9 dolog amit az idei 2014 kilométer futás során tanultam

A tavaly találkoztam először azzal, hogy a futók szeretnek egy évben annyi kilométert — vagy mérföldet — szaladni, mint az aktuális évszám. Ezt valahogy mindig egy furcsa célnak tartottam, és az idén, jóformán anélkül, hogy különösebben érdekelt volna, összejött.

Már az ezredik kilométeremet szaladtam márciusban, amikor felmerült bennem ennek a lehetősége és amolyan sokadik célként bekerült a tudatomba.

Télen a versenyekre való felkészülés, tavasszal pedig a versenyeké volt a szerep, és közben csak gyűltek és gyűltek a kilométerek. Volt ebben alapozás, résztávozás, hegyi futás, terepfutás, maraton és félmaraton is.

Fél év alatt összejött a 2014 kilométer, ami alatt sokat tanultam, úgy önmagammal, mint a környezetemmel kapcsolatban.

1. Rendszeresség

Ez volt a fő kulcsa a dolognak. A lehető leggyakrabban kimenni szaladni, bármilyen kicsi is legyen a táv — sok kicsi sokra megy.

Gondolj csak bele, ha naponta öt percet szánsz a futásra, ami alatt tudsz szaladni egy kilométert, akkor év végére már 365 kilométer gyűlik össze.

Könnyű kiszámolni, hogy a 2014 kilométer elérésére körülbelül napi 5,5 kilométert kell szaladni, ami nagyjából egy félórányi futást jelent. Így már nem is olyan sok, ugye?

2. Jobban megismertem önmagamat

A nagyjából kétszáz órányi futásaim nagy részét egyedül tettem meg. Ez alatt igazán volt időm megrágni egy-egy gondolatot, érzést, ötletet.

Szinte mindig kell egy félóra, amíg ráhangolódom a futásra, és utána tudok mással foglalkozni. Van amikor a külvilág ragadja magával a figyelmemet, van amikor valami belső dolog köt le.

Megismertem mi a valódi fájdalom, mikor kell leállni, és mi az, amit csak az elmém hoz létre tiltakozásképpen.

Megtapasztaltam, hogy a futás mennyi mindent hozzáad az életemhez. Egészségesebb és fittebb vagyok, mint valaha, pedig pár évvel ezelőtt azt hittem volna, hogy ilyen mennyiségű sportolás kicsinálna.

Napról-napra több hasonló beállítottságú ismerősöm van.

A szaladás nagyon jól kitisztítja a fejem, levezeti a stresszt. Segít megoldani a problémáimat. Magabiztosabbá tesz. Kiemel a tömegből.

3. Jobban megismertem az állatokat

Mivel mindig a szabadban szaladtam, ezért sokféle állattal találkoztam: madarakkal, gyíkokkal, békákkal, birkákkal, macskákkal, tehenekkel és leggyakrabban kutyákkal.

Szatmár bővelkedett kóbor kutyákban, és ezek nagy részét naponta láttam, hiszen ők is pont azokat a helyeket kedvelték, amiket én. Kiismertem a természetüket, a kunyerálásaikat, a támadásaikat — egyszóval a viselkedésüket.

Láthattam a varjak viselkedését is, amikor csapatban röpködtek és ordibáltak fölöttem. És az énekesmadarak mindig kellemes háttérzenét adtak a reggeli futásaimhoz, akárcsak a ciripelő tücskök.. Sokszor hallottam a békák kuruttyolását a távolból, vagy épp a fűben szaladgáló apró állatok lépteit.

4. Az időjárás igenis fontos

Talán az egyik legelcsépeltebb témának számít manapság az időjárás, de ez talán azért van, mert az emberek nagyon keveset érzékelnek belőle. Mindig el vagyunk bújva egy járműbe vagy épületbe, így nem sok hatással van ránk.

Sokkal többet voltam kint a szabad levegőn, mint a legtöbb városi ember és így láthattam, hogy mekkora szerepe van az életemben. Ő a főnök, alkalmazkodni kell hozzá. Ha havazik vastag ruha kell, ha kánikula van akkor sok vizet kell inni. Ha pedig zuhog az eső, akkor sokszor jobb otthon maradni.

Azt is megtapasztaltam, hogy mennyire fontos az akklimatizáció, azaz hogy hozzászokjak az aktuális viszonyokhoz. Így télen kevésbé fáztam, nyáron kevésbé volt melegem és tavasszal sem nyavalyogtam az eső miatt.

5. A ruházat milyensége nem is olyan fontos

Ha egy kicsit is elmerül az ember a sportokban, akkor jóformán azonnal szembetalálja magát a spécibbnél spécibb — és drágábbnál drágább — ruhadarabokkal és lábbelikkel.

Kétféle cipőm volt, egy a téli hónapokra és egy a nyáriakra. Semmi spéci technológia, semmi agyonreklámozott tulajdonság. Elvárásaim között annyi szerepelt, hogy legyen vékony a talpa és strapabíró a felépítése.

Zokniból is elég volt egy pár télire, nyáron jól megvagyok nélküle.

A többi ruhám pedig sportruha — nem futóruha — volt, olyan amilyet épp sikerült beszerezni. A legtöbb rövid ujjúm versenyekről származó ajándék, a nadrágom sima sportnadrág, kabátként pedig a régi sportosabb kabátjaim jók voltak télire. Nagyon kevés, valóban futásra specializált ruhadarabom van.

Ha az időjárásnak megfelelő a ruházat, kényelmes és könnyű mozogni benne, akkor az tökéletes számomra. A márkája teljesen lényegtelen, a színe sem igazán érdekel.

Amikor pedig valami elszakadt, szétbomlott, akkor előbb varrtam, ragasztottam, és csak végső esetben szaladtam az üzletbe új darabért.

6. Nem szabad összetéveszteni az edzést a versenyzéssel

A tél során nagyon keményen készültem a prágai tavaszi maratonra. Beleadtam apait-anyait szinte minden edzésbe, hajtottam magam napról-napra, hétről-hétre.

Mindezt addig, amíg túl sok lett ez és egy sérüléssel tiltakozott a szervezetem, hogy ideje visszaváltani.

Nem vettem figyelembe a legfontosabb dolgot, vagyis hogy az edzés szerepe az építgetés, a rombolást pedig meg kell hagyni a versenyekre.

7. Személyre szabott edzésterv szükséges

Az edzéstervek fontosak, ha versenyekre készülünk. Sőt, akkor is segítenek, ha csak szeretünk rendszeresen szaladni, de nem akarunk versenyezni.

Viszont az előre meghatározott, sokszor több hónapot is lefedő edzéstervek általában több kárt okoznak, mint hasznot. Egyszerűen nem tudják figyelembe venni az életed minden csínját-bínját, a munkakörülményeidet, az egészségedet, az időjárási viszonyokat, az életkedvedet, az alvási szokásaidat, az étrendedet, a lelkiállapotodat és még sorolhatnám.

Ezért fontos a személyre szabott edzésprogram, ahol jóformán pár irányelv alapján rakod össze — vagy az edződ — a napi edzéseidet, a heti edzésadagodat. Ebbe könnyedén bele tudod illeszteni a felkészülési versenyeket is.

Ez akár naponta is változhat, attól függően hogyan haladsz a felkészüléssel. Sokszor edzés közben derül ki, hogy amit aznapra terveztél, az túl sok lenne és jobb ha a a felénél abbahagyod. Vagy épp a jégeső miatt kell idő előtt hazatérj.

Ezért is fektetek nagy hangsúlyt arra, hogy minél több edző és sportoló könyvét elolvassam, megértsem a mögötte rejlő elméletet, amiből majd a napi kilométeradagok, sebességek és pulzuszónák származnak.

8. A versenyeken nyújts maximumot

Legalábbis én így szeretem. Úgy érzem, hogy nem éri meg elmenni egy versenyre, pénz és időt szánni rá, ha ott nem adok bele mindent. Lazán futni edzésen is tudok, várost nézni pedig jobb módszerek is vannak.

A versenyen pedig kihasználhatom a szervezők segítségét, hiszen nem kell vizet cipeljek magammal, másodpercre pontosan lemérik az időmet és a többi futóval összedolgozva sokkal könnyebb jó eredményeket elérni.

Természetesen kivételek mindig akadnak, amikor a verseny inkább közösségi futássá vagy városnézéssé alakul át.

9. Tempó helyett pulzus

Mindig is szerettem azt a felfogást, hogy egyenletes erőbefektetéssel — és nem egyenletes tempóban — szaladjak.

Két évig érzés alapján próbáltam ezt elérni, kisebb-nagyobb sikerrel. Aztán tavaly óta átálltam tempó alapú edzésekre, de valahogy sosem volt az igazi, sokszor túl hamar kimerültem vagy teljesen pihentem értem egy edzés végére.

Tavasz óta van pulzusmérő órám, és azóta teljesen átálltam a pulzus alapú iránymutatásra a futásaim során, legyen az edzés vagy verseny. Így jóformán ha nagyjából állandó a pulzusom, akkor az erőbefektetésem is egyenletes.

Ezenkívül ha fáradtabb vagyok a kelleténél, akkor muszáj lassabban szaladjak, nem tudom túledzeni magam. Illetve az edzések végére is egy kicsit le szoktam lassulni, hogy ne erőltessem túl magam.

A tempóm pedig kezd lényegtelenné válni. Például egy könnyed aerob edzés esetében futópályán 5 perc körüli kilométereket szaladok, míg egy meredek domboldalon lehet csak sétálni tudok.

És ez pont így van jól.

3 thoughts on “9 dolog amit az idei 2014 kilométer futás során tanultam”

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.