ért. Elkezdtem versenyekre készülni. Míg Erdélyben az volt a legnagyobb gond, hogy alig volt egy-két verseny és azon is szórványosan vannak jelen a futók, itt ennek pont az ellentéte igaz.

Míg május és június csak a parkrunról szólt számomra — és sikerült egyéni legjobb időt futni 5 km-en —, júliustól a 10 kilométeres távokra tolódott a hangsúly. Öt hétvége alatt négy ilyen versenyt tudtam le, melyeket mindig egy nagyobb séta követett az adott városban.

Mindezt a közeli falvakban, városokban, anélkül, hogy átléptem volna a megye határát. A futók száma pedig több százra rúg még a legeldugottabb versenyen is.

Étrend

Az étrendem tovább alakult, mivel Angliában nagyon könnyű beszerezni sok növényt, amit otthon nem is ismernek az emberek. Különösebb erőfeszítés nélkül lehet leveles kelt, spenótleveleket, quinoát, lencsét, édesburgonyát vagy erdei gyümölcsöket venni. Ami pedig nincs az üzletben, azt online megrendeli az ember.

Csak néhány receptet írtam az idén, ami annak tudható be, hogy sok mindent nyersen vagy minimális főzés mellett, különösebb variálás nélkül eszek meg.

Rengeteg ötletet merítettem Brendan Brazier: Thrive Energy Cookbook könyvéből, mely első igazán kedvemre való recepteskönyvem.

Kritika

Nem minden fenékig tejfel, bizony vannak, akik próbálnak keresztbe tenni.

Például egy idő után nagyon idegesítő tud lenni, amikor a munkatársaid piszkálnak a kajád miatt, miközben az üdítőt és a gyorskaját gyúrják magukba. De az is rosszul esik, ha épp valaki kioktat a futócipőkről, aki havonta egyszer megy ki félórát kocogni.

Ezeket az akadályokat le kell győzni és tovább haladni a saját célok irányába saját elvek alapján és közben keresni kell azok társaságát, akik kiállnak melletted.

Túrák

A tavaly kerékpárral jártam be amit csak tudtam, az idén gyaloglásra váltottam. Sokat sétálok, túrázok, így ismerkedve egy adott vidékkel.

A sok rövid séta mellett amit igyekszem a napjaimba besűríteni, minden futóverseny után körbejárom az adott várost és környékét, jóformán órákig gyalogolva.

Ami pedig a túrákat illeti, előbb egymagamban elsétáltam Cambridge-től Ely-ig, ami szinte egy teljes napomban került, majd egy csapattal is barangoltam a The Fens területén. Ezek fárasztóbbak voltak, mint egy futóverseny, de a változatosság jól esett.

Mindezek jó kiegészítései a futásnak, nálam legtöbbször a lazítást szolgálják. Amúgy jó érzés a természetben barangolni.

Erőnléti- és keresztedzés

Igyekszem tornászni heti legalább két alkalommal. Az edzőtermekért nem rajongok, így más megoldást kellett keressek. Végül a közelben találtam egy szabadtéri, füves sportpályát, ahol nyugodtan lehet erősítő gyakorlatokat végezni.

Keresztedzés gyanánt csak a fent említett túrázást tudom említeni. Ennyi futás mellett nem sok erőm és időm marad más dolgokra — ami nem is baj, hiszen szaladni nagyon szeretek. Ahogy múlnak az évek, lassan lekopott minden más sport, legyen az úszás, tánc, korcsolyázás, sízés vagy bicajozás.

És végezetül

A végére hagytam az egyik, ha nem épp a legfontosabb dolgot.

Szervező vagy önkéntes voltál egy versenyen? Együtt futottunk? Kijöttél szurkolni? Néhány hasznos tanáccsal láttál el? Egy jót beszélgettünk a sportról? Megosztottad velem kedvenc receptedet? Írtál egy cikket a futásról vagy az étrendről? Elolvastad az írásaimat? És folytathatnám.

Számomra ez mind hasznos, ezért köszönöm szépen!

4 thoughts on “2015 kilométer 2015-ben: sok kicsi sokra megy”

  1. Elolvastam a tavalyi összegzést és utána ezt is, de nekem nem derült ki, hogy végül miért is lett nagy kedvencből utált valami a pulzusmérés.
    Én évekig nem mértem pulzust, zavart, idegesített a pánt, aztán másfél éve próbálkoztam megint, de továbbra is zavart, majd mikor idén februárban megvettem az új, polar órát, elkezdtem használni a pulzusövet, ami tök jó volt, mert nem zavart, tudtam vele futni. Ez volt február meg az utána következő 1-2 hónap…aztán július óta megint nem használom, mert elkezdett úgy kidörzsölni, hogy hetekig fáj utána. Szóval megint elhagytam a pulzusmérést, most néha a tempómat figyelem.

    Amúgy a munkába futással én is így vagyok, hogy az elején kellett egy kis idő a szervezetemnek, mire megszokta, hogy egy nap kétszer is igénybe van véve, de mostanra sima ügy a dolog.

    És gratulálok a 2015-höz!

    1. Valahol írtam a pulzus dologról, talán az éves összefoglalóban. Hasznosnak találtam egy ideig, aztán láttam, hogy ahány képlet annyiféle zóna. És teljesen elvette a futás élvezeti értékét, végig figyelni kell a pulzust, nem úgy szaladtam ahogy épp aznap jól esett volna. Plusz igyekszem jobban megszokni a szervezetem jelzéseit, mint egy órára bízzam magam.

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.